Nézi még valaki ezt a blogot? :)

Aki igen, az örvendezzen, mert ismét egy világi téma.

Az évek alatt a baráti köröm nagy változásokon ment át. Az élet már csak ilyen, viszont észre kellett vennem, hogy a jelenleg a környezetemben lévő srácok között nekem volt a legtöbb barátnőm.
Ez most dicsekvésnek is tűnhetne, ezért szeretném először ezt helyre tenni.

1. Nem volt sok párom. Ha mindenkit beleszámolok, akivel legalább a csókolózásig eljutottam, akkor 7 lányról beszélünk. Velük a kapcsolat időtartama a 2 héttől a 4 és fél hónapig terjedt. 

2. Nekem egy is bőőőőven elég lett volna (lenne), akivel később összeházasodom, majd gyermeket nemzünk. Soha nem mennyiségre mentem. Én egyetlen embert keresek maximum, akit Isten nekem szánt, és aki valóban a párom, a másik felem.

Az alap kijelentésem azért is furcsa, mert pár évvel ezelőttig még meg voltam győződve, hogy én magam vagyok Quasimodo és a Szörnyeteg szerelem gyermeke. Oké, mondjuk ki férfiasan: kisebbségi komplexusos voltam, aki irigykedtem a jóképű ismerőseimre, akik előtt lányok seregei hevertek a lábuk előtt.

Mi változott?
Két dologra jöttem rá. Az első: Azok a lányok pontosan annyit is értek, hogy valakinek a lábai előtt heverjenek. Lehet, nagy részük dögös volt, szexi, stb. De unalmas, sablonos, üres vázak voltak nagyrészt. A másik dolog: bár nem vagyok jóképű, nem lányosan bájos az arcom, és végkép nem vagyok helyes (brrr... de utálom ezt a kifejezést pasi esetében...), tehát erre nem építhetek vonzerőt. Ellenben, ha az Isten képmása vagyok, akkor valami vonzó dolognak egyszerűen kell lennie bennem! Hát basszus, mégis csak a saját képével tisztelt meg!

Úgy gondolom a szebbik nemnél elért sikereim kulcsa az volt, hogy én a klasszikus értelemben nem csajozom. Még régebben persze én is próbálkoztam ilyesmivel, de nem nagyon jött be a dolog. 
Udvarolni szoktam. Ez is túlzás, mert ritkán jutok el addig, hogy egy lánynak kifejezetten udvaroljak, valamennyire pedig minden környezetemben lévőnek szoktam, ok és cél nélkül.
Én nem ismerkedem. Ha ismerek egy lányt, akkor kialakulhatnak bennem a gyengédebb érzelmek, és akkor belevágok esetleg abba, hogy megkísérlem meghódítani. Már ha vevő rá. 

Elég gátlásos vagyok, tehát nem szívesen, és nagyon nehezen kezdek idegenekkel kommunikációba. Egyetlen kivétel az, ha az illetőnek segítségre van szüksége, mert pl. új ember a társaságba. Akkor szívesen veszem a szárnyaim alá. Éppen emiatt, én sosem fogok "leszólítani" embereket, és nem randikon ismerkedem.
Gyakorlatilag csak akkor vágok bele valami kapcsolat szerűségbe is, ha valamennyire ismerem a másikat. Ugyanis, amikor párszor nem így tettem, annak MINDIG tragédia lett a vége.

Szintén megemlítendő, hogy nálam nincsen "nőhiányos" időszak. Simán eltelhet két kapcsolat között akár 1-2 év is. Megeshet, hogy addig egyáltalán nem foglalkozom lányokkal. Persze nekem is vannak bizonyos biológiai igényeim, de jelenlegi elveimmel, ez nem igen motiváció. Emiatt nem kezdenék kapcsolatba. Régebben persze előfordult, hogy azért lett barátnőm, hogy legyen. Egy sokat változtam hozzá, hogy kijelenthessem, ilyen már évek óta nincs, és nem is lesz. Ha én valakivel megpróbálnám, mint kapcsolat, akkor az a valaki valamivel el tudott varázsolni.

Valószínűleg az is segít, hogy ha valamire megkérnek, és én azt mondom: legyen, akkor később már nem fogom megváltoztatni. Ha megbeszéljük, hogy kettőkor a Burger King előtt, akkor én ott leszek, és ha 2 percet kések, akkor tutira szégyellem magam, és jó eséllyel telefonálok már jó előre. 

Összefoglalva:
Nem azt akartam érzékeltetni, hogy én egy szuper pasi vagyok, mert ez nem igaz. Viszont a külső, az anyagi helyzet, de még a jó duma is csak másodlagos. Két valódi tényező van, ami döntő egy hölgy esetében: az alap vonzalom, és a biztonságérzet. Hogy kinél mi vált ki vonzalmat és biztonság érzetet, az személyenként eltér. Igen, ismerek olyan lányt, aki nem képes vonzódni olyan férfihoz, akinek nincs annyi pénze, hogy legalább pár hetente elegáns étterembe el tudja őt vinni. És ismerek olyat is, aki csak kigyúrt, kopasz férfival érezte magát biztonságba. De szerencsére vannak kevésbé felszínes érzésű lányok is, sőt, valójában sokkal több ilyen van. 
Zárásképpen egy utolsó gondolat:
Egy igazi férfi nem csak azzal a lánnyal kedves és udvarias, aki tetszik neki, hanem mindegyikkel. Nem azért, mert oka van rá, hanem mert férfi. Az udvariasságra egy nőnek nem kell rászolgálnia, neki az kijár.