XINAF - Az én világom

Rég tervezek írni erről, de most, hogy nappal alszom, és mindjárt este is, van is rá kis időm.
Az utóbbi 1 évben nagyon fellendült az imaéletem, ami mindenképpen örvendetes. Egyrészt többet is imádkozom, mint régebben, másrészt fejben is igyekszem jobban ott lenni, tudatosan.
És az imaszándékok csak jönnek, és jönnek. A világban elég sok minden történik, és nagyon sokan élünk, mindig van kiért, miért imádkozni. És itt jelenik meg a "hogyan?" kérdés.
Természetesen nem akarok megtanítani senkit sem imádkozni. Ahhoz első körben tudni kéne. Csak egy szempontot fogok boncolgatni. 
Kétfelé bontom a lehetőségeket. 
- Kötött ima: ez azt jelenti, hogy egy Szentírásban olvasott, vagy liturgián használt, vagy valahonnan megismert imát mond valaki, ilyen vagy olyan szándékra. Gondolom a "Miatyánkot", vagy az "Üdvözlégyet" senkinek sem kell bemutatni.
- Szabad ima: ekkor az ember a saját szavaival fogalmazza meg a kérését, hálaadását. Persze imádságos lelkületű embernél ez is tartalmazhat kötött ima részeket, tehát származhat alapja a Szentírásból, de szabadon lehet használni, és akár át is írni.
Hogy melyik a jobb? Ez a kérdés értelmezhetetlen. Hát amelyiket jobb szándékból mondták el. Egyik sem jobb, vagy rosszabb.
Magam részéről, én a kötött imákat jobban szeretem. Régebben, kamaszként pedig pont fordítva volt. Hogy mi változott? Nem is tudom. 
Szóval, jobban szeretem a már megírt imákat. Úgy érzem, én feleannyira jól sem tudom megfogalmazni ezeket a gondolatokat, mint a szentek, akik ezeket az imákat alkották. Hátrányuk, hogy viszonylag kevés imát írnak egyazon szándékra, így a saját napi imámnál, ha betegekért imádkozom, akár 4-5 alkalommal is elhangzik ugyanaz az imádság, más nevekkel. Ez engem speciel nem zavar, sőt, én ezt is szeretem a kötött imákba, hogy nem tudom igazán belevinni az egyéniségemet, tehát nem igazán tudom elrontani. Ezért is szeretem a Jézus imát. De el tudom képzelni, hogy a monotonitás és ismétlés zavarjon másokat.
Másrészt, ha nagyon rossz passzban vagyok, és egyszerűen nem tudnék Istennek megfogalmazni egy dicsőítést, pedig úgy érzem, szükségem lenne rá, akkor nagy segítség nekünk a kötött ima. És ez más téren is így van. A szabad imánál szükség van bizonyos kreativitásra. Én ugyan kreatívnak érzem magam, de sokszor nem tudnék mit mondani.
Cserkésztáborban van nálunk egy szokás, miszerint az esti imánál, a nap végén, bárki szabadon megköszönheti az Istennek, amit akar. Általában én is társulok ehhez, de érzem azt is, mennyire nem megy ez nekem. Mindig úgy érzem, valamit kihagyok, meg túl laza a stílusom, nem elég alázatos. Nekem a vecsernyében is használt "add Urunk" sokkal inkább kifejezi hálámat, és vágyaimat, mint a kimondott, megfogalmazott köszöneteim.
A protestáns egyházak legtöbbjében nincsenek nagyon kötött részek a szertartásban. Valamennyi persze van, de sokkal kevesebb, mint a katolikusoknál, vagy az ortodoxoknál. Amikor egy lelkész vezeti az Istentiszteletet, az pl. nagyon nehéz helyzetbe kerül, mikor úgy kell(ene) dicsőítenie az Istent, hogy ha haragszik rá. Pl. mert meghalt valakije, vagy hasonló. A katolikusoknál és ortodoxoknál csak a prédikáció megy szabadon, a többi mind kötött, így kevéssé kell koncentráljon arra, nehogy olyat mondjon, amit ő sem gondol komolyan.

Ismét hangsúlyozom, így a bejegyzés vége felé, hogy nem tartom rosszabbnak a szabad imát! Az írásom arról szól, hogy miért szeretem jobban a kötöttet. Néha még saját esti imámban is hangzik el szabad részlet. (Pl. a nemrég megszületett kislányért, aki mellesleg már meghaladta a 960 grammot, tehát folytassuk tovább az imát, meghallgatja az Úr, szóval érte és a szülőkért szoktam az Istenszülő közbenjárást kérni, a saját szavaimmal is.) 

Zárásképpen leírom pár egyszerűbb, kötött imámat, amit gyakran imádkozom.
"Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam bűnösön!" - A fentebb említett Jézus ima, melynek minden szava az Isten felé fordítja figyelmünket.
"A tied vagyok, ments meg engem!" - A Luther című filmben, a még katolikus pap Luther kapja ezt az imát a lelkiatyjától. Szerintem mélyen belegondolni, és azután kimondani fennhangon, hogy "a tied vagyok", elég kemény dolog. 
Ima minden jó kérelemre - Ha semmi sem jut eszembe, és imádkozni akarok valakiért vagy valamiért, ezt bármikor elmondhatom, mert szinte mindent kivált. 

Van még sok, de nem a Xinaf kedvenc imái bejegyzést írom éppen, tehát ennyi elég is lesz. A lényeg azonban még mindig ezen van: imádkozni, imádkozni, imádkozni! Mert nekünk van rá szükségünk, nem az Istennek! Ő tökéletesen megvan nélkülünk, és az imáink nélkül is!