Utolsó kommentek

Nosztalgia Faktor - Méltók

2015.12.28. 18:07 | Xinaf | Szólj hozzá!

Címkék: nosztalgia faktor

Úgy helyes, ha az első bejegyzés az újraindult blogon egy tiszteletadás. Egy tiszteletadás egy színdarab felé, ami 2004-ben a Dombóváron rendezett Országos Diákszínjátszó Fesztivál győztes darabja lett, mégsem hallott róla szinte senki. Persze, ki is követné nyomon egy drámai tagozatos gimnázium saját színdarabját? Pedig érdemes lett volna.
A darab címe Méltók volt, Perényi Balázs rendezte, és az akkor 12/a osztály írta és adta elő. Én magam legalább fél tucat alkalommal láttam, és nem csak azért, mert jó barátaim is szerepeltek benne. Persze ez is közrejátszott, de nem kizárólagosan.
A darab annyira egyedi volt, hogy azóta sem láttam hasonlót, bár pár évig még be-benéztem a Vörösmarty Mihály Gimnázium (ahol ez a darab is született) dráma fesztiváljaira, és akkor egy időben szinte minden csapat a Méltók stílusát próbálta utánozni, de nem nagyon sikerült. Ők maguk a darabot "Szocio Sci-Fi Musicalként" jellemezték, amiből rögtön kiderül, hogy baromi modern darabról beszélünk. Én általában NEM szeretem a modern színházművészetet, de ez itt bizony kivétel volt.

A Méltók története kb. annyi, hogy van egy csomó szerencsétlen, reménytelen flótás, aki baromira nem tud mit kezdeni az életével. Van itt kérem a világ erőszakosságától szenvedő hippi lány, egy kiugrott buddhista szerzetes, egy kurvának a lánya, egy ügyeskedő, akire a maffia vadászik, egy Ufó látó médium, egy graffitis, aki nem találja a helyét, és még sokan mások. Találnak egy hirdetést, ami pont ilyeneknek szól. Egy esélyt kapnak, hogy "méltók" legyenek, és elmehessenek egy másik világba.
A darab nem részletezte, mit jelent a "méltóvá válás". Annyit tudunk erről pontosan, hogy aki "méltó", az át tud menni a falon is. Azt sem részletezte, hogy ez a másik világ egy új dimenzió, vagy egy másik bolygó, és abba se ment bele, hogy mivel jár majd ez hőseinknek. Alapvetően a darab baromira sok kérdést hagyott nyitottan. 
A személyes kedvencem ezekből a "Fehér Szoba" volt. Egy egy olyan helyiség, ami kicsit a Star Wars Dagoba béli fájára emlékeztet, ahol az van, "amit magaddal viszel". Egy kis szoba volt, ami minden belépőre óriási (általában mélységesen megrázó) hatást tett, rendszeresen jöttek ki pánikroham vagy sikoly kíséretében, de gyakorlatilag nem derül ki, mi is történik odabent. 

Aki nem látta a darabot, az nem nagyon tud képben lenni, mi is ebben a jó, sőt, ez így egy óriási katyvasznak tűnik. A Méltókban pont az volt a jó, hogy emberi sorsokat ütköztetett, kilépve a színház általános közegéből. Nem egyszer fordult elő, hogy lebontották a negyedik falat, azaz a nézőt és a színészeket elválasztó, láthatatlan határt. Pl. mikor a Méltó a közönség soraiból sétált be a színpadra, vagy amikor a színpadon a színészek színészeket alakítottak, akik kifejezetten a közönséghez beszéltek.
Hatalmas erőssége volt a darabnak a nagyon egyszerű, de nagyon hangulatos zenéje, és dalai. Ez valahol musical volt, bár kisebb éneklős vonallal, de ami elhangzott, arra a mai napig emlékszem, pedig több, mint 10 éve láttam.

meltok.jpgEz az egyetlen kép, amit találtam a darabról. 

A mai napig előfordul, hogy egyedül létemben énekelgetni kezdem:

"Nekünk a pénz már mit se számít
És a millió dal is hiába ámít
Lenézünk, sugárral átvilágított
Képek sora, sehol semmi titok
Csak ritkuló csontok csonka váza, 
De fönt készül már a "fabula rasa",
De fönt készül már a "fabula rasa"
Nekünk készül már...

El innen, el innen, ez érthető
Oda, hol az élet élhető
Oda, hol a nyugalom, és talán a csend
S még valamit a szabadság is jelent
Vissza se nézve a régi házra
Nekünk készül már a "fabula rasa"
Nekünk készül már a "fabula rasa"
Nekünk készül már..."

Volt egy refrén is, de arra kevésbé emlékszem. Néha én is érzem, hogy jó lenne oda kerülni, "ahol az élet élhető", és a nyugalom, a csend, a szabadság még jelent valamit.

A dalszöveget fejből írtam, így lehet benne hiba. Ez egyébként hatalmas szívfájdalmam, hogy hosszú keresgélés után SEM találni erről a darabról szinte semmit az interneten. Sok korabeli drámais hírlevél megemlékezik róla, hogy VOLT ilyen darab, pár hónapja még meg is lehetett találni az egyik szórólapot, amin ezt a darabot reklámozták, de mára az is eltűnt. Így a Méltók csak az emlékeiben él tovább azoknak a szerencséseknek, akik így vagy úgy, nézőként, színészként, rendezőként, de részesei voltak...
... vagy nem? 
A darabról több videó felvétel készült, VHS kazettára. Feltett szándékom, hogy egyet elviszek, bedigitalizáltatok, aztán megnézem a Kedvesemmel, aki csak az elbeszéléseimből ismeri. Srácok, akik olvassátok, és megvan nektek ez a kazetta, ha valaki eljuttatja nekem, és keresek helyet, ahol átírják DVD-re, az pedig már igazán könnyen terjeszthető.

Az írást ajánlom Alister cimborámnak, és Kyorának, akik részesei voltak ennek a csodának, mint szereplők, illetve mindenkinek, akinek mond valamit is a következő mondat:
"És nagyon örülök, hogy maga... hogy maga... hogy MAGA NŐ!"

A bejegyzés trackback címe:

http://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr678206728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.