Utolsó kommentek

"Múlnak a gyermekévek"

2012.09.04. 22:25 | Xinaf | komment

Címkék: video idézet dalszöveg heti gondolat

Ahogy kalandozgattam a youtube-on, egy igazán érdekes, szerintem mindenki által ismert dalba botlottam. 

Rólam tudni kell, vagyis nem kell, de jó ha tudjátok, hogy nagyon szeretek énekelni - bár nincs jó hangom, és soha nem tanultam, ezért az előadásaim színvonala... színvonaltalan. :)
Nem is szoktam ezt pl. karaoke-n, vagy hasonlóan nyilvános helyeken erőltetni, bár volt már rá példa. De ha csak megyek az utcán, vagy dolgozom, vagy csak szűk társaságban vagyok, és eszembe jut egy dal, én bizony énekelni kezdek.
Ez sokakat nem zavar, és sokakat igen. Az elején még elég rosszul is estek, amikor rám ripakodtak, hogy "rossz a hangod, ne énekelj", meg ilyesmi. Ma már nem veszem fel annyira, igyekszem nem zavarni mások köreit. 

Sajnos a dalnál semmi sem fejezi ki jobban az érzéseimet, amiket néha úgy érzem, ki kell adnom magamból. És hát az sem segít, hogy otthon a családban senkit sem zavart, milyen a másik hangja. Mi sokszor énekeltünk együtt, mikor még gyerek voltam, és egyikünk sem egy Pavarotti. De nem is erről szólt a dolog, csak simán jó volt közösen énekelni.

Ez az éneklés dolog is azért van nálam, mert a gyermekkoromból rám ragadt. Én pedig hajlamos vagyok a múltról ábrándozni, és újra és újra megidézni. Tudom, néha gyerekes vagyok...sőt...
És bizony, én néha úgy érzem, hogy akik az ilyesmi dolgaim miatt piszkálnak, azok félig-meddig irigykednek. Persze nem mindenki, de páran tutira maga is szeretne néha idétlen lenni, és csak nevetni, vagy indokolatlanul dalra fakadni akár az utcán, vagy bősz harci kiáltással elfoglalni egy mászókát a Városligetben... 

És én is így érzek... mert ennek a dalnak a szövege és a hangulata mindent elárul!

"Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek

Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább

Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább"

Ihász Gábor azt énekli meg, ahogy én is érzem magam. 

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr374755741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása