Létezett egykor egy világ, túl a téridőn, a képzelet határán. Egy világ, ahol emberek, törpék, elfek, fél-orkok, fél-elfek, sötételfek, és gnómok élték mindennapjaikat. Születtek itt intrikák és szerelmek, sok öröm, és sok fájdalom.
Ahol az elvek találkoztak, ott klánok jöttek létre. Jók és gonoszak egyaránt járták a vidéket, ki a szerelem, ki a harc örömeit kereste.
A Thrillion kincsei egy böngésző alapú szerepjáték volt, két jól elkülöníthető résszel. Egyrészt a karakterünknek voltak statisztikái, mennyire erős, ügyes, szívós. Minden nap kapott egy bizonyos mennyiségű (emlékeim szerint 20) cselekvéspontot, amit ízlés szerint költhettünk el vadászatra egzotikus lényekre, tolvajlásra, a minket meglopón való bosszúállásra, vagy hadak vezetésére és ostromra.
A másik rész gyakorlatilag semmiben sem hasonlított az elsőre. Fórum alapú, interaktív szerepjáték volt ez, ahol a karakterünk cselekedeteit *két csillag között írhattuk*, a gondolatait ~ gondolatjelek közé kellett tennünk ~, és ha szólt, azt - kötőjel segítségével jelezhettük.
Ez volt az első olyan oldal a neten, ami az akkoriban meglehetősen fiatal (emlékeim szerint 15 éves) Xinafot arra sarkalta, hogy próbálja meg elérni, hogy legyen otthon is nete. Addig pedig órákon át ültem a gimi könyvtárában, várva arra, hogy valaki írjon egy reagot (voltaképpen bejegyzés, amiben a karakterünket "mozgathattuk"), vagy írjon valamit a klán chit-chat topicjában.
A cselekvő pontos (CSP-s) vonal sosem érdekelt annyira. Persze rendre lekatintgattam a 20 pontot, a vége fele azért, hogy előkelő helyem legyen a harcos toplistán (egyszer bekerültem a legjobb 15-be...). X idő után a karakter "generációt váltott". Azaz ekkor volt lehetőség változtatni rajta, a képén, a leírásán. A leírás eredetileg egy legördülő menüből volt kiválasztható, de 5. generáció felett már saját magunknak is írhattunk.
Engem a szerepjáték része jobban érdekelt.
Thrillion földjén élt egy Xinaf. Barbár volt, akinek szüleit legyilkolták az orkok. (Mint utólag kiderült, ez a legsablonosabb történet Thrillion földjén :D Szinte minden karakter így járt... :D) Egy fiatal mágus, Morelight (Álmos, egykori barátom karaktere) karolta fel, és tanította ki, még fiatalon. Xinaf bitang erős volt, ráadásul életveszély esetén berserkerré vált.
Csatlakozott a Kószák Nemzetsége klánhol, ahol a klánvezértől, Lord Araxadtól megkapta a "Bátorszívű Harcos" jelzőt. Innentől így ismerték egész Thrillionon.
Amikor Kószahont megtámadta egy gonosz erő, és sok kószából gonosz szörnyeteget csinált, Xinaf is elbukott, de később megszabadult a szörnyetegtől. Legyőzte a benne élő démont, és segített kiűzni a gonoszt Kószahon földjéről. Itt megismerkedett egy fiatalemberrel,Xerox de Langerrel akinek később feleségül vette a húgát, Mira de Langert. Ebből a frigyből egy fiú született, Xinero de Langer, aki egy ideig volt Kósza is, de végül a Fényhozók klánban lelt otthonra.
Később a klán harc mesterévé vált, majd egy ideig ő volt a felvételiztető és a diplomata is.
Amikor a klán elfogadta a Távolrévi uralkodó, Calan Invictust törvényes uralkodónak, Xinaf elvált a klánjától, de a Kósza gyűrűt magánál tartotta. Fenyegette a törvényes rendet, és körözött személlyé vált. Részt vett a távolrévi városháza ostromában, legyőzött két Fénylovagot. Bosszúhadjáratot indított a Tudósok Szabad Páholya ellen, ahol kis hijján meghalt.
Amikor orkok, trollok és goblinok támadták meg Távolrévet, az akkor már öreg, és őszülő Xinaf a gyűlölt Kulgar Scorpionhoz fordult, a Falka vezéréhez, mely az egyik legkirályhűbb klán volt a vidéken. A két ellenség szövetségesként lovagolt a háborúban, ahol mindketten életüket vesztették.
A játék elve az volt, hogy mindent feltételes módba kell írni. Nem írhatta senki sem, hogy levágta az ellenfele fejét, max. annyit, hogy elindította a vágást a másik feje irányába. Ez rengeteg gondhoz vezetett. Sokan szürreális dolgokat írtak le, melynek egy része mókás, más része bosszantó pillanatokat okozott. Emlékszem egy teljes páncélzatot viselő lovagra, aki egy várfalról leugrott, és a becsapódás erejét azzal tompította, hogy a pallosával felnyársalta az alatta álló goblinokat... de volt itt teljes páncélban lopakodás, faltörő kossal megostromolt pince, szuper-akrobatikus harcok, és közel megölhetetlen karakterek is. Mindazonáltal annyi jó volt a dologban, hogy meghalni csak úgy lehetett, ha te is rábólintottál.
A játék lassan érdektelenségbe merült. Évek alatt született egy nagyon igényes külsejű világleírás, mely egységesíteni hivatott a játékosok karkatereit, de sajnos nem vette figyelembe a szokásokat. Pl. a világleírás szerint az elfek annyi ideig élnek, mint az emberek. Volt játékos, aki valami 16 generáció óta játszott egy 1600 éves elffel, és nem igen volt hajlandó ezen változtatni. Így a karaktere törlődött. Az újításokat megsínylette a játék. Az eredeti két város (Távolrév és Ötbánya) ötre emelkedett, de a játékosok nem sokasodtak, hanem fogytak, így sajnos már szinte sehol nem lehetett érdemi játékot találni. Élet csak a klánok belső fórumain volt.
2012-ben, 10 év után, a Thrillion bezárta kapuit. Ma már nem hiszem, hogy lenne időm játszani, de sok szép emlékem kötődik hozzá. Meg persze csúnya is.
Emlékezetes klántalálkozók, italozások. Egyik volt barátnőmet is ezen az oldalon ismertem meg. Sajnos egyes emberi kapcsolataim is itt romlottak meg első körben :(
Sok karakterem volt, de az első, Xinaf, a Bátorszívű Harcos mindig a kedvencem marad.
És akkor pár link:
A Thrillion oldala (sajnos inaktív): www.thrillion.hu
Sok infó: Thrillion info
Utolsó kommentek