Utolsó kommentek

Kezdődik az iskolaév... mi történik itt???

2007.09.04. 16:13 | Xinaf | Szólj hozzá!

Címkék: filozófia hétköznapok szomorúság harag

SZAR AZ ÉLET!!!!!!!!!!!
Na jó, anyira nem szar. Csak nehéz. Igazából elég lenne megszokjam, hogy ez sajnos nem olyan, mint a középiskola. Sok a másfélóra egybe, és sok az egybetartott triplaangol is!
De a fenét érdekelné ez, ha tudnék találkozni a barátnőmmel:( De így csak hétvégén van rá módom, és ez NAGYON ROSSZ! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kicsit tele van a tököm az egésszel. Alig várom, hogy vége legyen ennek az iskolának, pedig most kezdtem.
Holnap vezetek, ez túl sok egyszerre a jóból... enyire talán még sose tudtam kikészülni, de egyszer el kell kezdeni ezt is. Ez az írás sem olyan összeszedett, mint az ezelöttiek. Én magam se vagyok összeszedett. Alig tudok valamit írni. A rengeteg mondanivalóm helyére egy hatalmas panaszáradat fog megérkezni, legalábbis ettől félek...
Nem alaptalan félelem ez. Igazából osztályközösségre esélyünk sincs. 47 fő, ez egyszerűen rengeteg. Hiányolok pár régi arcot, akivel csak ritkán tudok találkozni. Sok mindent hiányolok.
Olyan vagyok ilyenkor, mint egy rossz kúrva. Nem tudom miért, de depresziós rohamaim vannak. Agreszív vagyok. Fáradt vagyok. Tisztára ki vagyok cserélődve!
Nem tudom, jó választás volt-e ez a suli. Igazából, valljuk be ősziontén, kizárólag azért mentem ide, mert egy jó haverom is idement. Egyszerűen nem találtam SEMMIT helyette. Hogy a főiskola nem nekem való, azt tudtam eddig is.
Igazából nincs szimpatikus ermber, így a második nap. Igazából a tanáraimtól se dobtam egy hátast. Rohadtmód nem való ez nekem. Hülye vagyok. Nem tudom, mit akarok magammal. Összeférhetetlen vagyok. Szegény szüleim... hülyére dolgozzák magukat, és ezzel lehetőséget adnak nekem, a hülye fiuknak a továbbtanulásra, erre ő már abbahagyná szíve szerint, és menne dolgozni. Remélem változni fog valami, mert jelenleg ez egy tragédia. Vagy húzzak ki legaláb egy félévet, és menjek el aztán?
Tudom, hogy ezt a blogot közeli ismerősök és családtagok is olvassák. Nem mertem ezt szóban kimondani, mert már látom magam elött a gúnyos mosolyt, de az a helyzet, hogyha nem változik semmi, én nem fogom ezt 2 évig csinálni! Figyelni fogom magam, és a saját lelkiállapotomat. Önpszichológia: objektívnek maradni. Rálátni a világra. Reálisan nézni a világot, és magamat is.
Ez most a cél. Ez már nem a gimnázium, ahova jártam, akármenyire is szar volt, mert muszáj... ha ez ugyanolyan szar lesz, vagy szarabb, akkor otthagyom. Igazából nem tudom, mi a határidő erre. Szívem szerint most hagynám az egészet a francba, mert most még nem buknánk egy csomó pénzt, de van rá reális esély, hogy csak idő kell, és megszeretem. Nem érzem jól magam... rosszul döntöttem. Nem ide kellet volna jöjjek. De akkor hova? Mi lesz belőlem? Félek, a fenébe is! Félek a családtagjaim szemébe nézni! Félek attól, hogy a gyengeség jelének veszik, hogy nem akarok belemenni ebbe a küzdelembe. Ráadásul, ha otthagyom... akkor se családi pótlék, se TB. Tudom, a felnőt kor: válaljam a tetteim következményét. Ez teljesen igaz. Most perpillanat szívem szerint elmennék dolgozni. De egy érettségivel? Hova? Az a szar, hogy mindig jókedvűen indulok el. Direkt. Hogy újabb esélyt adjak, mert tegnap biztos valami plusz dolog történt, és ma jobb lesz. Aztán még szarabbá válik az egész...
Teljesen tanácstalan vagyok... A BARÁTNŐMET AKAROM!!!!!!!!   

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr95157341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.