XINAF - Az én világom

Pontosan 10 évvel ezelőtt, 20:00-kor publikáltam az első bejegyzésem. 
Megmutatom, mi volt az első pár mondat, amit "papírra" vetettem ezen a blogon:
"Sziasztok!!!!

Végre sikerült rávennem magam, és létrehoznom az első blogomat.
Mit is szoktak írni mások a blogjukba? Nos, ez engem piszkosmód nem érdekel... Úgyis azt írom le, ami eszembe jut... arról, hogy olvassátok, majd én gondoskodom:)"

Azóta sok minden megváltozott. Na de mi is?

Úgy vélem, illene egy ilyen jubileumot valami különleges bejegyzéssel ünnepelni. Mivel az aktivitásom már közel sem a régi (ez alatt azt értem, hogy kvázi nincs) így alaposan át kellett gondolnom, hogy mi lehet az, ami nem csak azért különleges, mert egyáltalán publikálom...

És végül ráleltem a megoldásra.

Eltelt 10 év. Jöjjön hát 10 olyan érdekesség rólam, Xinafról, ami nagyon megváltozott velem kapcsolatban ebben a 10 évben.

1. Politikailag baloldalinak vallom magam.
Azért ezzel kezdem, mert jobb ezen túlesni. És aki emiatt neheztel majd rám, az önmagát minősíti. 
Na, aki ismer, az tudja, hogy ha nekem egy évtizeddel ezelőtt valaki azt mondja, hogy én majd így nyilatkozom magamról, azt jobb esetbe kiröhögöm.
Tíz éve még úgy gondolkodtam, hogy a nemzet az a minden. Hogy mikor kezdődött nálam a változás, azt nem tudom, de beismerni néhány éve kezdtem, amikor már főállásban dolgoztam. 
Hozzá teszem, én magamat hazafinak vallom. Szeretem a magyar nyelvet, a kultúránkat, a történelmünket. Örülök, ha magyar csapat ér el sikert valamilyen sporteseményen. Felállok, ha megszólal a Himnusz, sőt, én tudom a Himnuszt. Nem csak az első versszakát, ami szerintem kifogna néhány nagyon nemzeti gondolkodón is.
Viszont!
Nem gondolom, hogy magyarnak lenni áldás lenne, vagy egyáltalán jó lenne. Sőt, jelenleg nem valami jó. Persze jobb, mint ukránnak, vagy nigériainak, de komolyan ezekhez az országokhoz akarjuk magunkat mérni? Szóval attól, hogy a szar magyar szar, még nem lesz finomabb.
Szeretnék nyugati életszínvonalon élni. Hiszem, hogy ezt megérdemlik a magyarok is, és nem Oroszország vagy Törökország a követendő példa.
Mindamellett jelenleg a magyar parlamentben NINCS valóban baloldali párt. Liberális pártok vannak, ilyen-olyan körítéssel, de liberálisból csak kevés van az országban.
Egyébként a liberalizmust sem tartom már a gonosz egyik metamorfózisának. Alapvetően továbbra is egy nő és egy férfi egy életre szóló, Isten által megáldott szövetségét tekintem házasságnak, de ez csak a keresztény házasságra igaz. A polgári házasság sosem gondolkodott "egy életen át"-ban. Nem véletlen van annyi válás, nem véletlen létezik a házassági szerződés. A polgári esküvő persze akkor jó, ha örökké tart, de ha mégsem, az kb. egy vállvonás. (Nagyon emlékezetes volt nekem, mikor pár éve együtt utaztam pár kis tizenévessel. Konkrétan más se volt a téma, mint hogy a szüleik elváltak, meg az övéké is, meg az övéké is, stb. Nyilván bántotta őket, de rendkívülinek nem tekintették...) 
Szóval nyilvánvaló, hogy a polgári és az egyházi házasság nem ugyanaz. Innentől engem a polgári házasság kevéssé zavar, akkor is, ha homoszexuálisok kötik. Csak az egyházat hagyják békén. Ahhoz senkinek sincs joga, hogy megszabja, az egyház kiket ad össze. Sőt, kövezzetek meg, de én igenis el tudok képzelni olyan esetet, amikor jobb egy gyereknek, ha homoszexuális pár neveli fel, mint ha senki, vagy az állam egyik nevelő intézete, vagy akár egy alkoholista.
És ismét kérem, ne értsen félre senki: én úgy vélem, az a legnormálisabb, ha van egy anyuka, egy apuka, ezek szeretik és tisztelik egymást, és nekik vannak gyerekeik (több gyerekük). Azért ezt tartom a legjobbnak, mert így a gyerekek jó női és férfi modellt is kapnak a családon belül, ami az első képet kialakítja. De ezt a jó női és férfi modellt nem csak az veszélyezteti, ha két anyukája vagy két apukája van, hanem az is, hogy ha anyuka nem nőies, apuka nem férfias, sőt, az is, ha elválnak. 
Szóval ez van, megfertőzött a liberális média. De hát tíz éve még rendre nácinak mondtak, miért zavarna, ha idén Sorosbérenc leszek?
A gyengébbek kedvéért: nem csak Orbánt nem szeretem, hanem Gyurcsányt se. Mielőtt valaki ezt hozná fel.

2. Nem szeretem a tábortűzön sült kaját.
Félreértés ne essék, tábortüzezni nagyon szeretek. De se a sült szalonnát, se a kolbászt nem igen kedvelem. Ilyen téren szégyentelenül 21. századi vagyok, nekem egy BigMac vagy egy Dupla Whooper többet ér, mint bármilyen tábortűzön sütött kaja. 

3. Nem iszom, nem dohányzom, sportolok
Ezt se hitte volna senki tíz éve...de ettől még nem kevésbé igaz. Gyakorlatilag egyetlen káros szenvedélyem sincs már, pedig anno igazi rocker életet éltem, azaz ami csak káros, azt legalább valamilyen mértékben kipróbáltam (már elévült), az ivás viszont rendszeres volt, a dohányzástól pedig függő voltam.

4. Már nem félek a nőktől.
Jó, sose vallottam volna be, de én nagyon paráztam a lányoktól. Az, hogy én egy csajt megszólítsak, az lehetetlen volt. Ennek főleg az volt az oka, hogy sose voltam se jóképű ("helyes"), se jól öltözött, se gazdag, ebből fakadóan magabiztos sem. Sőt, kisebbségi komplexusaim is voltak.
Szóval nem nagyon tudtam mit kezdeni a szebbik nemmel, és nem mertem kapcsolatot kezdeményezni, miközben nagyon vágytam rá, hogy legyen valakim.
Ma már házas vagyok, a feleségem nem csak szép, de csodálatos ember is. Van szexuális életem is, amiről tíz éve még csak álmodtam.
Nem sokkal gimi után, az újságíró képzésem alatt tört meg a jég, ahol kifejezetten nem keresztény módon keveredtem bele egyéjszakás kalandba. Majd később egyéb kalandokba. 
Később értettem meg, hogy miért adta ki az én Istenem azt a parancsot, hogy ne paráználkodj... és mikor elkezdtem járni azzal a lánnyal, aki ma már a feleségem, mi az együtt járás alatt (kb. négy év) nem feküdtünk le. 
Szóval szövevényesen alakult a másik nemmel az életem. A legfontosabb tanulság talán az, hogy a nőknek a határozottság és a magabiztosság a legfontosabb mérce. Nem a pénztárcád, vagy hogy mennyire vagy jóképű. Ezek is lehetnek fontosabbak, de ha magabiztos vagy és biztonságot sugárzol, az tetszeni fog a lányoknak. Ezt üzenném minden srácnak, aki úgy fél a lányoktól, ahogy tíz éve én féltem. (Kivéve a múltbéli önmagamnak. Nekem így jobb, mert így lett az a feleségem, aki.)

5. Létezik más zene a rockon kívül.
Jó, lehet nevetni, tíz éve még szinte csak rockzenét hallgattam. Már akkor is volt kivétel, pár musical és meglepő módon pár hip-hop szám vagy előadó keretében, de azért akkor is 90% volt a rock-metál-punk-oi zene aránya a többihez képest.
Ma már a rock mellett ott van a repertoáromban a popzene, az egyházi zene (főleg a görögkatolikus és orthodox kórusok néhány előadása), de nagyon ritkán még a komolyzene vagy egy-egy filmzene is. 

6. Ha már zene - nem szeretek koncertre járni.
Nyilvánvalóan van kivétel (pl. volt szerencsém a Lord 45. Arénás születésnapi koncertjén részt venni, ami óriási buli volt!), de általában kerülöm a tömeget. Márpedig koncerteken tömeg van, ráadásul sokan részegek, amit én speciel nagyon utálok...
Néha még ma is rám tör a vágy, és el-elmegyek egy-egy koncertre, de hol van az már a régi lelkesedéstől...

7. Beláttam: ami populáris, nem feltétlen rossz.
Én nagyon büszke voltam arra, hogy szinte már társadalmon kívüli vagyok, annyira eltér az ízlésem a hagyományostól. Sok mindenben ma is eltér, csak ma már nem örülök ennek, hanem inkább átokként fogom fel. Ebből fakadóan, ha egy sorozat népszerű, én nem kezdem el reflexből utálni. Nem feltétlen tetszik, de sokszor adok neki egy esélyt. Ugyanez a zenékkel, a filmekkel, de még az öltözködéssel is. 

8. Már nem szeretek vitázni a neten.
Régen iszonyúan élveztem, hogy netes vitákba keveredek, és flame fórummá változtatjuk az adott weblapot, de ma már ez kifejezetten fáraszt. Egyszerűen értelmetlen, mert meggyőzni senkit sem lehet ilyen vitákban, ráadásul a trollok jelentős része élőben egy gyáva szar, akinek csak az interneten nagy a pofája. Hiába, "az arctalanság arcátlanná tesz" //Kocsis Fülöp metropolita//

9. Külön élek az anyai háztól
Azért került ennyire hátra, mert így jutott eszembe. Igen, nemrég elköltöztem otthonról, elkezdtem a feleségemmel együtt kialakítani egy saját életet. Meglátjuk, milyen sül ki belőle. Biztosan lesz egy csomó minden, amit áthozunk a szülői házakból, másokat mi alakítunk majd ki.
Elég tudatosan készültünk az együttélésre. Még a karácsonyfa díszítést is előre átbeszéltük, mindamellett, hogy ezek nem kőbe vésett szabályok, hanem iránymutatók. 

10. Meghalt az édesapám.
Nem azért 10., mert ez a legkevésbé fontos. Elsőnek nem akartam írni, se a közepébe belerakni. Igen, kevesebben vagyunk, erről már írtam régebben, és most nem akarok gyászhangulatot. Ez az élet része, de az első ilyen mértékű veszteség az életemben, és ez aztán igazán nagy változás az életemben.

10+1. Dolgozó ember vagyok. 
Ezt majdnem kifelejtettem... szóval igen, tíz évvel ezelőtt még az érettségire készültem. Idén pedig már 7. éve lesz, hogy főállásban dolgozom. Azt hiszem, ez sem apróság.

Szóval igen, tíz év alatt eléggé megváltoztam, külsőre is. Ha olyanom lesz, talán kirakok egy képet is, hogy mennyire.
És mielőtt elfelejtem: boldog születésnapot a blogomnak, boldog születésnapot Xinaf - Az én világom, boldog születésnapot öregfiú!
Talán már nem foglalkozom veled annyit, mint amennyit megérdemelnél. Talán már nem írok rád annyit, amennyi kijárna. De mindig fontos eleme leszel az életemnek, hiszen több mint a harmadában itt voltál velem!