XINAF - Az én világom

Boldog új évet, kedves olvasók!

Idei első bejegyzésem nem egy merengős, átelmélkedős írás, hanem ismét egy kritika. Rácz-Stefán Tibor nekem még a Szókratészes időkben osztálytársam volt, és szerintem egyikünk se hitte volna (tán ő is csak álmodozott róla), hogy egyszer belőle tényleg író lesz. Mindenesetre neki összejött, és immáron a két könyves írók táborát erősíti.
Az első könyvéről anno mindenképpen akartam blogolni, de akkoriban ezt a blogot lezártam, így végül indítottam egy új blogot, egy kritika blogot. Csak két bejegyzést írtam rá, nem volt valami hosszú vállalkozás, az egyike volt a Fogadj el! kritikám. 
Amikor a Túl Szép könyvbemutatójára mentem a párommal, már tudtam, hogy a Xinaf - Az én világom blog hamarosan újraindul, és mondtam is Tibinek, hogy a könyvről mindenképpen írok majd kritikát, nos íme:

Nagyon vártam ezt a filmet, mivel én magam fanatikus Star Wars rajongó vagyok. Ennek ellenére csak tegnap, több, mint tíz nappal a premier után tudtam sort keríteni a megtekintésére. 
Nagyon sokakat aggasztott, hogy a Dinsey csinálta ezt az új filmet, én különösebben nem aggódtam. Az előzetest nézve pedig egyre biztosabb lettem benne, hogy ez egy baromi jó film lesz!

És mi a véleményem a megtekintés után?

Nos, szerintem ez a film...

Úgy helyes, ha az első bejegyzés az újraindult blogon egy tiszteletadás. Egy tiszteletadás egy színdarab felé, ami 2004-ben a Dombóváron rendezett Országos Diákszínjátszó Fesztivál győztes darabja lett, mégsem hallott róla szinte senki. Persze, ki is követné nyomon egy drámai tagozatos gimnázium saját színdarabját? Pedig érdemes lett volna.
A darab címe Méltók volt, Perényi Balázs rendezte, és az akkor 12/a osztály írta és adta elő. Én magam legalább fél tucat alkalommal láttam, és nem csak azért, mert jó barátaim is szerepeltek benne. Persze ez is közrejátszott, de nem kizárólagosan.
A darab annyira egyedi volt, hogy azóta sem láttam hasonlót, bár pár évig még be-benéztem a Vörösmarty Mihály Gimnázium (ahol ez a darab is született) dráma fesztiváljaira, és akkor egy időben szinte minden csapat a Méltók stílusát próbálta utánozni, de nem nagyon sikerült. Ők maguk a darabot "Szocio Sci-Fi Musicalként" jellemezték, amiből rögtön kiderül, hogy baromi modern darabról beszélünk. Én általában NEM szeretem a modern színházművészetet, de ez itt bizony kivétel volt.

Én megpróbáltam...
volt egy vallásos blogom, egy kritika blogom, sőt, egy testépítő blogom is. Én MEGPRÓBÁLTAM tematikus blogot üzemeltetni. 
Nem sikerült.

Emiatt bánkódhatnék, de nem teszem. Itt az ideje egy újrakezdésnek. Anno azért hagytam abba a Xinaf - Az én világom blog szerkesztését, mert úgy éreztem, hogy már nem az vagyok, aki elkezdte. És ez így is van.

De nem jelent semmit!

Innentől kezdve hivatalos: Xinaf VISSZATÉR! Ismét minden szarsággal foglalkozni fog! Lesz itt kritika, nosztalgia faktor, móka, kacagás, politika, és amit csak akartok. Vagy nem akartok. 

Íme, ismét az ÉN VILÁGOM alkotója leszek. Mint régen. Ünnepeljünk együtt!

égóta nem írtam, és ezt a bejegyzést is sokáig halogattam, de most hogy szabin vagyok, nincs már több okom rá.

Kedves olvasók!

Fájdalmas bejelentés következik...

Ez a blog utolsó bejegyzése. A Xinaf - Az én világom bezárja kapuit.

Nem volt könnyű leírni.

Igen, ezt én sem pont így akartam. 1000 bejegyzésig mindenképpen írni akartam (922 posztnál állok), vagy a leendő esküvőmig a Kedvesemmel... 
Miért nem teszem hát? Miért ér végett valami így közel 7 és fél év után?

Ennek több oka is van. Egyrészt: méltatlan ehhez a bloghoz, hogy lassan kéthavonta egyszer frissüljön csak új bejegyzéssel. Egyszerűen többet érdemel. Másrészt: okafogyottá vált. Ezt engedelmetekkel kifejtem.

Nem tudom, ki miért blogol. Én azért kezdtem el, mert valamit közölni akartam. Belekiabálni úgymond a cybertérbe a gondolataimat. De valahol egyszerűen magányos voltam. Kb. mint amikor valaki naplót ír, csak ugye a blog nyilvános volt. Nem volt olyan mértékben személyes, de remek felület volt rá, hogy hirdessem ami éppen eszembe jut.
Ez már nem az én világom, és valljuk be, aki Xinafként elkezdte a blogolást, már rég nem én vagyok. Sokáig együtt formálódtam a blogommal, de végül a blog lemaradt. Nem tudta velem tartani a lépést.

Nemrég újra olvastam régi bejegyzéseimet, és néha kicsit megmosolyogtam (szomorkás mosollyal ám!) annak a 19-20 éves fiatalembernek az okfejtéseit, aki akkor őszintén kiírta magából ezeket. 
Ma már azt is látom, hogy az általam boncolgatott témák (hazaszeretet, politika, cigánykérdés, társadalmi kérdések, stb.) bőven túlmutattak egy huszonéves srác szintjén. De nem bánom, mert szerintem mindenki át kell essen ezen. A világmegváltó filozófálgatás az ember fejlődésének nagyon fontos része.

Volt néha még értelme is a blognak. Némely bejegyzésem hozott hasznot. Némelyik pedig rengeteg feszültséggel járt. 

Ha megkérdezné valaki, hogy megbántam-e, azt felelném: nem. Nem bántam meg semmit.Élveztem blogolni. Olyan nagyon, hogy a vallásos blogom (www.kyrie.blog.hu) továbbra is él, és talán még frissülni is fog néha. 

Azt hiszem, húzhatnám a szót, de inkább rátérek a köszönetnyilvánítós részre:

Köszönöm mindenek előtt az utolsók között beszállt olvasómat, a Kedvesemnek a lelkesedését, amikor írtam.
Tudom, hogy szeretted olvasni amiket publikálok, és ez nekem rohadt sokat jelentett.

Köszönetem fejezem ki a blogoló társaknak, mezeinewseenak (aki a blogismereti vetélkedőt nyerte), Mogyeenak, Carlotanak, Malkávnak a támogatást az saját blogjukon és az én blogomon is.

Kiemelten köszönöm Alisternek, aki már nem blogol, hogy a legaktívabb kommentelőm volt az oldalon.

Köszönöm a kommentelőknek (Zsu, Eidan, Morelight, Fenopy, Hilts, Démon, stb.) a véleményeket, még ha meglehetősen régen is írtak utoljára.

Köszönöm mindenkinek az eltelt éveket, akik egyszer is olvastak, akár hozzászóltak, akár nem.

Ez volt a hagyományos köszönet nyilvánítás. És most egy nem hagyományos megemlékezés:

Nem fogom elfelejteni snow_flower nevű kedves kommentelőmet, aki az "Élet a Katonában" rovatom bejegyzéseibe írt kommentjei alapján valószínűleg volt osztálytársam, de a mai napig nem tudom, ki is volt ő. Nagyon sokat gondolkodtam a személyén, de ez már jó eséllyel sosem derül ki. 

Nem feledkezhetünk már a két sátánistáról (fátum nevére emlékszem, de miattuk visszakeresni nem fogok), és schackalról, akik a puszta létükkel sokkal vonzóbbá tudták tenni a kereszténységet, mivel a keresztény ellenességüket olyan bunkó stílusban adták elő, hogy még alapvetően egyház ellenes emberek is nekem adtak igazat :D

De a legvégére hagytam a lényeget. 
thotferi/bélaybéla/marikanéni/stb
Rá ugye mindenki emlékszik? :D
Ő néha szórakoztató, néha szörnyen fárasztó volt. 

Azt hiszem, mindent leírtam, amit így búcsúzásnak szántam. Nem is lehetne méltóbban befejezni ezt a bejegyzést, mint Máté Péter klasszikusával. Hiszen a lázas ifjúságnak tényleg vége. Véget ért. De ne féljünk az újtól...

Szerkesztés: Igen, az hogy napokkal később veszik majd észre a bejegyzést a legaktívabb kommentelők is, igazolja, hogy indokolt a blog abbahagyása. Számítok rá, hogy nem én leszek az utolsó a környezetemben egyébként, de ne legyen igazam...

Jah, hát volt egy nyár is...

Igazán élményekben gazdag nyár méghozzá. Azt azonban le kell szögeznem, hogy amióta dolgozom, nekem a nyár már fele annyira nem különleges idő, mint amikor még tanultam. És a tanulói státuszomból fakadóan, bírtam a "nyári szünet" nevű csodával. 
Szóval nekem a nyár általában igen meleg munkanapokat jelent. 

De ennél picit többet. 

Pl. állandó program a cserkésztábor. Ami mindig jól sikerül, de amitől mindig elfáradok, ami elég szar ügy, ha belegondolok, hogy ez volt a teljes évi szabadságom negyede...
Nem állandó program, de most összejött pár nap a Balatonon. Na, ERRŐL kéne szóljon a nyár!
És pár nap nyugi bátyámnál.
És igazából ez a két dolog emeli ki a többi évszakból az idei nyarat.

Persze sok minden történt. Sosem eseménytelen. Nem hagyhatom ki, hogy külön megemlítsem: vőlegény lettem! Ezt a bejegyzésben részletesen megírtam. Még mindig az vagyok, egy picit sem bántam meg a döntésem. Sőt, az, hogy a Kedvesem már hivatalosan is a jövendőbelim, a menyasszonyom, ez a legjobb dolog, ami ÉLETEMBEN történt velem.

Szóval, ezen a nyáron megtörtént életem legszebb pillanata. Ellenben még ezzel együtt sem volt jó ez a nyár. 
Nagyon sok emberben csalódtam, és ez elég megrázó volt számomra. Ami jó, hogy volt akiben pozitívan, de azért nem túl sokan :). 

Régebben gyakran éreztem, hogy szívem szerint elhúznék ebből a bolond városból egy nyugodtabb helyre. Most inkább úgy érzem, hogy nem akarok már emberekkel foglalkozni. Régebben is fájt az élet egyik-másik rám mért ütése, de bírtam mindig. Most is bírom, viszont már nem vagyok kamasz. Már nem élvezem a szenvedést, miközben persze szenvedek is tőle.
Túl sok embert láttam megtörni az elmúlt pár évben. Egykor életerős embereket, akikről azt hittem, elpusztíthatatlanok. És ma mit látok? Depresszió, fájdalom, sikertelenség. És úgy érzem magam, mint amikor általános alsóban beültettek a legrosszabb gyerekek mellé, mert "majd én megjavítom őket", és sápítoztak a tanító nénik, hogy romlott a magatartásom... vajon mit vártak? Hány gyerek bír szilárd erkölcsiséggel 10 éves kora előtt?
Régen azt hittem, elbírom én akár a mások nyomorát is.Hogy majd támasza leszek azoknak, akik rám szorulnak. "Mindnyájan, kik szomjohúztok, gyertek hozzám, és igyatok." 
Kifogyott a víz, drágáim.

Olyan vehemensen hajszolja néha bele magát az ember a szenvedésbe, hogy a nagy kínok közepette, amit mártírként kiáll, elfelejti, mennyi fájdalmat okoz azoknak, akik szeretik. 

Basszus, én lennék a legboldogabb, ha egy konkrét emberről írtam volna, és nem túl sokakról is. 

Hogy nem blogolok valami aktívan? 

Na, ez így van. Nem igen van rá időm. Mondanivalóm az lenne. 

De most nem fogom kifejteni. Olyan indulat, harag van bennem, hogy senkinek sem tenne jót, ha erről őszintén írnék.

Azt írta közel 80 éve a nagy költő, József Attila: "én nem így képzeltem el a rendet". Én sem. Engem nem érdemes naivitással vádolni, mert úgy sem állna meg a vád. De néha még én is meglepődöm. Mert a dolgok lehetnek mocskosabbak, mint gondolnánk.

Csalódott vagyok, elegem van. 

Te pedig Árnyék ember vagy.

Árnyék-ember vagy
Önkontroll nélküli önimádattal
Emberi vállak lépcsõin
Felfelé haladsz

Árnyék-ember vagy
Érveid érdekbõl formálódnak
Hajlongva törtetsz és taposol
Babérokat aratsz

Beszélj, önmagad védd meg
Amíg lehet, amíg szépen kérlek

Eltaposott szívek, hulló könnyek
Eldobott lelkek kísérik lépted
Nem zavarnak téged, a bûn nem éget
Beteg a lelked, méreg a véred

Nos, ez az első, külön kérésre megírt filmkritikám. Malkáv jelezte, hogy szívesen olvasná, az erről szóló írásában.
Nemrég meg is néztük a filmet (ez volt a legnagyobb gátja a kritika megírásának). Fogjuk a nagykést, vágjunk bele! (by Szirmai Gergő.)

Az alaptörténet, hogy a dúsgazdag, de gyermeki fantáziával, és mellesleg felelőségtudattal felruházott John Hamond, tudósok hadseregét összegyűjtve, egy speciális eljárással elkezd dinoszauruszokat klónozni. Sokfélét. Kibérel egy szigetet, és nekikezd egy park kialakításának. Egy hatalmas, dinoszauruszokkal megpakolt vadasparkot (vagy inkább állatkertet) hoz létre, az ősvilág állatai mellett étteremmel, interaktív mozival, és minden földi jóval megpakolva. Azonban a befektetők nem szívesen támogatnak valamit, ami minimum életveszélyes, ezért egy biztonsági látogatást rendeznek a Jurassic Parkban, amin részt vesz egy paleontológus (Dr. Alan Grant), egy paleobotanikus (Dr. Ellie Satler), egy káoszelmélet szakértő (Dr. Ian Malcolm), és egy ügyvéd (Donald Gennaro). Azonban az ellenőrzés közepette nem várt események történnek, és a látogatás csakhamar tragédiák sorozatába torkollik, amikor kiszabadul ketrecéből a T-rex, majd a Velociraptorok is...

A filmről két dolgot kell leszögezni.
1. Tudományosan... nos, hulladék. Malkáv jól leírta, bele se megyek. A kedvencem a béka dns-sel kipótolt dinoszaurusz klónozás.
2. A látvány a kor színvonalát bőven meghaladta. Sőőőőt... 1993-at írunk! A szoftver, ami a dinoszauruszokat a képernyőre varázsolta nem éri el egy átlagos okostelefon szintjét. Ez azért nem semmi!

A film hatalmas löketet adott a dinoszaurusz mániának. Ezek a rég kihalt lények régóta foglalkoztatták az embereket, a gyerekek pedig generációk óta rajonganak értük. Rajzfilmek tömege készült a témára, és ezután a film után hatalmasakat kaszáltak a játékgyártók, legyenek azok számítógépes, vagy gumijáték készítők.

Tegyük hozzá, okkal. A film jó! Ezt ki kell emeljem. Ma is jó. Elavult látványát könnyen kompenzálhatjuk a fantáziánkkal, izgalmas, pörgős...
... de nem hibátlan!

Én nem vagyok dinoszaurusz szakértő, se rajongó, és még az eredeti, Őslénypark című könyvet sem olvastam, ami a film alapjául szolgált. (Voltaképpen ez egy látványos adaptáció.)

Pontosan ebből fakadóan, lehet, olyan dolgokat kifogásolok, amik az eredeti műnek is szerves részei. Viszont én a filmet néző laikusként értékelem az alkotást. És most SPOILER jön, amennyiben ez lehetséges egy 21 éves film esetében.

- "Nem spóroltam semmin!" Ez Hamond egyik kedvenc mondása. Hát igen, nem spórolt semmin, kivéve a fő biztonsági rendszert felügyelő rendszergazda informatikus fizetésén, aki el is árulja gyermeteg milliomosunkat. Elismerésem.

- A film néha elkezd kibontakoztatni szálakat, amiket egyszerűen félbe hagy. A könyvben tutira ki vannak fejtve, de engem, mint a filmet néző embert ez nem vigasztal. Pl. ott van Robert Muldoon, a vadász. A bemutatkozó jelenetében ezt sugallja: "Én egy tökös, faszagyerek vagyok, aki nagyon értem ám a dolgom!" A következő jelentős szereplésénél pedig kinyírja egy raptor. A film alapján elég kettős érzésem lett vele kapcsolatban.
Aztán ott van Dr. Satler kisasszony esete, aki leáll megvizsgálni a beteg triceratopszot, kideríteni, mi mérgezi meg. Majd puff, egyszercsak ott van a központban, a beteg dinó története pedig elfelejtődik. 

- Lehet, csak engem zavar, de ha egy több száz kilós dzsipp esett egy fára, és én le akarok mászni, majd érzékelem, hogy a dzsipp elkezd leesni, de csak szakaszosan, nem feltétlenül kezdenék el gyorsabban lefele mászni. Sőt, lehet oldalra másznék, és onnan haladnék le, nem közvetlen a kocsi alatt...

- A gyerekszereplők néha olyan idegesítőek, hogy komolyan bántam, hogy nem ette meg őket valami nagy, pikkelyes lény.

Sok olyan dolog is van a filmben, ami ma már klissé, de akkor még nem, vagy nem ennyire volt az. Pl. a már említett terepjáró pont nem zúzza össze hőseinket, véletlen pont a gyermekgyűlölő Alan Grant kell vigyázzon a két kisgyerekre, a gyilkos rohamra induló Velociraptort hát nem pont elkapja az utolsó pillanatban a T-rex? És még sorolhatnánk.

De elég legyen, SPOILER vége.

Viszont a film gyengéi abszolút semmiségek amellett, hogy remek kikapcsolódást nyújt. Ne resteljünk hát belevágni, ha van egy szabad másfél óránk, mert igazán remek szórakozás!

Látvány
Ha a korhoz viszonyítjuk, mestermű. Ha mai szemmel, akkor elavult, de azért még nem ciki. 
10/10 (1993-ban)  
10/6 (2014-ben)

Zene
John Williams. Kell többet mondanom?
10/10
ITT meghallgatható a főcímdal.

Színészi játék
Nem rossz. De semmi kiugró, kivéve 1-2 pillanatot.
10/6

Történet
Ötletes, új és egyedi volt, főleg akkor.
10/8

Összesen
40/34
40/30

Ne várj a filmtől mélységesen mély gondolatokat, báááár nem is olyan óvatosan el van rejtve benne, hogy "ne játszunk Istent, nem tudjuk irányítani amit teremteni akarunk, ebből csak baj lehet, óvatosan a klónozással", ami legalább olyan fontos, mint a Terminátor 1-2-ben megbúvó "ne teremts tökéletesen gondolkodó gépet" filozófia. Néha úgy érzem, régen jobbak voltak a filmek, mert a látvánnyal nem lehetett mindent eladni? Hááát, nem tudom. Ma is vannak azért jó filmek, és régen is voltak rosszak. Mindenesetre ez a film remek alkotása volt a 90-es éveknek!

Mint vőlegény, talán már nem nagyképű ötlet tőlem, hogy írjak ilyen témáról is. 

Kedves olvasók!
Tegye fel a kezét, aki nem érezte még úgy, hogy körülötte mindenkinek van párja, csak neki nincs! Nos, aki jelentkezik, annak nem szól ez a mostani írás, bár elolvashatja ettől még, talán érdekesnek találja majd.

Amikor kamasz voltam, én sokszor éreztem így. És megtanultam gyűlölni azt, amikor azt hallottam/olvastam itt vagy ott, hogy "ne aggódj, össze jön majd neked is, csak várni kell". Arról nem is beszélve, hogy "jó, XY-nak sok csaj összejött, de milyenek? Te hajts az értékre!" Még ha igazuk is volt a jóakaróknak, nem érték el a kívánt hatást.
Ilyenkor az embert baromira nem vigasztalja, hogy egyszer, majd a távoli jövőben neki is jó lesz, és megkapja azt az elérhetetlennek tűnő boldogságot, ami az ismerőseinek alapvetően kijár. Szintén nem vigasztaló, hogy az ismerősünk által felcsípett tömeg gyakorlatilag lelki nyomoroncokból áll. Attól mi még rohadtul egyedül érezzük magunkat.

Most megpróbálok pár rendhagyó tippet, trükköt, javaslatot írni. Remélem lesz ember, akinek pont ezzel segítek.

1. Lőjük be, mit is akarunk!
Az nem koncepció, hogy "bárki, csak ne legyek egyedül"! Sok lány, és néhány srác is hajlamos csak úgy belevágni egy kapcsolatba, mert egyedül lenni szar. Ez égbekiáltó kegyetlenség! Olyan lelki sérüléseket lehet így okozni, amit évekbe fog tartani kiheverni az egyik félnek, kivált, ha neki ez a kapcsolat sokat jelent(ene). 
Dönteni kell, hogy egyéjszakás kalandra és/vagy a szexre vágyunk? Olyanra, akivel el lehet ütni az időt, és szórakoztató? Olyan kell, akivel fel lehet vonulni a haverok előtt? Esetleg olyan, aki komoly, akivel akár házasság is lehet?
Nagyon fontos, hogy képben legyünk, kit is akarunk. Aki skalpokra és szexre hajt, az nem feltétlen jár sikerrel egy valóban keresztény közegben, míg aki komoly kapcsolatra vágyik, annak nem feltétlenül egy kocsma vagy egy szórakozóhely a tökéletes ismerkedőhely. Kivételek persze vannak.

2. Legyen stílusunk!
A szépség, a sármosság, a jóképűség, stb. ezek mind velünk született dolgok. Vagy van, vagy nincs. Nem lehet mesterségesen előállítani. A pénz megint vagy van, vagy nincs. De ahhoz, hogy legyen egy stílusunk, nem kell se bombázó csajnak, se szuperpasinak lenni, és még milliók se kellenek hozzá.
Most stílus alatt nem a különböző szubkultúrákat értem, bár ez is beletartozik. Hogy egy embernek mi áll jól, idővel alakul ki. Ritka az a srác, akinek mindegy, hogy trottyos rapper nadrágban, sportzakóban, vagy rocker dzsekiben  mászkál, ahogy az a lány sem tucattermék, aki ugyanúgy önmaga miniszoknyában, elegáns ruhában, és sportosan. Alapvetően mindegy, milyen stílust választunk, de pár dolog kerülendő. A zokni+szandál senkinek sem áll jól pl. 
Kerüljük a stílustalanságot. Ne legyen mindegy, mit veszünk fel. Ne az anyukánk öltöztessen. Legyen egy ízlésünk. Ez nem biztos, hogy tetszik majd a kiszemeltnek, de még mindig inkább utasítsanak vissza úgy, hogy önmagunk vagyunk. 

3. Hasonló hobbi/értékrend!
Persze elméletben a legfurább páros is jól kijöhet egymással, de az esetek nagy részében a hasonló a hasonlóhoz húz. Egy 8 általános végzettségű embernek nem feltétlenül egy 3 diplomás partner az ideális, ahogy az sem menő, ha az egyik fél élete nagy álma, hogy utazgasson, kalandokat keressen, és mindenféle csodát lásson, a másik félnek pedig a legnagyobb kaland, ha lejut a Velencei tóra...
Az azonos értékrend fontos. Akár csak egy szexre, akár egy életre keresünk partnert/párt, fontos hogy a szinthez képest egyetértsünk alap dolgokban. Mélyen vallásos és nem hívő, vagy akár nem aktívan templomba járó embereknél rengeteg gond születhet ebből, de ugyanígy életveszélyes, ha az egyik fél elkötelezett szélsőjobbos, a másik pedig meggyőződéses kommunista. Nyilván, minél komolyabb kapcsolatra készülünk, annál több minden kell egyezzen, és annál mélyebb szinten. Ameddig csak unaloműzni akarunk a másikkal, akár egy filmsorozat közös szeretete is elég táptalaj lehet. Az sem baj, ha nem gyűlöli az egyik fél azt, ami a másiknak az életet jelenti. Ha valaki gyűlöli a rockot, és elviselni sem tudja, meg fogja szenvedni egy rocker mellett, vagy a rocker szenvedi meg mellette.

4. Tetsszen!
Nem a külső számít. Ez egy közismert mondás. és igaz is, csak elfelejtik mondani, hogy nem is lényegtelen!
Nem feltétlenül kell elakadjon az ember lélegzete a másik láttán, de az a minimum, hogy vonzódjon egymáshoz mindkét fél. Ez a leglazább és a legkomolyabb kapcsolatban is feltétel kell, hogy legyen. Egyes skalpvadászoknál (mindkét nem, de főleg a hím oldalról) előfordul, hogy úgy fekszik le valakivel, hogy az nem is tetszik neki. Ez gyakorlatilag baromság. 
Lehet a másik akármilyen kedves, csodás, helyes, édes, cuki, aranyos, intelligens, okos, megértő, figyelmes, stb. Ha nem tetszik nekünk fizikálisan, ha nem kívánjuk, ha egyenesen viszolygunk tőle, annak nincs jövője. És ha mi nem tetszünk a másiknak, akkor felesleges erőltetni a dolgokat. Persze nem kell feltétlen Robert Downey Jr-nak vagy Avril Lavigne-nek lenni, de alapvető testi vonzódás mindenképpen kell.

5. Legyünk önmagunk!
Nagy lehet a kísértés, hogy a választottunk álompárjává változtassuk magunkat. Ne tegyük. Ne vegyünk fel új, más ruhákat, mert a másiknak az tetszik. Ne vegyünk fel új szokásokat, és ne hagyjunk el meglévő, de nem rossz szokásokat sem. Ha mi nem ilyenek vagyunk, akkor úgyis csak ideig-óráig tud majd lekötni a foci, és hamarosan hiányozni fog a rockzene. Az a baj a maszkokkal, amiket viselni tudunk, hogy előfordulhat, hogy a kedves nem belénk, hanem egy nemlétező alakba szeret bele... 
Ez főleg a korai időszakban gond. Még szexkapcsolatnál is, ha nem egyetlen alkalmat szeretnénk. Sokan megjátsszák magukat, türelmesebbnek mutatván magukat annál, amik. Megmasszírozzák a párjukat, pedig utálnak masszírozni. Főznek, mosnak, pedig a hideg kirázza őket tőle. Hatalmas pofon, amikor kiderül, hogy ez a megszokott jó dolog nemhogy nem végleges, de még bemelegítésnek is kevés. 

6. Ne gyalázzuk magunkat!
Önmagunk fikázásával az a legnagyobb gond, hogy mi magunk is könnyen elhisszük, hogy igaz. Nem kell sok idő, pár szerencsétlen kamasz év, és az ember önmagát egy aránytalan, elrajzolt fejű, torz, mutáns szörnyetegnek látja. 
Na, ez kisugárzik. És a másik nem pillanatok alatt megérzi. Nem tudja, mi is a baj velünk, de érzi, hogy van valami. És ettől visszariad, ami nekünk gyakorlatilag igazolásként hat, és a folyamat durvul.
Akármilyen nehéz, hagyjunk fel ezzel, ameddig nem késő. Nem csak mások előtt. Otthon, magunkban sem szabad! Legalább hangosan ne mondjuk ki! A gondolatainkat nem lehet tökéletesen uralni, de ha nem adunk neki egy kis plusz löketet a hangos szavakkal, már előrébb járunk. 
Keresztényeknek kiegészítés:
Basszus, Isten képmására vagy teremtve. Isten nem alkot selejtet. Milyen alapon minősíted te le Isten munkáját?

7. A legfontosabb: önbizalom!
Ismertem egy csajt, aki nem volt szép, ráadásul túlsúlyos volt, és mégis, srácok tucatjai voltak oda érte. Egyszerű ok: kibékült önmagával, és magabiztos volt. Végül egy kifejezetten kisportolt, izmos, nagydarab sráccal került össze.
Ez nem könnyű. Önbizalom gyilkos kort élünk. Gyakorlatilag a sikerek kéne táplálják az önbizalmat, aminek a hiánya viszont nehezíti a sikerekhez vezető utat.
Most csak annyit tudok tanácsolni, hogy ha már a csajozás/pasizás témában nem tudsz magabiztos lenni, legyél az élet más területein is magabiztos. Ez imponáló lehet az ellentétes nemnek, és megadhatja a kezdő löketet a sikerélmények útján!

Bombabiztos tippek nincsenek. Ezek leginkább saját tapasztalatomból származó javaslatok. Igyekeztem kerülni a közhelyes tanácsokat (bár az önbizalomnál pl. nem sikerült). Remélem lesz legalább egy ember, akinek segítettem egy kicsit is!

Mostanság sokszor találkozom egy érdekes jelenséggel. Olvastam már blogon, könyvben, de hallottam is már élőszóban, hogy valaki úgy érzi (főleg 50, 60 év fele), hogy "kiment a divatból". 
Ez egyrészt egy torokszorító érzés. Fájdalmas a találkozás egy ilyen emberrel. Leélt fél évszázadot, és gyakorlatilag feleslegesnek érzi magát. Úgy érzi, hogy nem tud haladni a korral. Nem érti az új zenéket, az új technológiai kütyüket, az új szlenget, stb. Bár évtizedek tapasztalata, emléke (és ekkora már jobb esetben bölcsessége) nyomja a vállát (ólomnehéz súllyal), de mégsem boldogul pl. úgy az okostelefonnal, mint egy fiatal, éppen csak tizenéves kis taknyos, aki röhögve beállítja azt, amit ő órák óta próbál...

Szóval, mindenesetre szomorú dolog ez.

Én még sehol nem vagyok 50-es, 60-as éveimtől. Viszont felmerül bennem egy kérdés. Egy kérdés, mely kicsit aggodalommal tölt el:

Mit kezdjen magával az, aki nem is volt divatban? 
Amikor valaki így definiálja a sorsát: "kimentem a divatból", szívesen megveregetném a vállát, hogy "sebaj testvér, legalább valaha benne voltál".
Persze valaha én is. Kb. az internetig. 

Tisztelt olvasók!
Utálom az e-bookot. A régi könyveket szeretem. Rühellem az okostelefonokat. Jah, igen, és nekem minden érintő képernyős telefon "okostelefon". Elvagyok a hagyományosokkal (a nagyimobilokkal). Nem tetszenek általában a divatos ruhák, és nem is tudom igazán nyomon követni, mi is a divat. Én a 80-as, 90-es ruhadivatot szeretem. Meghülyülök, amikor férfiak papucsot hordanak utcán, buzisnak találom, ha egy férfi sminkkel.Utálok kártyával fizetni. Mindig is jobban szerettem a kézpénzt. A modern zenék sosem fogtak meg, de örömmel hallgatom azokat a zenéket, amiket anno utáltam, ma meg már alig emlékszik rájuk valaki, vagy ha igen, akkor is csak poénkodós nosztalgia gyanánt. Pl. a "tedd fel a kezed" kezdetű sláger. De alapvetően a 80-as, 90-es évek zenéit szeretem elsősorban. De még számítógépes játékokban is a régieket szeretem. És általában a filmekkel is így vagyok. De kivétel természetesen mindig (majdnem mindig) van. De sosem sok.

Az én életemben a technika csúcsa az internet. Ez valahogy mindig vonzott. Ahogy nemrég mondtam is pár embernek: Amióta van internetem, én nem unatkoztam. Filmek, zenék, játékok, és rengeteg információ kimeríthetetlen forrása. De pl. nem tudnám elképzelni, hogy interneten át rendeljek bármit, vagy befizessek valamit.

Félelmetes belegondolni, milyen ember leszek idősebbként. Amikor már normális és természetes, hogy valaki félig a múltban él. Én most is félig ott élek. Nem hagyom elszaladni a jelent. Nem kezelem trehányan a jövőt. Megélem a jelenem, és építem a jövőmet is. De sokszor és szívesen beszélek a múltról, még ha sok mindent szégyellek is.

Amúgy (szerintem ezt már régebben írtam valahol, nincs kedvem előkeresni) jókat szoktam nevetni, amikor a blogolás szóba kerül, és jön, hogy "jaj, ez már olyan elcsépelt, mindenki blogol". Ember, és én élek a múltban? A blogolás rég nem divat. Divat csakazértsem blogot olvasni. Az divat. De írni... nem mondom, van pár divatos blog, de maga a jelenség már nem.

Summa summárum: nem tudok, és soha nem is tudtam haladni a korral. Egyszerűen nekem nem 1987-ben, hanem egy tíz évvel korábban kellett volna születnem. Vagy inkább tizenöttel. Hogy a kamaszkorom a 80-as, 90-es években élhessem le, ahogy most így a 90-es évek legvége, és a 2000-es évek jutottak ki. 

Sose hittem, hogy ennyire aktuálisnak éljem majd meg a Lord zenekar, "Új nemzedék" című dalát...

Létezett egykor egy világ, túl a téridőn, a képzelet határán. Egy világ, ahol emberek, törpék, elfek, fél-orkok, fél-elfek, sötételfek, és gnómok élték mindennapjaikat. Születtek itt intrikák és szerelmek, sok öröm, és sok fájdalom. 
Ahol az elvek találkoztak, ott klánok jöttek létre. Jók és gonoszak egyaránt járták a vidéket, ki a szerelem, ki a harc örömeit kereste.

A Thrillion kincsei egy böngésző alapú szerepjáték volt, két jól elkülöníthető résszel. Egyrészt a karakterünknek voltak statisztikái, mennyire erős, ügyes, szívós. Minden nap kapott egy bizonyos mennyiségű (emlékeim szerint 20) cselekvéspontot, amit ízlés szerint költhettünk el vadászatra egzotikus lényekre, tolvajlásra, a minket meglopón való bosszúállásra, vagy hadak vezetésére és ostromra. 
A másik rész gyakorlatilag semmiben sem hasonlított az elsőre. Fórum alapú, interaktív szerepjáték volt ez, ahol a karakterünk cselekedeteit *két csillag között írhattuk*, a gondolatait ~ gondolatjelek közé kellett tennünk ~, és ha szólt, azt  - kötőjel segítségével jelezhettük.

Ez volt az első olyan oldal a neten, ami az akkoriban meglehetősen fiatal (emlékeim szerint 15 éves) Xinafot arra sarkalta, hogy próbálja meg elérni, hogy legyen otthon is nete. Addig pedig órákon át ültem a gimi könyvtárában, várva arra, hogy valaki írjon egy reagot (voltaképpen bejegyzés, amiben a karakterünket "mozgathattuk"), vagy írjon valamit a klán chit-chat topicjában.

A cselekvő pontos (CSP-s) vonal sosem érdekelt annyira. Persze rendre lekatintgattam a 20 pontot, a vége fele azért, hogy előkelő helyem legyen a harcos toplistán (egyszer bekerültem a legjobb 15-be...). X idő után a karakter "generációt váltott". Azaz ekkor volt lehetőség változtatni rajta, a képén, a leírásán. A leírás eredetileg egy legördülő menüből volt kiválasztható, de 5. generáció felett már saját magunknak is írhattunk.

Engem a szerepjáték része jobban érdekelt.
Thrillion földjén élt egy Xinaf. Barbár volt, akinek szüleit legyilkolták az orkok. (Mint utólag kiderült, ez a legsablonosabb történet Thrillion földjén :D Szinte minden karakter így járt... :D) Egy fiatal mágus, Morelight (Álmos, egykori barátom karaktere) karolta fel, és tanította ki, még fiatalon. Xinaf bitang erős volt, ráadásul életveszély esetén berserkerré vált.
Csatlakozott a Kószák Nemzetsége klánhol, ahol a klánvezértől, Lord Araxadtól megkapta a "Bátorszívű Harcos" jelzőt. Innentől így ismerték egész Thrillionon.
Amikor Kószahont megtámadta egy gonosz erő, és sok kószából gonosz szörnyeteget csinált, Xinaf is elbukott, de később megszabadult a szörnyetegtől. Legyőzte a benne élő démont, és segített kiűzni a gonoszt Kószahon földjéről. Itt megismerkedett egy fiatalemberrel,Xerox de Langerrel akinek később feleségül vette a húgát, Mira de Langert. Ebből a frigyből egy fiú született, Xinero de Langer, aki egy ideig volt Kósza is, de végül a Fényhozók klánban lelt otthonra. 
Később a klán harc mesterévé vált, majd egy ideig ő volt a felvételiztető és a diplomata is. 
Amikor a klán elfogadta a Távolrévi uralkodó, Calan Invictust törvényes uralkodónak, Xinaf elvált a klánjától, de a Kósza gyűrűt magánál tartotta. Fenyegette a törvényes rendet, és körözött személlyé vált. Részt vett a távolrévi városháza ostromában, legyőzött két Fénylovagot. Bosszúhadjáratot indított a Tudósok Szabad Páholya ellen, ahol kis hijján meghalt.
Amikor orkok, trollok és goblinok támadták meg Távolrévet, az akkor már öreg, és őszülő Xinaf a gyűlölt Kulgar Scorpionhoz fordult, a Falka vezéréhez, mely az egyik legkirályhűbb klán volt a vidéken. A két ellenség szövetségesként lovagolt a háborúban, ahol mindketten életüket vesztették.

A játék elve az volt, hogy mindent feltételes módba kell írni. Nem írhatta senki sem, hogy levágta az ellenfele fejét, max. annyit, hogy elindította a vágást a másik feje irányába. Ez rengeteg gondhoz vezetett. Sokan szürreális dolgokat írtak le, melynek egy része mókás, más része bosszantó pillanatokat okozott. Emlékszem egy teljes páncélzatot viselő lovagra, aki egy várfalról leugrott, és a becsapódás erejét azzal tompította, hogy a pallosával felnyársalta az alatta álló goblinokat... de volt itt teljes páncélban lopakodás, faltörő kossal megostromolt pince, szuper-akrobatikus harcok, és közel megölhetetlen karakterek is. Mindazonáltal annyi jó volt a dologban, hogy meghalni csak úgy lehetett, ha te is rábólintottál.

A játék lassan érdektelenségbe merült. Évek alatt született egy nagyon igényes külsejű világleírás, mely egységesíteni hivatott a játékosok karkatereit, de sajnos nem vette figyelembe a szokásokat. Pl. a világleírás szerint az elfek annyi ideig élnek, mint az emberek. Volt játékos, aki valami 16 generáció óta játszott egy 1600 éves elffel, és nem igen volt hajlandó ezen változtatni. Így a karaktere törlődött. Az újításokat megsínylette a játék. Az eredeti két város (Távolrév és Ötbánya) ötre emelkedett, de a játékosok nem sokasodtak, hanem fogytak, így sajnos már szinte sehol nem lehetett érdemi játékot találni. Élet csak a klánok belső fórumain volt.

2012-ben, 10 év után, a Thrillion bezárta kapuit. Ma már nem hiszem, hogy lenne időm játszani, de sok szép emlékem kötődik hozzá. Meg persze csúnya is.
Emlékezetes klántalálkozók, italozások. Egyik volt barátnőmet is ezen az oldalon ismertem meg. Sajnos egyes emberi kapcsolataim is itt romlottak meg első körben :(

Sok karakterem volt, de az első, Xinaf, a Bátorszívű Harcos mindig a kedvencem marad.

És akkor pár link:

A Thrillion oldala (sajnos inaktív): www.thrillion.hu

Cikkek Xinafról

Sok infó: Thrillion info

Eredetileg lelki témájú bejegyzésre készültem a vallásos blogomba (lesz az is nemsokára), de ez a bejegyzés nem várhat.

Láttam azt a filmet, ami talán a legnagyobb hatást tette rám... igazából amióta vissza tudok emlékezni. Ez a film pedig A Szépség és a Szörnyeteg újjáértelmezett, élő szereplős kiadása.

A trailer igen tetszetős volt, Ráadásul ha emlékeztek, a Disney verzióról írtam kritikát is, és nagyon szeretem. Egy ilyen romantikus film ráadásul remek lehetőség, hogy elvigyük a párunkat (aki ráadásul már a menyasszonyunk is).

Nem tagadom, magas elvárásokkal ültem be a moziterembe. Nézzük mit kaptam!

Eredetileg, a film első harmadánál azt gondoltam, így fogom jellemezni: "túl sokat akar, de nem bírja". A film rengeteg mindent akar egyszerre. A történet alapvetően 3 szálon, 3 idősíkba fut. Mindezek mellé egyszerre akar akciódús, cuki, romantikus, drámai és horrorisztikus lenni. De ne szaladjunk ennyire előre. Az alaphelyzet, hogy egy anyuka mesél a gyerekeinek egy könyvből. Ez jó. El mertek szakadni a Disney által lefektetett történettől. Ez sem feltétlen rossz. Mindenesetre aki látta a rajzfilmet, az villám sebesen felejtse el!

De mégis milyen a film? Személyes véleményem következik:

Szar, fos, trágya, kaki, nézhetetlen, szörnyű, borzasztó, tragédia, agylegyilkoló szeméthalom!

Emberek, miután végre kijutottam a moziból, felhasználtam a csúnya szó készletem nagy részét. Idegösszeroppanás közelbe juttatott a gondolat, hogy én erre a valamire pénzt adtam ki!

Nézzük a Spoiler mentes dolgokkal.
A látvány néhol nagyon szép, de néha igénytelen. A tengeri viharnál azt mondtam: ez igen, ez nagyon jó lett! A CGI őzre (van benne ilyen is) viszont akár ki is tehették volna a táblát, hogy "DIGITÁLIS FILMTRÜKK VAGYOK", a Szörnyetegen pedig jobban látszik, hogy állarcot visel, mint a régi Star Wars filmeknél Chewbaccán. Persze a Star Wars nagy király, de azért 2014-ben ezt már nem viselem jól még én sem, pedig én nem vagyok a látvány szerelmese.
De hát nem is a látvány a legfontosabb, ugye? Akkor mi a baj? 

A karakterek nem valami kidolgozottak. Oké, Belle még so-so. De a nővérei... (igen, vannak neki) sztereotip libák. És ez a kidolgozatlanság, egy személyiségjegyűség mindenkire jellemző szinte. 

Na, nézzünk egy kis SPOILER-t.
Bár szerintem bárki elolvashatja, mert ha nem nézi meg a filmet, csak jól jár vele...

Szóval, az alaphelyzet, hogy Belle apja menekülésre kényszerül, mert egyik fia hitelezői rajta akarják leverni az adósságát. Eljut a Szörnyeteg kastélyába. Ott talál ételt, amit megesz. Majd talál aranyat, kelméket, és más gazdagságot, amit felpakol, és elindul vele haza a családhoz. 
A Szörnyeteget ez nem is igen zavarja, de amikor a volt nőjének a maradványaiból sarjadt rózsabokorból levesz egy szál rózsát, bepipul. És amikor számonkéri apukán a dolgot, az kiakad, hogy "őt senki sem nevezheti tolvajnak". Á, csak egy kisebb vagyonnal akartál kisétálni pajtás, miért lennél tolvaj...

Na, de hát a Szörnyeteg ad neki 1 napot, hogy elbúcsúzzon a családjától. Ha utána nem tér vissza, mindannyiukat megöli.

Oké, apuka otthon elmeséli a dolgot. Belle megszökik, és magát ajálja fel cserébe.

Eddig kb. ismerős? Na, oké. Nézzük innentől.
Szóval, miután szegény Belle zsarolás hatására önkéntes fogoly lesz a Szörnyetegnél, az rémisztgeti, ordít vele, terrorizálja. Konkrétan elhangzik ilyen, hogy "hiába ellenkezel, az enyém leszel végül!" Oké, eltelik 3 nap. A harmadik napon Belle alkut köt a fogvatartójával: ad neki egy táncot, ha fél órára láthatja cserébe a családját. Megy is a tánc. Egyszercsak, minden átmenet nélkül:
- Nem is zavar, hogy velem kell táncolnod? 
- Engedje el magát.
- Tudnál engem szeretni?
MI A FRANC? 
Eddig ilyesmi szóba se került!
Belle sem lelkes, és amikor emlékezteti a Szörnyeteget, hogy megígért neki valamit, reakció:
- Régen volt már, hogy bárkinek is ígértem volna valamit.
Hát köszi.
De Belle sem gyenge:
- Mit gondolsz, egy ilyen Szörnyeteg ki tudna elégíteni egy ilyen nőt, mint én? Öltözhet szép ruhába, mint ha ember lenne, sosem tudja majd legyőzni bennem az undort. Nem ember, csak egy állat!

Mindenesetre másnap mégis elengedi némi közjáték, és némi életveszély, meg egy halovány nemi erőszak közeli helyzet után. 1 napra, nem többre. Hogy elbúcsúzhasson.

Hogy, hogy nem, a gonoszok mennek oda, a Szörnyeteg halálos sebet kap, de megjelenik Belle, és megmenti. Majd jön a nagy kérdés:
- Nem lehet, hogy egyszer, idővel, talán mégis képes lett volna szeretni?
- De hiszen már most is szeretem!

MI A FENE??????
MIÉRT? Miért szereti? Tőszavakban: a csaj az apja helyett elvonul egy félig ember, félig vadállat mutáns kastélyába, luxusrabnak. Elszakították a családjától. Ott bár kap ajándékot és ételt, lelkileg terrorizálják, ijesztgetik, és tudatosítják benne, hogy meg lesz dugva. Végül egyetlen napra hazamehet, végső búcsút venni. Amit eddig nem is írtam le, hogy közben megtudja, hogy a Szörnyeteg azért az ami, mert még fiatal férfiként megölt egy arany őzet, akiről kiderült, hogy a felesége, az erdő isten lánya, az erdő ninfája. És bár emberi alakban megígérteti vele az asszony, hogy nem vadászik többé az őzre, ha ad neki fiút, nem tartja a szavát, és kinyírja. Pech, nem tudta, hogy asszonypajtás az. Szóval ezért miért is szeret bele?

És a film TELE VAN ILYENEKKEL!

SPOILER VÉGE

Hogy mondjam... utáltam nagyon a Terminátor 4-et. Írtam arról is kritikát... de inkább nézem meg kétszer, mint ezt még egyszer. Inkább nézem meg mellé a Hobbitot, az Álom.net-et, bármi a régi listámról. Azt írtam az elején, nagy hatást tett rám. Na ez igaz. Nagyon NEGATÍV hatást.

Látvány
Néha nagyon szép, néha röhejes. 
10/5

Zene
Elmegy. Nem rossz, bár amikor ebből a történetből remek zenéjű rajzfilm és musical van, többet várnék.
10/3

Oké, ennyi volt a jó.

Színészi játék
Háááát... van is, nincs is... De összegezve, elég gyenguska.
10/3

Történet
Átgondolatlan. Baromság. 
10/1

Összesen 
40/12

FENÉKET!

Ugyanis a logikátlanságok, amik ellepik a filmet, sok-sok pontot levonnak. Értkeljük csak 10-es skálán:

10/1

De ha nagyon akarunk 40-esen:

40/4

Ez a film nagyon jó lehetett volna. Az elején tetszett is, hogy eltértek a Disney által lefektetett úttól. Lehet, ez valami eredeti sztorihoz nyúlt vissza, mindenesetre az, hogy a fő szerelmi szálnál a szereplőknek nincs oka egymásba szeretni (és nem olyan értelemben, hogy önzetlenül szeretik a másikat, hanem NINCS RÁ OK, HOGY AKÁRMIT IS SZERESSENEK A MÁSIKBAN), sokat árt neki.

Amikor elkezdtem nézni, ilyen voltam:

Amikor a végére értem, ilyen:

És amennyi értéket találtam a rajzfilmben, annyi értéktelenséget ebben. Igazán kár.

Most volt cserkésztábor. Minden egyes táborban megkérdezzük a résztvevőket, "mi tetszett a legjobban a táborban?" Erre a kérdésre idén egy igazán fura válasz vitte a prímet. Ez a válasz pedig: "az eljegyzés". Igen sokaknak ez tetszett a legjobban, és ez igen kedves nekem...

Igen, kedves mindenki. Xinaf, alias Veszelszki Bálint feladta hivatalosan is az agglegény életet. 

Egy tábori ki mit tud keretein belül, szívem a torkomban. Nem is emlékszem, mit mondtam, de a lényeg megmaradt: mivel biztos vagyok benne, hogy őt fogom feleségül venni, jöjjön hozzám feleségül! Hogy mikor? Amint elvégezte az iskoláit, és el tudott helyezkedni. Az eljegyzéssel megvártam az érettségit.

Régóta készültem erre. Izgatottan böngésztem az oldalakat, jártam az ékszerboltokat a tökéletes gyűrűt kutatva. Megtaláltam. Átgondoltam százszor. Mindig ugyanazt az egy választ találtam: igen.

Igen, őt akarom feleségemnek, társamnak, és majd gyermekeim anyjának. Úgy ismer, ahogy max. a családom. Mert ő is a része. 

Ami a legijesztőbb az egészben, hogy emlékszem, ki is voltam én pár éve.

Általános alsóban a lúzer, az osztály bohóca, aki idétlen volt. Akiből hülyét lehetett csinálni. Páran persze szerettek, mások kihasználtak. 
A felső kicsit jobb volt. Új iskola, új lehetőségek. 7.-ben, 8.-ban, már rockerként kerestem az életemben a célokat.
Középiskola... én a reménytelenül szerelmes típus voltam. Ábrándoztam, elképzeltem, milyen is egy kapcsolat, de persze megszólítani valakit, na azt nem igen mertem. Ellenben ittam, cigiztem, kocsmáztam... igazi rocker élet. Annyira kerestem önmagamat... volt, hogy egy nap kemény rocker öltözetben, másik nap lazán, harmadnap digónak öltözve mentem iskolába.

Ez, és az utána jövő pár év rengeteg élményem, és sok baromság forrása volt. Aki régi olvasó, az emlékezhet pár buli leírására a blogomon. Hogy is jellemezzem a tizenéves korom végét, huszonéves korom elejét?
Képzeljetek el kedves olvasók, egy fiatal, erős mártír és kisebbségi komplexusokkal megvert srácot, aki alapvetően nem rendelkezik igazán pénzzel. (Havi 5000 ft.) A ruháit kapja, némelyeket használtan, némelyeket újonnan. De öltözködni nem tud, pl. a köldöke fölé felhúzza a nadrágokat.
Nem igen ismeri az alapvető higéniát sem, ezért állandóan pattanásos a bőre. (Emberek, a hátam úgy nézett ki, mint amibe kisméretű meteorok csapódtak... de az arcom is rendre kirügyezett. A körmöm pedig rendre piszkos volt.) Mellé erősen dohányzik. Mellékhatás: megsárgul ujjvégek, és sárga lepedék a fogakon. Mivel pénze nincs elég az italra és a dohányra is, ezért vagy pénzért ír meg házidolgozatokat és fogalmazásokat, vagy félig elszívott dekkeket vesz fel a földről. Italra meg néha meghívják.
Így belegondolva, csoda, hogy volt barátnőm, pedig nem is egy lánnyal volt hosszabb-rövidebb kapcsolatom. Inkább rövidebb. 3-4 hónapos átlag.
De ezt ez a fiatalember nem így éli meg. Továbbra is álmodozik a nagy Ő-ről. 
Persze vallásos voltam akkor is. De ezt sokkal kevésbé vetítettem ki a hétköznapjaimra. Nem gátolt abban, hogy seggrészegre igyam magam, hogy pucérmaratont fussak a haverokkal Budatétényben, hogy ballagás után öltönyben csússzak-másszak a Margitsziget egyik stégjén, vagy hogy gyűlölködjek.
Beleugrottam sok felelőtlen hülyeségbe. Voltam szerelmi háromszög harmadik alakja, volt egyéjszakás kalandom, nyomultam az éjszakai életbe, vettem részt hányás és ivó versenyen, és még tengernyi más dolgot is tettem.

Aztán jött ez a keleti kereszténység dolog, és sok minden megváltozott. Lehiggadtam, beláttam a hibáimat, és új életre vágytam. Az ismerőseim 90%-ával megszakadt a kapcsolatom. Leszoktam a cigiről, majd az italról is. Istent akartam szolgálni, de nem tudtam hogyan? Diakónusként? Papként? Szerzetesként?

Ekkor már nem akartam megtalálni a nagy Ő-t. Nem vágytam szerelemre. Viszont megismertem őt. Őt, akit azért kis ö-vel jellemzek, mert a nagyot csak Istennél használom, és a "nagy Ő" kifejezésnél. 
Azért mutattak be egymásnak, hátha kicsit segíthetek rajta. Növelhetem esetleg az önbizalmát, adhatok neki baráti vállat, amin kisírhatja a gondjait, stb.
Nem is sok idő után beleszerettem.
Még egy kis idő, és beismertem magamnak.
Felrúgtam az elhatározásomat, és ráhajtottam. Összejöttünk. Szakítottunk.
De ekkor már családban gondolkodtam. Felregisztráltam fél tucat társkeresőre. A kínálat selejtes volt. Meg sem közelítették a szintjét.
2013. április 13.-án, szombaton, olyan 16 óra körül rákérdeztem, nem próbáljuk-e meg újra. Fél évvel a szakítás után. 
2014. június 28.-án, szombaton, olyan 12-13 óra között megkértem a kezét. Igent mondott.

És most itt vagyok, mint vőlegény. Visszatekintek az életemre, és azt látom, hogy sok jó dolog történt velem, és sok rossz. Ráadásul sok rosszat is tettem. Rengeteg hibát elkövettem, de szerintem keményen megfizettem értük. Ha nem ért valamiért retorzió, hát a saját lelkiismeretem kínzott meg. Szembenéztem Krisztussal, és leborultam előtte. Kezébe helyeztem az életemet, a sorsomat.
Meg nem érdemelten kaptam egy igazán különleges társat. Egy ártatlan, tiszta, jószívű társat, akitől rengeteget tanulok, pedig 8 évvel fiatalabb nálam. Szolgálatkész, alázatos, jószívű, házias. Élete nagy viharaiban, bárhogy is félt, mindig hitt és bízott Istenben. Amikor annyi idős voltam, mint ő most, én félig elszívott cigarettákra vadásztam a földön, és csak a buli, a sörözés érdekelt. Ő pedig fiatal kora ellenére méltó társa a jelenlegi énemnek.

Sokat gondolkodtam, nem-e túl korai ez? Nos, nem. Ő tényleg megért engem. Akkor is engem akart, amikor a legrosszabb passzban voltam. Akkor is engem akart, amikor miattam volt szomorú. A házasság kicsit arról is szól, hogy a legnagyobb gondok közepette is kitartani. És ő az, aki mindig ki fog tartani mellettem, és aki mellett szívesen élem le az életem. Aki miatt még sokat és hosszan akarok élni.

Vőlegény vagyok. Menyasszonyom van. Ez már felnőtt dolog. Együtt járni gyerekek és kamaszok is szoktak. A jegyben járás már elköteleződés. A gyűrű az ujjamon ékesen bizonyítja, hogy tartozom valakihez. A társadalom előtt kijelentettem, hogy őt akarom most már csak, és senki mást. És várom, hogy Isten előtt is kijelenthessem. Mert szeretem, és szeret. Nem elborult rajongással, és nem is kimért érdekkel. 

De nem is ezek a legfurábbak. Hanem, hogy boldog vagyok. Vőlegény, akinek menyasszonya van.

- Hol talállak meg?
- Egy másik úton.Egy sötétebben. Egészen más ember voltam akkor, Logan. Vezess! Mutass utat! Légy türelmes velem... 

Az idézet az X-Men, Az eljövendő múlt napjai film előzeteséből van. És csak azért vettem elő, mert jól vezeti fel a mostani nosztalgia faktor témáját. Ez a téma pedig: régi programok, amik egykor fontosak voltak nekem, mára pedig kikoptak az életemből.

Koncertek
Persze ma is járok koncertekre, de csak egyszer-egyszer. De amikor én voltam 13-18 között, a koncertre járás adta az életem legfontosabb pilléreit. Volt, hogy egy héten 3-4 koncertre is elmentem. A régi Ráday klub, és a PeCsa, majd később a régi ZP, a Sziget fesztivál... mind törzshelyeim voltak. A koncertek pedig a menekülésem a világ elől. Mert ott biztonságban éreztem magam. Feloldódtam a zenében, üvöltöttem a szövegeket, tomboltam. 
Koncerten sosem rúgtam be. Ez nekem fontosabb volt. Élvezni akartam minden pillanatát. Nem foglalkoztam lányokkal sem. Akkor és ott nem. 
Ma már csak a legnagyobb koncertekre megyek ki (Iron Maidenen voltam legutóbb), vagy ha valami ingyen van. Sajnálom rá a pénzt, az időt, az energiát. Sokáig tartanak, ráadásul utálom a tömeget. A zene alapvetően kisebb fontosságú lett az életemben. Ma is fontos, de közel sem ennyire. 
Belegondolva, van még pár koncert, amire örömmel kinéznék. Jó lenne még egyszer ott lenni egy Aurorán, egy Lordon, egy Tankcsapdán... ki tudja, még lehet, össze is jön majd párszor.

Zene
Ha már így szóba került... volt egy korszakom, amikor az volt a programom, hogy zenét hallgatok. Ennyi. Nem több. Mindenfélét. Ma már ritkábban teszek ilyet, de mostanság kezdek ismét rászokni az ízére.

Kocsmázás
Na igen, nekem nem is egy törzskocsmám volt. Teke, Pocok, Zsír, Cheers, Y, Mr, Ördögsarok és Az Orosz. Ezek voltak az én kedves kis helyeim, ahova a haverokkal, barátokkal beültünk egy (kettő, három, négy, stb.) pofa sörre. Némelyiknek a valódi nevét írtam le, némelyiknek azt, amin mi neveztük.
Itt születtek a világmegváltó beszélgetések, itt dartsoztunk, biliárdoztunk, csocsóztunk. Cigaretta füst, és ragadó padló, hangos röhögések, egymás csesztetése. Volt egy időszak, amikor az volt MINDEN péntek estém programja, hogy itt szartam el a pénzt.

Piálás
Nem keverendő össze a kocsmázással. A piálás lényege, hogy az ember vesz valami italt, majd kiülünk valahova, és iszunk. Margit sziget stégje (persze csak a nem lezárt), a Gödörnél lévő rét (amit mi csak Woodstocknak neveztünk), vagy a Telek, ami az egyik cimbora rokonainak volt a telke egy kis házikóval Budatétényben. A lényeg, hogy a szabad levegőn lehessen italozni.
Hogy milyen is egy ilyen Piálás? Nem feltétlen a berúgásról szól, de valahol de. Nézzünk egy régi példát a blogomról, mondjuk EZT.

Házibuli
Ezt neveztük mi bulizásnak, az előzőleg felsoroltakat nem számítottuk ide.
A lényeg, hogy egy lakásban összegyűltünk, ittunk, beszélgettünk, és hülye feladatokat adtunk egymásnak. Ezek még a visszafogottabb partyk voltak, mert egy lakásra vigyázni illik, nem szabad összemocskolni, meg kárt tenni benne. Régebben ebből sem volt hiány.

Túrák
Akárhogy is nézem, régebben sokkal többet túráztam. Mostanság annyira nem lelkesít a gondolat, hogy járjam az erdőt, pedig komolyan mondom, szeretem. Össze kell kapnom magam, mert még érzem is a túrázás hiányát, akár egy, akár több napos túrákról is van szó. Remélem pár év múlva ez már nem nosztalgia lesz.

Szerepjáték
Ez életemnek szintén fontos aspektusa volt, de egyszercsak besokaltam, és ideig-óráig jegeltem ezt a dolgot magamban. Egyszerűen sokkalom a rá fordított időt. Nem tartom lehetetlennek, hogy majd egyszer ismét felébred bennem a vágy a játék iránt, de nem tartom valószínűnek, hogy olyan aktivitással fogom űzni, mint egykor.
Ugyanis amikor a rendes pénteki kocsmázás kikopott az életemből, a rendes pénteki szerepjáték váltotta fel. Igen hosszú, a valóságban is több évig játszódó kampányok időszaka volt ez. 

Elgondolkodom rajta, miből futotta ezekre, a néha nem is olyan olcsó programokra? Nem tudom. Pedig akkoriban dohányoztam is, és csak pár ezer forintnyi zsebpénzem volt. Ha ma annyi pénz marad nálam, amennyi akkor egy hónapra volt, elkönyvelem, hogy nincs pénzem.

Ezeknek a programoknak a nagy része már sosem tér vissza. Más része epizódikusan még meg-megjelenhet az életemben. De inkább a múltam, mint a jelenem vagy a jövőm.

Egyre többször találkozom a környezetemben egy olyan jelenséggel, amitől mindig irtóztam. Mindig idegesített, mindig dühített, és sose hittem volna, hogy a saját korosztályomtól is hallani fogom, 60-70-80 éves korom előtt.

Ez pedig a "bezzeg az én időmben" effektus. 
Nem feltétlenül erre a már-már legendás mondatra gondolok (bár konkrétan ezt is hallottam már 30-as emberkétől), hanem arra a nézetre, miszerint a "mai fiatalok" ilyenek vagy olyanok. A lényeg, hogy rosszabbak, mint mi voltunk.

Kedves olvasók, most tegyük a szívünkre a kezünket! Ki nem érezte még soha úgy, hogy a mostani fiatalokkal sok a gond?
Állandóan a gép előtt ülnek. Az okostelefonjukat nyomkodják. Nem sportolnak, nem foglalkoznaka  kultúrával. Nem tisztelik az idősebbeket, nagy a szájuk, szemtelenek. Alig tudnak valamit, stb.

Azt hisszük ez új keletű dolog?

Mit hallunk ma nap mint nap a fiatalokról? Például efféle kiábrándult nyilatkozatokat:

„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán."

J. M. Petitclerc, szalézi pap, fiatalok evangelizációjáról szóló könyvéből 
(Keszeli Sándor jegyzetéből)

Ezt a kis érdekességet eredetileg a Kedvesem ballagásán hallottam az igazgató beszédében. Később megtaláltam a neten ITT.

Egy szó, mint száz, mindig is érezte úgy a későbbi nemzedék, hogy az utána jövő generációk rosszabbak. Amellett, hogy elismerjük, hogy "mi se voltunk igazán jók", de azért ugye...

Cserkészvezetőként, meg alapvetően a mindennapjaimban igen gyakran találkozom fiatalokkal. Tizenévesekkel. Én azt látom, egy grammal nem rosszabbak, mint mi voltunk. Szemtelenek? Drága szentimentális barátom, mert mi talán nem voltunk azok? Ráadásul NEM mind azok.

Egyszer orvosnál ültem, és két néni beszélgetésének voltam fültanúja. Egyikük arról beszélt, hogy a házban lakó fiatalokat mennyit szidják az öregek, pedig kedvesek, aranyosak és segítőkészek. Pedig vele mindig kedvesek voltak.
Nagyon emlékezetes volt a néni következtetése: "Ha az ember udvarias velük, ők is udvariasak lesznek."

Ha csak az 1950-70-es évek ifjúságát nézem, galeriket, nemi erőszakot, rablást és hasonlókat látok.
Ha a 80-as éveket figyelem, akkor a mainál sokkal balhésabb rocker, punk, vagy skinhead, és egyéb subkultúrák jelennek meg a képernyőmön.
Ha a 90-es évek fiataljait nézem, akkor ott a szipuzás, a rengeteg verekedés, a bandázások kora.
A 2000-es évek fiataljainak ott van a könnyű drog, a divat homoszexualitás.
A 2010-es évek még tombolnak, és szerintem mindenből van egy kicsi. Minden évben volt mindenből egy kicsi. 

Ha a 20.század előtt lévő időket nézem, ott se jobb a helyzet. Lopás, rablás, nemi erőszak... gyakorlatilag ezek a történelem ősi viselkedési formái. Ez rossz, természetesen rossz, viszont mindig is jelen volt. 

Hogy mi lesz a mi gyerekeinkből? Ez rajtunk múlik. Szinte sosem a gyerek hibája elsősorban, milyen felnőtt lesz. A szülőkön hatalmas a felelősség. A jövő generáció hibái az előző generáció bűneiből táplálkoznak.

Mi mással zárhatnám ezt a bejegyzést, mint a "Szupernem" zenekar számával... "Ordít rád, de úgy sem ért, a mi generációnk többet élt!"

Régi-régi tartozásomnak teszek most eleget kedves olvasók!

Még szilveszterkor Mogyee készített velem egy interjút. Nem volt titok, hogy sorozatnak szánom, ahol blogoló ismerőseimmel beszélgetek. Most eljött az idő, hogy első interjú alanyommal folytatott társalgást leközöljem itt.

Panka mezeinewsee mudi kutyája. Egy kiemelkedően intelligens és kedves terápiás kutya. Hogy milyen is ő? Nézzétek meg a saját blogját, és olvassátok el az interjút!

Kedves Panka, első kérdésem az lenne, hogy miért kezdtél el blogolni?
Rájöttem arra, hogy sokaknak fogalmuk sincs, milyen nehéz egy kiskutya élete. Pláne egy terápiás kutyáé! Tehát gondoltam, megvilágítom nektek, embereknek, mit, hogyan gondolunk mi.

Melyek a legtipikusabb hibák, amit az emberek elkövetnek a kutyákkal szemben? Tudnál mondani pár példát? (Olyan emberekre gondolok, akik alapból szeretik a kutyákat, csak nem értenek hozzájuk.)
Lehet, hogy a kutyatársak most megutálnak, de a legrosszabb, ha mindent ránk hagytok. Akkor kicsúszik a talaj a lábunk alól, elveszítjük a biztonságérzetünket, és nyalógéppé, vagy sunyi, agresszív döggé válunk.
A másik komoly hiba, de már inkább bűn az ivartalanítás elhagyása, mert "jaj, szegény, ne vegyük el tőle az élményt!". Kedves emberek! 1. a szuka kutyának a párosodás fáj, a szülés meg nagyon megviseli a szervezetet. A tüzelés is komoly kínokat okoz, ha meg nem fedeztettek be, álvemhesek leszünk, ami testileg, lelkileg nagyon rossz. A kanok meg állandóan hágni akarnak, de életükben legfeljebb 1-2 alkalommal jön össze, egyébként csak szenvednek. Nem csoda, hogy agresszívak vagy depressziósok lesznek! Tehát, kedves gazdik: ivartalanítani, és nevelni a kutyát!

Ha már kutya-gazda viszony: régebben írtál arról, hogy jobb gazdás kutyának lenni, mint falka kutyának. Tud egyáltalán falkát alkotni kutya és ember?
Szerintem nem. Az ember az gazda (vagy nem, de az baj). Nem tud "kutyául" gondolkodni, még ha akar, sem. Egy egyszerű példa: egy domináns falkavezér körbepisili a területét. Ilyet eddig még egy embertől sem láttam! És a fenekemet sem szaglásszák és nyalogatják meg, pedig a falkavezér többek között ezzel is jelzi, hogy elfogad.

Akkor vajon miért akar mégis ennyi ember kutyaként gondolkodni? Te akartál már ember lenni valaha?
Gondoltam rá, de aztán rájöttem, hogy embernek lenni nagyon rossz! Nem pisilhetsz a fűre, nem szaglászhatsz, ahol akarsz, nem vakargatják a füled... Lehet, hogy a fülvakarás hiányzik az embereknek is! De persze az is lehet, hogy csak félnek az igazi gazda felelősségétől, és úgy göndolják, falkavezérnek lenni könnyebb.

Kicsit kevésbé komoly, de nem kevésbé fontos téma: mi a hobbid?
Hű... nagyon sok van! Szívesen labdázok a gazdimmal. Meg persze másokkal is. Szeretek hanyatt feküdni, hogy a gazdim vakargassa a pocim. Szeretem verni Dobbyt. Szeretek tobozok után szaladgálni. Szeretem üldözni Frigyest. De talán a legjobb az, amikor pufulva vonulok, és azt hallom, hogy "nézzétek, milyen szép, milyen aranyos..." én meg hátranézek felsőbbségesen, és tovább megyek.

Elhangzott két barátod neve is. Mesélj kicsit a barátaidról, hogy az olvasók is megismerjék őket!
Dobby, ő egy kis tökfej. Törpe tacskó egyébként. Nagyon szemtelen, egyszer belezabált a tálamba, ezért időnként letesztelem: csapdát állítok neki, és ha hozzányúl a cuccomhoz, megverem De mindenki mástól megvédem, mert az én játékkutyám. Frigyes egy kib... nagy fejű cica. A Papánál lakik. Szoktunk jókat meccselni, kergetem, aztán ő kerget. De sajnos elég sokat alszik, és akkor nem hajlandó menekülni.
Azért ő is sumák szemétláda, egyszer megrágta a csontomat! Az ember barátaimra is kíváncsi vagy?

Persze!
A Panka barátja pólót csak a gazdim viselheti. De ő Gazda, így más kategória. Neki vannak testvérei. Nem, nem falkája, testvérei! És persze anyukája. Ők is játszanak velem, de nagyon vigyáznom kell rájuk, mert hajlamosak az elcsavargásra és az eltévedésre. A Papa más kategória. Ő egy olyan személy, aki élete értelmének tartja az én etetésemet. és ezt nagyon jól teszi! Külön dicséretet érdemel. Rajtuk kívül sok-sok hódolóm van. Általában kegyes leereszkedéssel fogadom, ha odajönnek hozzám. Ha viszont nem jönnek oda, az nagyon tud bántani! Olyankor igyekszem felhívni magamra a figyelmet.

Olyan ember vagy állat is van, akit nem kedvelsz?
Hogyne! Van egy Emi nevű undorító szuka. Sokkal nagyobb nálam, és ahányszor találkozunk, mindig meg akar tépni. Most ezt egy Kira nevű stafi szuka is elkezdte, méghozzá a Papáék házában... Ezenkívül Dobbyval együtt lakik egy gusztustalan, fehér görény. Kiskoromban megharapott, ezt nem felejtem el neki. Emberek közül csak a csodálatos Pistit utálom. Meg ha valakinek gyanús szaga van, és sötétedés után túl közel lép a gazdimhoz.

Van példaképed? Ha igen, ki az? Ha nem, miért nincs?
Ez sem könnyű kérdés... Kisebb koromban néztem a Rex felügyelőt (nem röhögni, tényleg!). De a gazdim szerint ő nem is igazi, és mellé sokszor nagyon buta. Azt hiszem, nincs... Szerintem én vagyok a legokosabb kutya. És a legszerényebb is!

Mi a kedvenc ételed?
Bármi, ami nem kutyának való! Emberkaja legyen! Jó, a zöldségeket, gyümölcsöket annyira nem szeretem, de egyébként minden más jöhet. De nekem prémium kutyatápokon kell tengődnöm. :(

Ha egy napig valaki más lehetnél, ki/mi lennél?
Lehet, hogy kipróbálnám magam a gazdim helyében... de nem biztos. Szerintem maradnék Panka, a Puffy.

Zárásként: mik a legjobb és a legrosszabb tulajdonságaid?
A legrosszabb talán, hogy egy kicsit ijedős vagyok. Igazából nem vagyok gyáva, ezt már többször bizonyítottam, de könnyen megriadok, ha valami szokatlan dolog van. A legjobb, hogy bármit megteszek, hogy a gazdim örüljön. De valóban bármit. Ha kell, nekiadom a kajámat, ha kell, produkálom magam, ha kell, tüzet oltok (volt már ilyen).

Esetleg még utolsó utáni kérdésként: lenne még valami, amiről szívesen beszélnél? Mondhatni szeretnél még valamit üzenni a világnak?
Hát persze. Én vagyok Panka, a világ legszuperebb kutyája!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Köszönöm az interjút. És lehet rettegni, mert lehet, a következő áldozatom TE leszel, kedves olvasóm!

Tudom, ez nem a vallási blogom, de írásom nem lelki természetű. Hogy ezt alátámasszam, már most szólok: a gyakorikerdesek.hu-ról szedtem a témát :D

Szóval, kalandoztam egy kicsit ott, és igazi gyöngyszemre leltem!

Milyen Biblia ellenes tanítása volt vagy van a katolikus egyháznak?

Na, a kérdés annyira megtetszett, hogy gyorsan elolvastam, mert erre én is kíváncsi lettem. Az egyik kommentelő egyenesen egy listát állított fel a Biblia ellenes katolikus tanokból. (Amikre most ezúton reagálok is.) Volt ott még sok mókás írás, de ez a pár példa éppen elég lesz.

- Mária hamis felmagasztalása. 
(Végül is csak életet adott az emberré lett Istennek. Valaki talál ebben valami magasztalásra méltót? :D)

- Máriát tisztelő pogány címek. 
(Itt nagyon érdekelt volna, milyen példát tud mondani, de sajnos azt nem írt.)

- A rózsafüzérezés. 
(Imádkozni vajon mióta Biblia ellenes... szakértővel állunk szembe...)

- Halottakhoz való imádkozás. 
(Mármint a szentekhez? Gondolom rájuk gondol. Ez több felekezetnek is gondja egyébként. Én pedig hiszem, hogy ezek a szentek a túlvilágról is Isten akaratát képviselik.)

- Bálványok, szobrok, képek tisztelete, imádása. 
(Ez szimplán nem igaz. Nem tisztelünk, és nem is imádunk se bálványokat, se szobrokat, se képeket.)

- Kegytárgyakkal való varázslás. 
(Ez nem a Harry Potter. Mi nem tudunk varázsolni!)

- Purgatórium. 
(Ez azért Biblia ellenes, mert... jah, nem, nem is az.)

- Búcsúcédula. 
(Barátunk lemaradt félezer évvel...)

- Pápa Krisztus földi helytartója. 
(Maximum A pápa.Teszem hozzá, ez sem Biblia ellenes, bár nem is biblikus.)

- Péter volt az első pápa. 
(Basszus, Jézus rosszul tudta... átverték a katolikusok...)

- Pápa tévedhetetlensége. 
(Jog és erkölcs dolgában! Na, és mi olyat mondott ki a pápa jog és erkölcs dolgában, amiben tévedett, zsenikéim?)

- Inkvizíció, protestáns üldözés, keresztények kínzása. 
(Ez nem tanítása a katolikus egyháznak. Évszázadok óta nem tesz az egyház még hasonlót sem.)

- Klérus kézcsókolgatása. 
(Mármint Krisztus kezének megcsókolása ugyebár... felháborító, nem de?)

- Papi nőtlenség. 
(Ez pl. a görögkatolikusokra nem is igaz. De a Szentírás nem írja, hogy legyenek a papok nősek.)

- Az ostya átlényegülése Istenné.
(Jézus ezt is rosszul tudta :( Szegény azt hitte, az az Ő teste...)

Egy másik pedig ezt írta össze:

- A lélek halhatatlansága 
(Ez speciel Bibliai.)

- Isten magához szólitja az embereket 
(Ez is.)

- Eleve elrendezés 
(Ez nem katolikus tanítás, hanem református.)

Amiket elhallgatnak, pedig a Biblia tanítja: 
(Na, nézzük miket hallgatunk el...)

- A halottak feltámadását 
(Nem, pontosan ezt tanítja a katolikus egyház.)

- Isten királyságát 
(Ez is katolikus tanítás.)

- Jézus király az égben 
(És a Földön. Katolikus tanítás.)

- Armageddon előtt a politika el fog pusztítani minden hamis vallást 
(Na, ezt honnan szülte vajon?)

- A házról házra való prédikálás fontosságát 
(Az emberek Krisztushoz vezetése a feladat, nem az otthonaikban való zaklatásuk...)

- az egyneműek házasságának óriási bűnét 
(Nálunk nem is házasodhatnak. Milyen bűn az, amit el sem tudnak követni?)

- a politikában nem helyes részt venni semmilyen formában...stb.
(Na, EZT támasszák már alá biblikusan...)

Nézzétek el, belejavítottam a helyesírásba, de egyszerűen bántotta a szememet, így bele-bele javítottam, de a szöveghűséget meghagytam (pl. "Eleve elrendezés", nem javítottam ki elrendelésre).

Néha elgondolkodom, miért pont a katolikusokat támadják elsősorban a szekták. Persze minden történelmi egyházat dívik támadni, de főleg a kaotlikust. Illetve ortodox vidéken az ortodoxot. De még Nagy-Britanniában, ami protestáns vidék is a katolikus egyház a fő mumus!

Mindenesetre így Húsvétkor nem bosszankodom ezen. Csak érdekesnek találtam. 

Régi terveim között szerepelt ez a bejegyzés, és most itt van. 

A nők és a férfiak mások. Ezt tudja mindenki, néha mégis elcsodálkozunk ezen. Most átadnék egy tudományos alapot ugyan nélkülöző, de személyes tapasztalatok alapján gyűjtött kis listát. Elemi tudnivalókat tartalmaz a pasikról, férfiakról nőknek. 

A kezdő löketet a pasi képző OKJ ötlete adta.

A felépítés egyszerű: van egy számmal ellátott téma, erről pár szó mindenkinek (elsősorban nőknek), majd külön a férfiaknak (amit persze nők is elolvashatnak). Mármint a férfiaknak, nem a hímtaggal bíró embertársainknak!

1. Fingás.
Ismeritek az ősi viccet? 
"Az a baj a nőkkel, hogy nem tudják, hogy fingani vicces."
Erről két fontos dolgot kell tudni. 
a. Fingani tényleg vicces.
b. A nők ezt tényleg nem tudják. És nem is érzik viccesnek.
Férfiaknak:
Tisztelt XY kromoszómával bíró társaim, fogadjuk már el különösen a b pontot, és tiszteljük meg annyival a szebbik nemet, hogy nem fingunk a jelenlétükben! Egymás között csinálunk amit akarunk, úgy se tudják. Higgyük el, nem fogják értékelni a "húzd meg az ujjam" viccet.

2. A WC deszka ideális pozíciója.
Nincs az a nő, aki nem úgy érezné, hogy a WC deszkának lehajtva van a helye. Nos, ha ez igaz lenne, nem két állású lenne. De az, és ennek az egyetlen oka, hogy a férfiember állva vizel. 
A magam részéről alapvetően baromságnak érezném lehajtani, hiszen ez a mozdulat ugyanúgy nem kerül tényleges energiába a hölgyeknek sem, mint nekem. És tőlük sem várom el, hogy felhajtsák nekem. 
Férfiaknak:
Viszont, ha olyan helyen vagyunk, ahol nő a házigazda, vagy egyszerűen sok nő van, embereljük meg magunkat, és hajtsuk le. Nem azért, mert van bármi értelme, mert nincs. Nem azért, mert ezt diktálja az etikett, mert ez sem igaz. Azért, mert lovagias, udvarias gesztus. Miért kéne csak a kötelező minimumot nyújtanunk, nem?

3. Úgy nézés.
Nem, nem, és nem. Egy pasi sem néz ÚGY. Ezt, és sok más ide tartozó dolgot már megírtam régebben ITT. 
Most persze jöhet a logikus hozzászólás: "és ahogy te nézel a kedvesedre?" Én szerelmesen nézek rá. Rajongással nézek rá. Szeretettel nézek rá. Szenvedéllyel nézek rá. és még sorolhatnám, de az, hogy ÚGY, nem jelent önmagában semmit.
Férfiaknak:
Azért mi is sok esetben hülyék tudunk lenni. Pl. amikor egy pasi sétálni hív egy nőt egy holdfényes estén, és mindenféle lelki témát boncolgat, mindenféle szándék nélkül. Igen, én tudom, hogy ez nem feltétlen jelent semmit, de tényleg félreérthető. Ne csináljunk ilyet, mert akaratunkon kívül sok szív megrepedhet.

4. Ahol viszket, megvakarjuk.
Ez így van, ezen kívül büfögünk is. Ezt, ellentétben a fingással, nem azért, mert vicces, hanem mert "jobb kint mint bent". 
Férfiaknak:
Lásd az 1. pontot. Tiszteljük a hölgyeket, ne csináljunk ilyesmit.

5. Sport.
Normális esetben a legtöbb pasiban sokkal nagyobb a versenyszellem, mint a legtöbb nőben. Éppen ezért sokszor sokkal szívesebben néznek sportot a férfiak, mint a nők. Nem feltétlen, de azért tipikus kép, hogy az embör hazaér a munkából, és már kapcsolja is a tv-t a meccsre.
Férfiaknak:
Szép dolog a sport, de előtte-utána-közben azért foglalkozzunk a környezetünk azon tagjaival is, akik nem akkora rajongók...

6. Lovagiasság.
Virág, csoki, kabát lesegítése, kéznyújtás a buszról leszálláskor, bókok, stb. Évek óta mondják elavultnak, évek óta újra és újra működik, normális esetben. Lányok, szépen kérlek titeket, hogy a rohadt nagy emancipáció közepette se neveljétek le róla a pasikat! Tudom, egyenjogúság, hát nekem ne fizessen férfi, és az ajtóba sem kell előre engedni, stb. Ez baromság. Nem csorbulnak a jogok, ha elfogadod a bókokat, és nem lesznek igazságosabbak a nemek közti bérek, ha visszautasítod ezeket a gesztusokat.
Férfiaknak:
Ég a pofám, amiért ezt egyáltalán le kell írnom: ne sarkaljuk a lányokat arra, hogy pasiként viselkedjenek! Tudom, jófejnek tűnik, amikor egy csaj versenyt büfög egy sráccal, de most így magunk közt: utána ki nézne rá leendő gyermekei anyjaként? Ne tegyük tönkre a lányokat! És ha más megtette, ne engedjünk a 48-ból, igenis érzékeltessük velük, hogy ők is nők. Akkor is, ha nem tetszik nekünk esetleg.

7. Szexualitás.
Nem, egy férfi sem tartozik egy nőnek sem, ha az lefekszik vele. Ez egy nagyon durván téves nézőpont. Persze van alapja, mivel a nő a befogadó fél, és az ő testében történnek a dolgok. De az, hogy egy nő lefeküdt egy férfival, és ezért extra igényei legyenek, baromság. Ugyanis a férfi is lefeküdt a nővel, ergo pont ugyanazokkal az igényekkel bír. 
Férfiaknak:
Kedves férfiak, normális esetben csak olyannal fekszünk ám le, akit szeretünk, és aki minket is szeret. Aki csak az élvezetért dug, az nem férfi, az egy állat. El kell fogadnunk, hogy a nők érzékenyebbek, és érzékenyebben élik meg a szexet is. Ugye már fentebb írtam, ők a befogadó fél. Szóval, különösen figyelmesnek kell lennünk!

A lista bőőőőőőven nem teljes, és nem is ad teljes leírást. Nem is volt cél. Ezek olyan, sajnos tipikus példák, amikkel sajnos foglalkoznunk kell, mert a hülye társadalmunk nem kezeli őket a helyén.

Mindenkit arra bíztatok, hogy ha valami fontos kimaradt, kommentelje be, és ha egyetértek, kirakom.

Ez az utolsó politika témájú bejegyzésem a választásokig!

4 éve már csináltam ilyet, most ismét kitöltöttem egy politikai tesztet, a "kire is kéne szavazzak" témakörben.
Kérlek titeket, ha kitöltitek, kommenteljétek be a végeredményt!
Nálam érdekes eredmény született:

DK - 33.33% 
Együtt 2014 PM - 29.62% 
Fidesz - 48.14%
Jobbik - 70.37%
KDNP - 51.85% (ez miért van külön a Fidesszel?)
MLP - 37.03% 
LMP - 33.33% 
MSZP - 33.33%

Szóval, nekem ez alapján a Jobbikra kéne szavaznom. Most nagyon tőszavakban írok a legnagyobb, elinduló pártokról pár szót.

FIDESZ-KDNP
Ismerjük, láttuk 4 évig, 2/3-dal kormányozták végig.
Pro: Hoztak pár számomra szimpatikus döntést. (Tanulmányi szerződés, a rendőrség kedvezményes nyugdíjának elvétele, stb.)
Kontra: És sok-sok visszataszítóan korrupt, keresztény párthoz méltatlan döntést, némelyik elég antidemokratikus.

Kormányváltók Szövetsége (MSZP, Együtt 2014, PM, DK, MLP)
A rendszerváltás óta a legnagyobb politikai szövetség. Sok a régi, de sok az új arc is.
Pro: Ha valaki megdöntheti a Fidesz uralmat, az ők, és van pár szimpatikus ígéretük is.
Kontra: Kijátszották a "szegregál a görögkatolikus egyház" kártyát. Ezen felül pedig túl sok olyan liberális elvük van, ami számomra nem szimpatikus.

Jobbik Magyarországért Mozgalom
A legradikálisabb magyar párt, társadalmat erősen megosztó jelenség.
Pro: Az egyetlen párt, ami tényleg az én rétegemet támogatja. (Fiatal, magyar, fehér, dolgozó fiatal.)
Kontra: A rasszizmus. Nem feltétlen a pártban, de a párt szavazóbázisában mindenképpen. Annyi a gyűlölködő, de nem igen gondolkodó ember, hogy az már taszít. (Tisztelet a kivételnek.)

Lehet Más a Politika (LMP)
Sokan már a nevük miatt szimpatizáltak velük, zöld párt.
Pro: Fontos nekik a környezetvédelem.
Kontra: De elég rosszul közelítik meg a döntést.

Ez persze NAGYON szűkszavúan a véleményem. Mind a 4 lehetőséget hosszasan elemezhetném, és még ott vannak a kis pártok, bár azok komolytalanok (és hamarosan az LMP is ide fog tartozni, ne higgyünk mást). Most pedig választ adok, melyikükre is teszem az X-et április 6.-án

FIDESZ-KDNP 
NEM!
Miért?
Trafikmutyi. Szavazat a határon túli magyaroknak. Saját embereink gusztustalan bebetonozása a fontos posztokra. Az új alkotmány átgondolatlansága, és sokszoros átírása. EGYKULCSOS ADÓ! Korrupció sosem látott mértékben. És még HOSSZAN sorolhatnám, de minek?  De persze az, hogy az egyházi esküvőket elfogadja az állam hivatalosnak és érvényesnek, ez fel sem merült...

Kormányváltók Szövetsége (MSZP, Együtt 2014, PM, DK, MLP)
NEM!
Miért?
Nem tetszett már az sem, hogy nagyon mellszélességgel támogatták a meleg büszkeség napi felvonulást, amit én nagyon utálok. (Nem, nem a melegeket. Ezt a provokatív felvonulást.) De sajnos nem egy keresztény ellenes terv is megjelent ezen az oldalon. Amit végül nem tudtam lenyelni a már fent emlegetett "szegregál a görögkatolikus egyház". Nem tudom, ezzel a kampányfogással nyertek-e egyetlen szavazót is, de egyet biztosan elvesztettek.

Jobbik Magyarországért Mozgalom
NEM!
Miért?
A Jobbik egyszerre akar sokakat képviselni, de a szavazóbázisa központi eleme a cigány és zsidó ellenesség. Oké, nem Vona Gábort akarom bántani (aki meglepően jó politikus lett az elmúlt 4 év alatt), hanem a szavazók egy részével nem tudok azonosulni. Túl sok a primitív, gyűlölködő, rasszista tahó köztük, és én nem akarok egy táborba tartozni velük.

Lehet Más a Politika (LMP)
NEM!
Miért?
Ezt szerintem nem kell kifejteni. A politika komoly dolog, bohócoknak itt nincs helye. Atomstop, mi? 

Na oké, de akkor kire fogok szavazni?
Nos?
Tipp?
IGEN! PONTOSAN!
Senkire.

Nem sikerült meggyőznie senkinek. Nemrég közzétettem egy felhívást, hogy győzzetek meg. Jöttek is ilyen, olyan érvek is, de igazán meggyőző nem. Mondják, hogy szavazni kötelesség, de ez nem igaz. Ez egy jog. Jog, amivel nem akarok élni. Mert nincs kire. Mondják, hogy ha nem szavazok, a Fideszre szavazok. Nem, ha nem szavazok, nem szavazok. A Fideszre akkor szavazok, ha a Fideszre szavazok. 

Én sajnálom a legjobban. Nagyon reméltem 4 éve, hogy 2014-ben a Fideszre fogok szavazni. Hogy miért? Mert akkor jól csinálták volna. De nem így történt. 
Most abban bízom, hogy 2018-ban elmegyek majd szavazni. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Nektek pedig, kedves politikai pártok, ezt üzenem:

Amikor felvetődött, hogy menjünk el megnézni a LEGO kalandot, valahol bizalmatlan voltam. Nem ez az első legó figurákkal készített film, de az ezt megelőzőek mind amatőr alkotások voltak. Ez viszont egy sok milliárdos szuperprodukciónak ígérkezett. Na, de mennyire lehet valami látványos legó elemekből? És ha sikerül a látvány, vajon lesz-e több ennél? A legtöbb animációs film játszadozik a szereplők mimikájával, mit lehet kezdeni legó figurákkal?

Azzal indultam el aznap, hogy jó eséllyel így állok fel a film végén a székemből: "Nem volt rossz, de sokkal több is kihozható lett volna belőle." És hogy mit gondoltam végül a film megnézése után? Hogy "MINDEN SZUPI SZUPER!"

A film alapsztorija egyszerű: adott egy nagyhatalmú főgonosz, Lord Biznisz megszerzi a világ legveszedelmesebb fegyverét a jóságos és bölcs Vitruviustól, és már csak a megfelelő pillanatra vár, hogy uralkodhasson vele az egész világon... de Vitruvius elmond egy próféciát egy Kiválasztottról, aki megállíthatja Bizniszt. Telnek-múlnak az évek, és a legó társadalom lakosai élik a világukat. Minden percük előre meg van határozva. Útmutató van arra, mit kell tenni felkelés után, mi lehet a hobbija az embernek, hogyan öltözködjön, mit szeressen, minek örüljön... a teljes agymosottság diktatúrájában él a főhős Emmet is. Nála hétköznapibb jelenség nincs a világon, az átlagosnál is átlagosabb. Egyszer azonban a teljesen átlagos napjában valami rendkívüli történik...

Nos, elsőnek leszögezném, hogy ez a film valami hihetetlenül jó! Én ennyire pozitívat még sosem csalódtam semmilyen filmben, mint ebben. Gyakorlatilag nem telt el 10 olyan perc, amikor nem röhögtem teli szájjal. Az alkotók nagyon kitettek magukért, rengeteg a humor, de egyszerűen nem tömény, nem fekszi meg a gyomrod, és nem túl sok. Van egy elég jó tanulsága is, amit viszont nem vág bele az arcodba. A film végén pedig van egy akkora csavar, amit nincs ember, aki magától kikövetkeztetne. 
A moziterem tele volt kisgyerekekkel, aminek egyrészt ugye a Lego az oka (ami ugyebár játék), és a 6-os korhatár besorolás. A film azonban nem kifejezetten kisgyerekeknek való. Oh, nincs benne semmi felháborító, sőt, el tudom képzelni, hogy remekül szórakozzon egy 6-7 éves gyerek is. Én úgy éreztem, a körülöttem ülő kislányok és kisfiúk század annyira sem élvezik a filmet, mint pl. én. Szerencsére elég jó a látványvilág, meg az egész hangulat, hogy nekik is tetsszen, de elsősorban nem nekik fog ütni.
Aki a filmben lévő teljes potenciált kiélvezné, az nem árt, ha valamennyire ért a Legohoz, mint jelenséghez, mert a Lego kaland igen sok utalást használ. Ismét elismerésem neki, ugyanis a teljes sztori követhető és élvezhető akkor is, ha valaki még sosem fogott a kezében legó figurát. De aki képben van, egy sor remek poénnal gazdagodik még pluszban. 

Nézzük a pontonkénti értékelést: 
NA! ÁLLJ!
És mi van a kötelező SPOILERES részekkel, amik a kritikáimban gyakran megtalálható?

Nem lesz. Nem, most nem lesz SPOILER. Nézzétek meg a filmet, komolyan megéri! Az utóbbi időben nem egyszer voltam már moziban, de egyszer sem szórakoztam ennyire jól. Ehhez nem kell a filmből részleteket leírnom, vagyis írhatnék, de nem akarok egyet kiválasztani, és akár az egész filmet lekörmölhetném.

Szóval, pontonkénti értékelés:

Történet
Olyan egyszerű, mint a faék. Főgonosz - titkos fegyver - világelpusztítós terv - főhős közbeavatkozik.
Semmi extra. Ezt tekinthetnénk akár a film gyengepontjának is, de nem lenne igazságos. Pontosan olyan a sztori, amilyennek lennie kell, hogy a film haladjon.
5/3

Zene
Na, itt tényleg MINDEN SZUPI SZUPER! És hogy miért írtam le megint ezt az idegesítő szóösszetételt? EZÉRT. Önmagában, mint zene, nem igen hallgatná a normális ember, de gyakorlatilag minden zenei rész hozzáad a hangulathoz. Ha filmen kívül értékelném, az ötből jóindulattal kaphatna kettőt, de itt és most:
5/4

Látvány
Amit ebből ki lehetett hozni, azt kihozták. A víz, a hullámzás, a kipufogó füst, itt minden lego. Ahogyan a figurákat mozgatják, zseniális, amit kihoztak abból az alapanyagból, hogy építőkockákra épülő univerzumban játszódik a film, az valami zseniális.
5/5

Hangulat
És itt van a lényeg. A filmnek olyan hangulata van, ami teljesen berántja az embert. Szerintem aki megnézte már, szíve szerint azonnal elkezdene legózni! 
5/5

Színészi játék, mimika
Hogy mi van? Xinaf, ne hülyüljünk már meg, ez egy animációs film...
Jogos a felvetés, de mentségemre két dolog is szól:
1. Van élőszereplős rész a filmben. Nem sok, de van.
2. Bizony, ezeknek a legó figuráknak VAN arcjátéka. Csináltak nekik.
Az élőszereplős részek semmi extrát nem mutatnak fel. A legó mimika viszont tökéletes. Így összességében a kettő együtt:
5/4

Ez összegezve:
25/21

Ezzel nálam a LEGO kaland elnyerte a legjobb értékelést, amit itt a blogomon adtam filmnek. Konkrétan arányaiban jobban szerepelt, mint a Perben az ördöggel film, ami nagyon nagy szó. Szóval, kedves olvasó, nézd meg a filmet. Ha annyi elvárással ülsz le elé, hogy "jól akarom magam érezni", akkor ez a te filmed!