XINAF - Az én világom

Nem kell félni, ez nem politikai bejegyzés lesz:)
Őszintén bevallom: én nem akartam elhinni, hogy van még ember, aki 2008-ban is képes kommentelni a 2007. 07. 22.-én írt "Nem vagyok Holocaust tagadó" bejegyzésemhez, de a sors rámcáfolt zerna személyében. Aztán a google-be beírtam hogy Holocaust tagadás, és a saját blogomat is megtaláltam, ez megmagyarázta miért ilyen olvasott az a bejegyzésem. Nem kívánok tovább foglalkozni ezzel a témával, de úgy döntöttem, írok egy kis történelmi vitáravalót!
Az SS-ről mindenki hallot, aki tanult a második világháborúról. Miután elolvastam Frederick Forsyth: ODESSA ÜGYÍRAT című könyvét, érdekes dolgok derültek ki számomra arról, hogy mi is lett az SS tagjaival a háború után. (A fent említett műből részleteket közlök le, ezeket dőlt betűvel jelölöm.)

"A keleti fronton a német hadsereg óriási vereségeket szenvedett el a szovjet hadsereggel folytatott harcokban. A cél már nem a győzelem volt, az SS ily módon nyert időt, hogy véglegesíthesse menekülési terveit. A Wehrmacht mögött ott állt az SS, hogy agyonlője, felkoncolja mindazokat, akik a katonailag elvárható teljesítőképesség határait sokszorosan meghaladó terhelés hatására meghátráltak. A Wehrmacht tisztjei ls legénységi állománya közül ezrek végezték az SS bitófáin. Az SS főnökeinek hat hónapig sikerült halogatni az elkerülhetetlent. A végső összeomlás előestéjén az SS vezetőinek nyomuk veszett."

"Az SS tagjai közül mindazok külföldre menekültek, akik tudták, hogy túlságosan is jól ismertek , és hosszú ideig úgysem bujkálhatnának hazájukban, mert elöbb vagy utobb felfedezik őket. Ennél a pontnál lépett be  az Odessa."

Nos, mi is az Odessa? Az SS egykori tagjaiból álló szervezet. A háború vége elött alapították, a célja eredetileg az volt, hogy külfödre jutassa az egykori SS-eket, és új személyazonossággal beilessze őket a társadalomba, elrejtve őket a kiváncsi tekintetek elől. Most nem mennék bele abba, hogy írtották vagy elzárták a zsidó lakosságot, de a tény az tény marad: a zsidóktól jelentős mennyiségű arany és egyéb érték került a német vezetés bírtokába. Ezeket az anyagi javakat használta fel az Odessa az akcióihoz.
Hihetetlen eredményeket értek el. A 40-es évek végén az NSZK közhivataljai tömve voltak az SS egykori hűséges tagjaival. Mivel a cél lényegesen jobban sikerült, mint ahogy azt remélhették, az Odessa 5 új főcélt is kinevezett, természetesen a volt SS-ek biztonságbajutásával párhuzamban.
1.Az SS volt tagjainak visszaszivárogtatása az NSZK-ba. Erről fent olvashattunk, milyen szinten eredményesen működött.
2. Beférkőzni a politikai hatalomba. Erről abban a korban egy éleslátású politikus így nyilatkozott: "Hatmillió halott zsidó nem szavaz. Ötmillió volt náci viszont igen."
A fenti két cél valójában egyetlen egyet takar: lelassítani, de inkáb teljesen megállítani a volt SS tagok elleni vizsgálatot.
3. Beszivárogni az NSZK üzleti, kereskedelmi és ipari életébe. Az 50 években sok hajdani SS tag alapított válalkozásokat a cél elősegítésének érdekében. Természetesen a tőke miatt volt erre szükség, az így nyert pénzből tudták késöbb támogatni kiadványokat, illetve segíteni szükséget szenvedő társaikat.
4. A létező legjobb jogi segítség biztosítása a bíróság elé állított volt SS tagok számára, ha bíróság elé kellett állniuk. Az NSZK legjobb ügyvédei (és néha bírái) segítették tisztára mosni egykori bajtársaikat, olykor teljesen ingyen. Persze ez akkor nem kerülhetett nyílvánosság elé.
5. A propaganda. Ez lehetett törekvés, hogy a háborús bűnök évüljenek el, a holocaust adatainak csökkentése vagy akár tagadása (ezt is az Odessa kezdeményezte. Ők kb. 100.000 halott zsidóról beszéltek. Ma ez kiforrott vitatéma). A kollektív német bűmösség gyomorforgató tanítása is ide tartozik. Gondoljunk csak arra, hogy nemrégiben a német kancellár ismét bocsánatot kért Izraelben a német világháborús bűnök miatt. Eredetileg ez a szövetségesek elmélete volt, de nagyon is kapóra jött az Odessának. Mindaddig, amíg a kollektív bűnösség eszméje él, senki nem fog egyéni gyilkosokra vadászni. Mint látjuk, elég jól sikerült ez az 5. cél.
Lényeges ponthoz érkeztünk. Az Odessa el tudta hitetni az emberekkel, hogy az SS és a Wehrmacht katonái egyformán a hazájukért küzdöttek, és szolidaritást kell válalniuk egymással. Hogy ez miért érdekes?

"A háború alatt ugyanis a Wehrmacht távol tartotta magát az SS-től, ellenszenvvel viseltetett iránta. Az SS viszont lenézte a Wehrmachtot. Végül a fiatal Wehrmacht-katonák millióit kergették a halálba vagy hadifogságba a keleti fronton pusztán azért, hogy az SS tagjai kényelmesen élhessenek valahol másutt. Több ezret maga az SS mészárolt le, beleértve azt az ötezer embert, akit az 1944. júliusi, Hitler-ellenes összeesküvés után végeztek ki. Az összeesküvésben egyébként alig ötvenen vettek részt."

Persze mindenkit nem lehetett megmenteni. A Moszad, Simon Wiesenthal (a hírhedt nácivadász), és több tucat kisebb csoport és személy folytatott hadjáraratot az egykori SS tagok ellen.
Végül az Odessa szétszéledt. Nem ez volt az egyetlen ilyen szervezet, de valószínüleg ez volt a legnagyobb.
(Forrás: Frederich Forsyth: Odessa ügyírat című műve.)