Utolsó kommentek

"Minden hajnal övé marad, látta szállni a madarakat"

2012.05.29. 17:48 | Xinaf | komment

Címkék: szomorúság Frigyes

cica2.jpg

"Az Úr adta, az Úr elvette
Áldott legyen az Úr neve!"

A miénk volt a világ legaranyosabb, legjófejebb cicája!

A hangsúly sajnos a VOLT-on van.
Bár matematikai esélye van, hogy visszakerül még hozzánk, de nem sok, így hát végül úgy határoztam, elkezdem elfogadni ezt a szomorú, de attól még valós tényt.
Kandúr, amit bár ivartalanítottak (nem kiherélték, nem megcsonkították, hanem elvágták a sperma vezetékét - személy szerint ezt tartom a leghumánusabb megoldásnak), de a vére azért vitte.
Többször meglógott a bejárati ajtón át, hogy kalandozzon kicsit az udvaron, de ugye onnan mindig vissza tudott jönni egy idő után az ajtóhoz, és várni, hogy beengedjék.
Most úgy fest, hogy kiugrott az utcára néző ablakon. Ügyes állat, ettől önmagában semmi baja nem lehet, viszont értelemszerűen nem tud visszajönni.

Egyik kolléganőm (T.) formában volt... mikor a szomszédom (Bogi) vigasztalt (mert eléggé ki voltam bukva ma), és meghallotta miről beszélünk, a következő vigasztaló szavakat mondta: "Az utakat remélem néztétek. Eddigre simán elüthette egy autó."

Mert ez nekem ugyebár eszembe sem jutott. Sem az, hogy kutya tépte szét. Se az, hogy esetleg valami telephelyre kerül, ahol X nap után vagy elaltatják, vagy megveszi valami egzotikus étterem csirkehúsnak... de ha él is még, akkor is fázhat csórikám reggel...

Amióta megszülettem, mindig volt valamiféle háziállat a környezetemben. Halak, kutya, macska, papagáj, egér, tengerimalac, törpenyúl, kígyó, madárpók, stb. Amelyiknek már személyisége is volt, azokat rendre megkedveltem. De egyik elvesztése sem fájt ennyire, mint ennek a dögnek, amit a szüleim Frigyesnek neveztek el. Általában pedig Fricinek hívtuk.

Abban bízom, hogy ha valaki csak úgy rátalált, akkor befogadja, és jó dolga lesz. Mert ezt a cicát nem lehetett nem szeretni. Még azoknak sem, akik egyébként nem szeretik a macskákat.

Végül két rövidke történettel búcsúznék Frici cicáról.

I. Hajnalban gyakran úgy reggeliztem, meló elött, hogy fél kézzel kajáltam, fél kézzel simogattam.
II. Egyszer mutattak neki egy tükröt. Meglátta ugyebár bent a fekete macskát, és elindult barátkozni vele. Dörgölőzni. Persze, nem sikerült :) Na, azt nem tudta, mi a tükör, de azt igen, hogy mi az ablak. Szóval, megpróbálta megkerülni a tükröt, hogy ismerkedhessen...

Ha valami csoda folytán, megkerülne, írok, de nem hiszek benne. Hitem szerint az állatoknak nincs lelke, és ehhez tartom magam. De attól még nagyon sajnálom, hogy eltűnt.
És most, férfiatlan, vagy sem, én elmegyek, és kibőgöm magam.

cica.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr624553312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása