Jah, hát volt egy nyár is...
Igazán élményekben gazdag nyár méghozzá. Azt azonban le kell szögeznem, hogy amióta dolgozom, nekem a nyár már fele annyira nem különleges idő, mint amikor még tanultam. És a tanulói státuszomból fakadóan, bírtam a "nyári szünet" nevű csodával.
Szóval nekem a nyár általában igen meleg munkanapokat jelent.
De ennél picit többet.
Pl. állandó program a cserkésztábor. Ami mindig jól sikerül, de amitől mindig elfáradok, ami elég szar ügy, ha belegondolok, hogy ez volt a teljes évi szabadságom negyede...
Nem állandó program, de most összejött pár nap a Balatonon. Na, ERRŐL kéne szóljon a nyár!
És pár nap nyugi bátyámnál.
És igazából ez a két dolog emeli ki a többi évszakból az idei nyarat.
Persze sok minden történt. Sosem eseménytelen. Nem hagyhatom ki, hogy külön megemlítsem: vőlegény lettem! Ezt a bejegyzésben részletesen megírtam. Még mindig az vagyok, egy picit sem bántam meg a döntésem. Sőt, az, hogy a Kedvesem már hivatalosan is a jövendőbelim, a menyasszonyom, ez a legjobb dolog, ami ÉLETEMBEN történt velem.
Szóval, ezen a nyáron megtörtént életem legszebb pillanata. Ellenben még ezzel együtt sem volt jó ez a nyár.
Nagyon sok emberben csalódtam, és ez elég megrázó volt számomra. Ami jó, hogy volt akiben pozitívan, de azért nem túl sokan :).
Régebben gyakran éreztem, hogy szívem szerint elhúznék ebből a bolond városból egy nyugodtabb helyre. Most inkább úgy érzem, hogy nem akarok már emberekkel foglalkozni. Régebben is fájt az élet egyik-másik rám mért ütése, de bírtam mindig. Most is bírom, viszont már nem vagyok kamasz. Már nem élvezem a szenvedést, miközben persze szenvedek is tőle.
Túl sok embert láttam megtörni az elmúlt pár évben. Egykor életerős embereket, akikről azt hittem, elpusztíthatatlanok. És ma mit látok? Depresszió, fájdalom, sikertelenség. És úgy érzem magam, mint amikor általános alsóban beültettek a legrosszabb gyerekek mellé, mert "majd én megjavítom őket", és sápítoztak a tanító nénik, hogy romlott a magatartásom... vajon mit vártak? Hány gyerek bír szilárd erkölcsiséggel 10 éves kora előtt?
Régen azt hittem, elbírom én akár a mások nyomorát is.Hogy majd támasza leszek azoknak, akik rám szorulnak. "Mindnyájan, kik szomjohúztok, gyertek hozzám, és igyatok."
Kifogyott a víz, drágáim.
Olyan vehemensen hajszolja néha bele magát az ember a szenvedésbe, hogy a nagy kínok közepette, amit mártírként kiáll, elfelejti, mennyi fájdalmat okoz azoknak, akik szeretik.
Basszus, én lennék a legboldogabb, ha egy konkrét emberről írtam volna, és nem túl sokakról is.
Utolsó kommentek