Úgy hiszem, soha nem látott, nagyon nehéz időszakon vagyok túl. Legalább tanultam belőle.

Az utóbbi időben sokan csodálkoztak el egy dolog miatt, amiről úgy látszik, írnom kell. Ez nem más, mint hogy 

MI A FENÉT KERESNEK MELLETTEM RENDSZERESEN 16 ÉVES LÁNYOK?

A kérdés jogos... kb. mindenki tisztában van vele, kikre is gondolok. Bizony, a cserkészeimre. Erre a néhány lányra.

Általában az emberek két következtetésre szoktak jutni velük és velem kapcsolatban:
1. Hajtok valamelyikükre, vagy akár többre is közülük.
2. Meg akarom dugni valamelyiküket.
Én nagyon, nagyon, és még inkább NAGYON ki tudok ezen bukni. Azt valójában mondanom se kell, de azért megteszem: egyik tipp sem helyes. Magyarul: nem hajtok egyikükre sem, és nem óhajtom megdugni egyiküket sem.

Hogy fogalmazzam meg, mik is valójában az érzéseim az irányukba...

Szeretem őket. A szívemhez nőttek. Meghalnék értük, ha ezzel megmenthetném őket. Azt látom bennük, hogy van értelme élni, mert a remény, a jóság, a tiszta gondolkodás még nem veszett ki a földből. Hogy a nevetés és a mosoly még ma is lehet őszinte. Hogy ragaszkodhat valaki hozzám hátsó szándék nélkül. Hogy nem igaz, hogy a nőket csak a pénz érdekli...
És írhatnék még rengeteg dolgot.
Érzem, hogy ha valamelyiküknek valami baja van, mert bántották, vagy fuldoklik, vagy akármi más oka van, jeges rémület mar bele a gyomromba, és úgy szorítom ökölbe a kezem, hogy elfehérednek az ujjaim, és a körmeim a húsomba vágnak. Hogy egy aggódó apát megszégyenítő módon tudok parázni, ha valamelyikük bepasizik, ami bizony időről-időre megtörténik :) És közben iszonyú boldog vagyok, ha látom, hogy mennyire boldogok a srác mellett... és nagyon mérges, ha bántja a fiú.
Leírhatatlan, mit jelent nekem, ha 23 (lassan inkább 24) éves férfi létemre megosszák velem a véleményüket, bajaikat, félelmeiket. Pedig én aztán sok minden vagyok, de legjobb barátnő nem.

Mindig idézeteket szoktam írni, most is azt teszem.

"De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!"

"Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk!"

Ez a két Rómeó és Júlia idézet remekül lefesti az érzéseimet, de nem ez a legtökéletesebb kifejező eszköze... hanem egy dal.

Egy dal, ami teljesen tükrözi az érzéseimet. És most publikálom, teljes szívemből remélve, hogy nem sértődtök meg egyik-másik során... hiszen a lényege nem más, mint hogy nagyon szeretlek titeket!