Utolsó kommentek

"Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, szép Magyarország, édes hazánk!"

2007.08.10. 18:20 | Xinaf | 1 komment

Címkék: vers filozófia

Óriási lehetőség lenne az oktatás kezében, ha kihasználnák. Elég lenne anyit elérni, hogy beleneveljük a gyerekbe: Magyarnak lenni nem szégyen!
Arra már gondolni se merek, hogy esetleg büszkék legyünk arra, hogy Magyarnak születtünk, hiszen az ma nem divat. (Másfelől tényleg divat, de erről majd késöbb.)
Ma az átlagos fiatal folyton azt tapasztalja, hogy milyen menő is az amerikai és a japán kultúra. Ömlik a csatornákból a rap, mint a szenvíz... nameg persze örökös győzelem: JAPÁN!!!!!!!! Sajnos ez arra vezethető rá szerintem, hogy nem ismerik a Magyar történelmet.
Ha megvizsgáljuk az USA (mivel amerika alat az USA-t értik) történelmét, érdekes dolgokat találunk... van itt minden, mi szem-szájnak ingere: az indiánok kiírtása, a kuh-lix klán, a rengeteg háború... igen, jó ok a ma "amerikáját" példának állítani. Hamburger, kóla, lazulás, drogok, amit akarsz! Egy divatos Magyar fiatal életében ezek szervesen beépülnek, ahogy a "shoppingolás" is a plázákban. Amerikai tipusú szelneg is használnak, mert az jó.
Nem mintha én nem ennék hamburgert meg ilyesmit, de azért nem tartom kiemelkedő életminőségnek ezt...
Azonban nem is régen az "amerikaisodott" divatott legyőzte a japánmánia. Anime, manga, sőt, még hentai mánia, megspékelve különböző rocknak gúnyolt japán könnyűzenével, amelyben a zenészek kisértetiesen emlékeztetnek a lenézett EMO-sokra. A másik fele a szamurájkard, shuriken, ninja mánia. Nézzük meg tehát Japán történelmét...
Hoppá! Folyik itt a vér, mint a folyó! Ki tud híres Japán csatát mondani? Szinte senki. japán történelme egy grammal sem izgalmasabb a mienknél.
Cowboyok, szamurájok... magam is szeretem ezeket a történelmi dolgokat. Ahogyan a huszárságot, és más Magyar történelmi vonalat. Szerintem érdemes lenne kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni a Magyar történelemre, mert az egyetlen korszak, amihez valamelyest értenek a korosztályom tagjai (most éppen általánosítok), a II. Világháború.
Ennek politikai okai vannak. Az egyre népszerübb Hungarista és Náci nézőpontok ebben a korban csúcsosodtak ki, tehát ennek a kornak olvasnak utána, kb Trianontól kezdve.
A gond ott kezdődik, mikor elhangzik az a szó, hogy Hunyadi, és nem a törökverő lovag jut az emberek eszébe, hanem a magyarországi SS alakulat. Hogy melyik gyakorolt nagyobb hatást a történelmünkre? Elárulom, nem az SS. Hogy ki volt Rákóczi, Bocskay, Kossuth, Károly Róbert, Vazul, azt már ne is feszegessük. Persze, pár szót tudnak róla beszélni: "Vazul? Hát Koppány fia, nem?" Bingó, kisbarátom. És ha azt kérdem, mit tudsz az SS-ről, már kezdődik is a fél órás kiselőadás.
Szerintem lehet Magyar akárki, politikától és származástól függetlenül. Ha Magyarnak érzi magát, felőlem kínai is lehet, vagy akár Kommunista, én aztán nem szólok bele, sőt! Elfogadom Magyarnak. Már amenyiben ismeri a Magyar kultúrát, legaláb kielégítően, és nem csak szeleteket belőle. Persze ez nem esik egybe a ma divatos (erre utaltam feljebb), Árpádsávos, Hungarista Magyarsággal. Az én szemembe igenis a Magyarsághoz tartozik, hogy tudom, hogy éltek az ős-Magyarok, tudom, hogy Károly Róbert legyőzte a kiskirályokat, tudom, miért tört ki a Dózsa féle felkelés, stb. Ezenkívül ismerem valamenyire a fontosabb költőinket.



NEM TUDHATOM...


Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.


(Radnóti Miklós: Nem tudhatom)

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr39137048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akara · http://akara-aliana.blogspot.com/ 2007.08.12. 01:28:54

Üdv!
Örülök, hogy ismét tollat ragadtál, vagyis klaviatúrát...
Nos, nagyjából egyet értek Veled (bár Radnótit sosem kedveltem igazán :P), pl. a nagy amerikai kultúrát tekintve. A japánra azért nem térnék ki, mert bizonyos téren én is szimpatizálok velük. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor én most eldöntöttem, hogy japán vagyok. :D
Tény, ami tény, a mai fiatalokat nem az egykori magyar huszársági rend tanulmányozása köti le, sajnos. Inkább ülnek a TV előtt és amerikai akció filmeket néznek, ez kel nekünk is, legyünk amerikásak...
Nos, aki látta a Kóla, puska, sültkrumpli c. filmet, az értheti, mire gondolok, aki nem, annak egy kis ízelítő: \"Átlagos amerikai reggel volt: a farmer kiment a földjére, a tejesember kiszállította a tejet, az elnök pedig lebombázott egy újabb országot, melynek a nevét ki sem tudta ejteni\"
Igen, ez kell a világnak, hogy ő is olyan agresszívvá válljon, mint amit nagyon jól szemléltet ez a film is (ajánlom mindenkinek).
Aztán az meg relatív, hogy ki a Magyar, a Hungarista... Jó, jó, tudom, erről ugyebár már sokat vitáztunk. Én még mindig a magamfajtákat tartom Hungaristának. Szerintem a leszívott agyú (BH-s) skinheadek nem ide tartoznak, hanem megint csak abba a kategóriába, ahová én pl. az amerikás magyarokat sorolnám. Egy és ugyanaz, idióta. Nincs mit szépíteni, ez a helyzet ma.
Hiszen erre nevelik már a fiatalokat. (Ne tudd meg, hogy velem a szüleim mennyit küszködtek, hogy miért nem járok én is divatos cuccokban. Hát, ha a divat megköveteli, hogy amerikai zászlós pólóban, nadrágban járkáljak, akkor köszönöm, nem kérek belőle.)
Ismét hangsúlyozom, amit nem lehet elégszer mondani, erről is az irányítás, a média, sőt, a politika tehet! Itt nincs határ, a népi jellegzetességet, a nemzetek saját történelmét el akarják törölni és globalizálni az egész világot. (Persze, ez így most megint elvontan hangzik, de így is lehet.) És nagyon jól megy, mert az emberek elfogadják egy szó nélkül azt, amit a fejükbe ültetek (ismét média). Hát akkor miért ne tennék?
Ha valakinek ez nem tűnik reálisnak, az gondoljon bele: 200 éve milyen világ volt, és most milyen. 200 éve a Magyar, az Magyar volt, büszke volt rá. Magyarországon, a magyar boltokban magyar termékeket árultak (mérgek nélkül). Összetartotta valami a nemzetet. De ma... amerikás magyarok, kivándorló magyarok, a külföldi suppermarketek polcain, különböző külföldi termékek (tele mérgekkel - ugye ismerős!)... és még lehetne sorolni...
Miért nem zavar ez többeket?
Na jó, most megint hagytam egy terjedelmes megjegyzést (amiből megint lesz egy jó kis bejegyzés a saját blogomon:-) ), de remélem, nem értelmetlenül.
Szóval, remélem, nem találnak süket fülekra szavaim, avagy vak szemekre írásaim, és esetleg egyesek még el is gondolkoznak az itt leírottakon...
Szebb jövőt!