Eredetileg nem akartam erről írni, mert kb. tele volt nemrég vele az internet, de végül úgy döntöttem, én is írok Bódi László (Cipő) tegnap (2013.03.11) bekövetkezett halálával kapcsolatban.
Kezdeném azzal, hogy fogalmam sincs, milyen ember volt, nem ismertem. Akik ismerték, azok persze hangoztatják, hogy jó. Belegondolva a rengeteg ingyenes koncertjébe, ebben lehet valami.
De nézzük azt, mit jelentett nekem élete fő műve, a Republic!
Persze a nagy slágereket én is ismertem, de inkább "szájhagyomány útján", azaz tábortűznél énekelve. Ezt a zseniális "Szeretni valakit valamiért" című dal törte meg. Akkor hallottam, mikor Morelight, egykor volt barátom elinvitált a gimijének egy buliszerűségébe. Még 8.-os voltam, nagy élmény volt gimisekkel együtt lógni. Na, ott hangzott fel ez a dal.
Az érzés, na, az leírhatatlan. Heteken át ment a fülemben: "Minden út összefut, béke van, felejts el minden háborút". Nem is tudtam, melyik zenekaré ez a szám. Akkor még nem volt itthon interneten, és nem volt youtube sem, legalábbis a köztudatban nem.
Majd nemsokkal rá, az akkori cserkésztáborunk az ő családi nyaralásukhoz lett beillesztve. Ez önmagában is szép gesztus volt a szülőktől amúgy. Na, volt ott egy ilyen gyerektábor is, rászoruló gyerekeknek. Sok fellépő jelent ott meg, teljesen ingyen, mint Sub Bass Monster (aki az egyik gyereket felhívta a színpadra, és engedte rappelni), a Pa-Dö-Dö, az Irigy Hónaljmirigy... és végül, fő attrakcióként a Republic.
Hatalmas élmény volt a koncert! Tényleg! Egyrészt végre tudtam hova tenni ezt a bizonyos "szeretni valakit valamiért"-et, másrészt sok más számról derült ki, hogy "de hisz ezt ismerem, tudom a szövegét!".
Cipő pedig olyan volt, mint mindig. Csápolt, mozgott rengeteget a színpadon, és senki meg nem mondta volna, hogy ingyen lépett fel.
Később még voltam pár koncertjükön. Az egyik szilvesztert pl. egy Kossuth téri Republic koncerttel ünnepeltük. De emlékszem, hogy milyen szép lánnyal táncoltam az "ha itt lennél velem"-re az egyik görögkatolikus bálon (amikor még hajlandó voltam táncolni), vagy amikor cserkésztáborban felhangzik Ádám testvérünk gitárján az ismert dallam, és belevágunk a "nagy esők jönnek, és elindulok" kezdetű dalba... amikor túrán elkezdtem spontán nótázni, hogy "erdő közepében járok..:"
Mindenesetre szép emlékeket jelentenek nekem ezek a dalok, és gondolom még sokan vagyunk, akik ugyanilyen kis nosztalgia írást tudnának produkálni.
Cipő meghalt. De a dalok, azok élni fognak még évtizedek múlva is, és unokáink tábortüzeinél is felharsan majd a "csillagok, csillagok, mondjátok el nekem!" ritmus! Szerintem, ha megkérdezték volna Cipőt, amikor elkezdte a "Cipőfűző" nevezetű zenekarral (amiről a nevét kapta, és amiből később a Republic lett), hogy mi a legnagyobb vágya a zenekarral kapcsolatban, nem mert volna ilyen sikert remélni sem.
Utolsó kommentek