Karácsony szent napjain az átlagnál többet voltam templomba (ez annyira nem is meglepő :D), és volt alkalmam akarva-akaratlan is szembesülni néhány embertípussal. Néhány nagyon is sztereotip embertípussal.
Az írásom egyfajta görbe tükörnek szánom, a világért sem akarok vele senkit megbántani, sőt, még magamat sem kímélem a most következőkben. Aki magára ismer, remélem egy jót nevet majd rajta, márpedig aki templomba jár, az legalább egyik-másik kategóriába beletartozik. Na... legalább egy egészen picit, ugye? Na ugye!
Előre leszögezném: telivér típusok elég kevesen vannak, a legtöbben inkább az itt felsoroltak valamilyen fokú kombinációjából állnak!
Az írásom a katolikus, és főleg a görögkatolikus templomok látogatóiról szólnak! A protestáns és ortodox közösségeket nem ismerem.
Az alázatos
Valójában nincs sok köze a valódi alázathoz, sőt, pont ezért az alázatos gyakran gőgössé válik, mivel saját magát igazolja, mint igazi jó keresztényt az alázatosnak szánt viselkedésével. Ő az, aki csak utoljára hajlandó áldozni, és halálosan megsértődik, ha valaki valahogy mögé kerül a sorba (pedig az utolsó pillanatig nem indul el). Vagy leghátul vagy legelöl ül, attól függ, hogy inkább az alázatos "utolsókból elsők" vagy a "minél közelebb az Úr szentélyéhez" eszmét követi. A gyónókat is mind maga elé engedi, és kiakad, ha a pap nem várta meg, miután öt perc múlva sem lépet be senki az ajtón.
Xinaf elviselési javaslata: hagyjuk, had csinálja. Senkinek sem árt. Elképzelhető, hogy elkönyvel minket törtetőnek és bűnösnek, amiért előre sietünk az alázatos előreengedés helyett, de semmivel sem tolhatnánk ki vele jobban, mint ha NEM mennénk előre.
Az ájtatos manó
Az ájtatos manó nagyon mély beleéléssel imádkozik. Annyira mély beleéléssel, hogy közben ilyen világi oktalanságok, mint hogy mások is vannak a templomba, a legkevésbé sem zavarják. Ő kitárja a karját, ha erre kap inditatást, nem áll ki a padból, hogy másik tudjanak menni áldozni, stb.
Az ájtatos manó általában fiatal-középkorú, viszonylag frissen megtért embertársunk, és ez az állapot szerencsére elég ritkán tart sokáig.
Xinaf elviselési javaslata: Legyünk vele elnézőek: még nem ismeri a templomba járás íratlan szabályait.Előbb-utóbb kinövi
A hibavadász
A legtöbbször az ebbe a kategóriába tartozó hívő egyben ortodox is (lásd lentebb). Ismeri, hogyan kéne "hivatalosan" zajlania a szertartásnak, és az egész szertartás alatt az eltérésekre vadászik. Talál is jópárat, és ha mást nem is tesz, de legalább magában nagy élvezettel elégedetlenkedik. ("Persze most is kihagyta a negyedik részt a trisaigonból!") Viszonylag gyakran verődnek csoportokba, akkor a szertartás után egymást túllicitálva fikázzák kritizálják a látottakat.
Xinaf elviselési javaslata: Nem nagyon lehet vele mit kezdeni, ő akkor boldog, ha kritizálhat.
A kommentátor
Folyamatosan véleménye van, és ezt meg is ossza a vele lévőkkel, néha még ismeretlenekkel is. Nincs szertartás, hogy ne fűzne hozzá valamit a látottakhoz. A prédikáció alatt eszébe jut valami odakapcsolódó sztori, a ministráns cipője feltűnik neki, és gyorsan el is gondolkodik, milyen márkájú lehet, és honnan szerezte, meglát egy régi ismerőst, és mond róla pár jelzőt, stb. És hogy esetleg az állandó duruzsolása, esetleg nevetgélése mást zavarhat? Pech!
Xinaf elviselési javaslata: ameddig nem nagyon idegesítő, hagyjuk szó nélkül, különben mi is ebbe a kategóriába csúszunk.
A kritikus
"Na, ez is hogy tudott felöltözni?"
"De hülye hangja van ennek itt előttem..."
"Nevelje már meg a gyerekét, hát nem igaz!"
Folytassam? A kritikus mindent észrevesz, és mérgelődik is miatta. Tapasztalataim szerint ez a kategória a templomba jártók 98%-ára igaz lehet. Az ember nem tud kibújni a bőréből.
Xinaf elviselési javaslata: a kritikus szinte sose hangosan kritizál, így elviselni sem annyira nehéz. Javaslat: ha mi is ide tartozunk, és észrevesszük, tereljük a figyelmünk a szertartás felé. Még akkor is, ha a pap annyira... (mindenki ilessze be a neki tetsző jelzőt.)
A látványosan unatkozó
A látványosan unatkozó mindig fiatal. Legtöbbször a szülők erőltetik a templomba járást, holott neki baromira nincs hozzá kedve. Néhányan maguk se tudják, miért vannak ott, őket nem kényszerítik rá, valami belülről hajtja őket, de ettől még izgalmasabb nem lett. Ők aztán ásítoznak, szenvednek, számolgatják a repedéseket a falon, és ez még a jobbik eset, mert rosszabb esetben a mobiljukkal játszanak.Különösen gyakran előfordulnak a karácsony éjféli, és a húsvét hétfő reggeli szertartásokon!
Xinaf elviselési javaslata: Nem kell vele foglalkozni, neki elég büntetés, hogy ki kell bírja a szertartást.
A liberális szülő
A liberális szülő nem korlátozza a gyermeke szabadságát. Ha a gyerek sírni kezd, akkor had sírjon, mit számít, hogy senki nem hallja tőle a pap szavát, ő ki nem vinné a templomból. Ha a gyereknek rohangálni támad kedve, esetleg dolgokat hajigálni, vagy más módon zajongani, azt is mosolyogva szemléli, hiszen fő, hogy a gyerek otthon érezze magát a templomba, nem?
Xinaf elviselési javaslata: Őszintén, még mindig jobb, mint amikor kitiltják a gyereket a liturgiáról... szóljunk ellene, ha zavaró, de ne a szetartás alatt, max után, és ne bántóan.
Az ortodox
Az ide tartozó emberek gondolkodásának lényege ősi hagyományok tisztelete az új szokások fertőjével szemben. Bár vannak padok a templomainkban, ő le nem ülne, az "et filioque" részt ("a Fiútól) akkor se mondaná a hiszekegyben, ha fegyverrel kényszerítenék. A szertartás számára folyamatos meghajlások, leborulások, és keresztvetések sorozata, magasról tesz rá, hogy ezzel esetleg másokat zavar.
(Mielőtt félreértés történne: ez a kategória nem a valóban orthodox keresztényeket jelöli!)
Xinaf elviselési javaslata: tolerancia. Ameddig nem teszi a saját showműsorává a liturgiát, kit zavar, hogy mit hajlong hátul a sarokba, nem? Úgyis vagy belesimul a vonalakba, vagy ő maga vált egyházközséget.
A spicli
Nagyon gyakran hibavadász is. A spicli kötelességének érzi ügyelni a szertartás milyenségére, és ha olyat tapasztal, ami szerinte rossz, akkor azt befújja. Hogy a parochusnak, a helynöknek, a püspöknek, stb. az változó, de egy elkövető felett állónak, és ha az elkövető valamilyen szankció alá kerül, akkor már teljes volt a napja.
Xinaf elviselési javaslata: ne támogassuk! Mindenképpen sarkaljuk a nevének és arcának felvállalásához, a névtelen feljelentgetés gyáva dolog.
A szinkrontolmács
Rendre idős testvérek közül kerülnek ki a szinkrontolmácsok. Ők már évtizedek óta járnak minden vasárnap (de nem ritkán minden nap) templomba, és már minden szöveget tudnak, így a prédikációt leszámítva mondják is ezeket. A papi részeket is. Pont annyira suttogva, hogy azért az egész környezetük tisztán hallja, egy padnyi távolságon belül.
Különösen élvezetes, ha pár padonként feltűnik egy ilyen, mert akkor sztereóban élvezhetjük a liturgiát, a régi alámondásos filmek hangulatában.
Xinaf elviselési javaslata: Bármennyire idegesítőek is, ezek az emberek tartják életben az egyházat. Az ő folyamatos imáik nélkül már rég elvesztünk volna. Tűrjünk békességgel.
A lista koránt sem teljes. Azt hiszem, akinek kis önkritikája van, az könnyen magára ismer legalább pár dologban az itt felsoroltak közül (én legalább 4 kategóriát magamra tudok kisebb-nagyobb mértékben vonatkoztatni). Nyilván túlzok és sarkítok, de azt hiszem, érthető, mit akartam bemutatni.
Utolsó kommentek