Vannak emlékek, amiket az ember soha nem fog elfelejteni. Ahogy vannak személyek, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak a lelkünkben.
Mennyire igaz ez a nagy szerelmekre...
Már másfél órája próbálok zenét találni ehhez a bejegyzéshez... amit kifejezi az érzéseimet. Ami nem kelt depressziós benyomást, de nem is álszentül gondtalan. Ami nem bántó, és nem félreérthető (legalábbis nem könnyen).
Találtam egy számot, már be is illesztettem, de végiggondolva, töröltem az egészet a francba. Már éppen feladtam volna, és megírtam volna a bejegyzést, zene nélkül. Átszaladtak rajtam az emlékek, és azt találtam mondani: szép volt... az volt. És rég volt...
Rég volt...
Rég volt...
És most itt van... a szövege nem igazán, vagy nem teljesen illik a helyzetre... de a hangulata...
Kívánhatnék-e mást neked, mint szép holnapot? Néha olyan jó visszaemlékezni. :) Rég volt...
"Szép holnap, talán már nem szökik tovább
Kitártam létem ablakát, szeretném hinni azt hogy rád
Majd szép holnap vár, szép holnap vár "
Utolsó kommentek