Utolsó kommentek

Átkozott kiben már nincs Hazaszeretet!

2007.05.24. 12:43 | Xinaf | komment

Címkék: filozófia dalszöveg

Elöszőr is felhívnám a figyelmet arra, hogy ez nem átok. Nem átkozott legyen, hanem átkozott!
Miért is írom le? Nos, én csak sajnálni tudom azt, aki nem szereti Magyarországot, de itt kell élnie. Nekem Magyarország a Haza. Neki pedig egy hely, ahova született.
Az ország jelenleg elég szennyes. A jog kész röhej, a vezetők rosszak, a média mossa az emberek agyát, a közbiztonság a béka segge alatt van, virágzik a prostitúció, a gazdag csak gyarapszik, a szegénynek nincs esélye kitörni.
Szerintem ezt csak az elvakultak nem látják. Aki mégcsak nem is Hazája ez a megtépázott ország, annak borzasztó kín lehet itt élni. Még nekünk, magyarérzelmüeknek is megvan a mindennapi küzdelmünk az itt éléssel.
Szeretni valamit nem azt jelenti, hogy tagadjuk a hibáit. Sajnos Magyarország is tele van hibával. Nem tagadom, nem is tudnám, de írnék azért a szépségeiről is!
Aki túrázott már, az látta, milyen szép vidékeink is vannak! Az ember szava eláll, amikor egy erdőben rábukkan egy patakra, vagy lenéz egy szakadékba! Ezenkívül rengeteg nagy koponyánk is van ám! Nem írom le mi mindent találtak fel Magyarok, mert elég hosszú lenne a lista. A sport terén se kell szégyenkeznünk, lássk csak az olimpiát! (Most tekintsünk el a focitól.)
Kicsit nézzük meg azt is, milyen a Magyar ember:
Szívós a munkában, hős a harcokban. Rendkívül büszke az örökségére. Még a nem tipikusan nacionalista emberek szíve is elégedetséggel tellik el, azt hallja, milyen népszerű az István a király rockopera külföldön, pl. De van azért hibánk is, nézzünk rá arra:
Legnagyobb bajnak azt tartom, ami már sok csatában segített: A Magyar bizony kényelmes nép. Sok döntésnél egyszerűen eltököli az időt, és kénytelen az utolsó pillanatban cselekedni. De ha egyszer elkezd...
Könnyen bedöl a szép szónak, a máézesmadzagnak, a hangzatos szavaknak. Sajnos ezt sem lehet tagadni.
Pocsék vezetőket választ magának, és itt elég belepillantani az Árpádházba néha. Aztán egy idő után megelégeli, és minden évszászadban kitör egy országos forradalom/lázadás.
A történelmünk elég visszás. Gyakorlatilag tisztán Magyarok nem nyertek háborút az ország háromfelé szakadása óta. Csatákat igen, Habsburg segítséggel háborút is, de egyedül nem. Mégis, több a dicsőséges év, mint a szégyen.
Nem is ragozom tovább. Aki érti, érti, aki nem, nem. Bármenyit írhatnék erről, a célt már ennyivel is elértem.
 

Edda : Térdre a nép előtt

Ajánló - minden zeneszöveg olvasónak!

A kezdet tele volt vágyakozással,
egy nép indult el valahol a föld közepén.
Dicsőség volt minden lépte,
Európa szívébe fogadta rég.

Vérzivatar mossa tisztára a lelkét,
megszenvedte minden tévedését,
és él mégis él!

Refrén:
Ezrek tépték szét mégis él,
Ezrek tépték szét mégis él,
Ezrek tépték szét mégis él,
Ezrek tépték szét mégis él!

Föld hátáról ezrek húzták,
vére ömlött nem sajnálták őt.
Ki mer itt rajtunk számonkérni
bármit is? TÉRDRE A NÉP ELÖTT!


Bocsánatot csak az nyer, akinek mi hiszünk,
Bocsánatot csak az nyer, aki hisz nekünk,
és él velünk él!

Refrén


Ez a dal mindennél ékesebben ad példát a leírtaknak!

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr3286444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nikol 2007.05.24. 20:43:18

A magyar ember jellemzéséhez még hozzáfűznék valamit, persze csak utólagos engedelmeddel. A magyarok pesszimisták. Benne van a vérünkben ez a borúlátás, gondoljunk csak Kölcsey Himnuszára.
Talán nem is volt ez mindig így... Árpádék még büszkén felemelt fejjel hágtak át a Kárpátokon, büszkén mondták, ahogy csak tudták, magyar... a beszélő férfi. És aztán jöttek az idegenek. Ők nyomták el a magyarokat, ők táplálták belénk, hogy egy alacsonyabbrendű nép vagyunk... (vajon miért támogatták Északra a kutatásokat, illetve a magyarok miért akartak az angolok ill. németek rokonai lenni), és ez mindmáig megvan. Néha hallom a szüleimet, hogy csak átkozzák a mai helyzetet, az országot... Hogy milyen szerencsétlenek vagyunk/voltunk/leszünk. Akkor még szóra se méltattam őket...
Csináljon mindenki azt, amit akar. Menjen oda, ahova kíván... De nem az a végcél, hogy az ember megtalálja az otthonát, hazáját, gyökereit? Haza, identitás nélkül az ember elveszlik...
Bocsánat a hosszú papolásomért... csak már nincs kedvem többet írni.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2007.05.24. 22:45:03

alister.blog.hu/2007/05/24/meglatas

(csak mert ez hosszabb, mint az eredeti hozzászólásom ;) :D)
süti beállítások módosítása