Utolsó kommentek

Nosztalgia Faktor - Csellengők

2012.12.24. 05:38 | Xinaf | komment

Címkék: video félelem élménybeszámoló nosztalgia faktor

Ez egy olyan szempontból különleges Nosztalgia Faktor lesz, mert egy olyan dologról fogok írni, ami ma is létezik - szerencsére. Ennek ellenére ide illik, mert anno bennem mély nyomot hagyott.

Emlékszem, egészen kisfiú, épen hogy általános iskolás voltam (vagy akkora sem), amikor egy a tv-ből egy nagyon magával ragadó dal ütötte meg a fülemet. A dal valamiféle rock zene volt (mit tudtam én ezt akkor), amit egy bús-rekedt hangú srác énekelt fel. Valamit éppen játszottam, de felkaptam a fejem. A szám a végéhez közeledett, a képernyőn pedig egy babakocsiját toló nőt láttam, aki bemegy valami üzletbe, a babakocsit kint hagyja, benne a gyerekkel. Hirtelen megáll egy autó, kipattan belőle egy idős nő, majd elragadja a gyermeket a babakocsiból, bepattan az autójába, és elhajt. Még látjuk az üzletből kétségbeesetten kirohanó anyukát, majd váltott a kép, és mindenféle korú gyerek arca volt látható. Erre emlékeztem kútfőből.
Örökre belém éget az a szám, és amikor évekkel később lett internetem, és ezáltal youtube-om, gyorsan meg is találtam.
Édesanyám akkor elmondta, hogy a klip egy valós történetet dolgoz fel, mert a "valódi" öregasszony valamiért bekattant (nem emlékszem miért), és akart magának egy saját gyereket... kicsit homályos a sztori, közel 20 éve történt, vagy még régebben.
Mai fejjel az első gondolatom az lenne: "Ki az a hülye, aki kint hagyja a csecsemőjét a bolt előtt?" Kedves olvasók, akkoriban nem olyan világ volt, mint ma. Oké, akkor sem volt díjnyertes ötlet, de az, hogy valaki ártson egy kisbabának, gyakorlatilag elképzelhetetlen volt. Ami miatt mégis felelőtlenségnek ítélem, az azért van, mert a kutyák, és egyéb környezeti hatások azért igencsak közbejátszhattak akkor is.
Kisgyerekként persze nem így gondoltam, akkor csak nagyon megérintett amit láttam. Megrázott, hogy valaki ennyire gyereket akar, de a legjobban az, hogy láttam a kétségbeesetten rohanó anyukát, akinek a helyébe simán beleláttam akkor is az én anyukámat...
A végén mutogatott gyerekek fotójáról megtudtam, hogy ezek mind eltűnt gyerekek képei, akiket keresnek. És a műsor, aminek a keretében mindezt láthattam, a Csellengők volt.

Mivel ma már nem nézek tv-t, így csak utólagos kutatómunkával derült ki számomra, hogy ez a műsor gyakorlatilag ugyanúgy mint akkor, a mai napig létezik, hála Istennek. Ma már nem kifejezetten gyerekekre specializálja magát, hanem mindenféle eltűnt emberre. Immár 18 éve állja a média viharait. Sok sikert kívánok hozzá! Ha valakinek szüksége lenne a segítségre, a segély hívó szám: 06-1-4380858. És külön köszönet Incze Zsuzsának, a műsor vezetőjének!

Túl sokat nem tudok írni róla. Cserkészvezetőként gyerekekkel foglalkozom, és a szívem elszorul, ha eszembe jut, hogy valamelyik nekem fontos gyerek eltűnjön... na igen, megint előjön a Szita Bence ügy... az is így kezdődött.
Ha egyszer apa leszek, remélem lesz mellettem egy olyan józan anya, aki képes lelőni a túlságosan aggódó apukát.

Jah, igen, a dal. Azóta tudom, hogy a Soul Asylum - Runaway Train című dala. És itt a klip is.

Vigyázzatok a rátok bízottakra!

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr754979621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása