Rájöttem, hogy ebben a modern társadalomban az emberek lelki gondjaiért két dolog felelős (ami összefügg).
Egyszerre értékeljük magunkat túl, és alul.
Ez ellentmondásnak tűnik? Ez is, mint annyi sok minden más. Hát elemezzük, miért nem az!

Túlértékeljük magunkat:
Persze nem mindenki. De igenis, sokan vannak, vagyunk, akik képesek ilyen vagy olyan tulajdonságunkba belekapaszkodni, és ebből meríteni. A szépségünk, intelligenciánk, ügyességünk, társasági érzékünk, műveltségünk, stb. Ezek, azon túl, hogy múlandóak (a műveltség is? Igen. Ha nem ápoljuk, az is elmúlik, mert felejtünk. A korral pedig ugye sok minden együtt jár...),  de ráadásul, a valóban fontos dolgok szempontjából nagyon lényegtelenek. 
Persze nem azt mondom, hogy ne legyünk büszkék a jó tulajdonságainkra. Ahogy fentebb is írtam, én most is a "túlértékelés" ellen szólalok fel. Az egészséges büszkeség, ami keblünket melengeti, az jó dolog.
A túlzás pedig felismerhető. Vagy te, kedves olvasóm, még nem láttál saját szépségétől, eszétől, ügyességétől, erejétől elszállt embert?

Alulértékeljük magunkat:
Sok ismerősömmel beszélgetek (és bőven nem csak kamaszokról beszélek, némelyik nálam is idősebb), aki annyira elégedetlen magával, hogy ő már senkinek sem kell, hogy ő értéktelen, hogy ő semmiben nem elég jó... a kedvencem, mikor tök őszintén elkeseredik, hogy neki sosem lesz normális kapcsolata, miközben minden eszközzel érzékelteti, hogy mindenkinél szebb (ami relatív, szép, de azért szerintem van nála szebb, de ez most mindegy). 
Az ilyen ember miatt, ha ráadásul keresztény, szívem szerint a fejemet verném a falba. 
Testvér, Isten megteremtett, tudatosan ilyennek. Krisztus meghalt érted, miközben ismerte a bűneidet... neki így, ahogy vagy jó voltál. Mégis, ki vagy te, kinek képzeled te magad, hogy leértékeld azt, aki Isten gyermeke? Hogy gondolhatod, hogy nem vagy elég jó, ha Istennek az voltál?

Kit érdekel, hogy valaki nem elég szép, nem elég okos, ha hisztis, ha maradi, ha zsörtölődős, mikor az Isten országa benne van?(Lk 17, 21)
És emellett, mégis mit számít, ha szép, erős, okos? Isten országa benne van... ennél nagyobb erényt felmutatni úgy sem tud.

Az embereknek két dolgot kéne eszükbe vésniük, jóóóóó mélyen:
1. Pótolhatatlan kincs vagy! Értékes, akit az Isten direkt, és szánt szándékkal alkotott. A hibáiddal együtt. Nem egy véletlen, nem biológiai folyamatoknak hála lettél az, aki. Isten akart, Isten nem egy nőt, vagy férfit, hanem TÉGED akart. A 2. zsoltár írja, és hiszem, hogy nem csak a férfiakra vonatkozik: "Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged."
2. Az első pont nem csak rád vonatkozik, hanem arra az emberre is, akit éppen nagyon nem bírsz... óvatos legyél, Isten pontosan őt akarta, biztos oka volt rá.