Utolsó kommentek

Nem bírom!

2007.09.06. 21:39 | Xinaf | Szólj hozzá!

Címkék: hétköznapok szomorúság harag

No, a tanárúr szerint az angolcsoportom és én egy szinten vagyunk. Szerintem nem. Eszembe jutott, hogy angol különórát kéne vegyek, de most nem nyavajgás, erre semmi időm sincs. Vagy tanulok, vagy vezetek, vagy leckét írok. Hétvégén egy napot min. a barátnőmmel vagyok. Végül is marad a szombat vasárnap... amin hihetetlen mód tanulni fogok... Pihenni is kéne...
És szerintem egyszerübb lenne nyelvvizsgára felkészülnöm, mint ezzel a csoporttal egy  szintre kerülni. Olyan kifejezések, szavak vannak folyamatosan ahsználva, amiket életembe nem halottam. És ma be is szopatott, a kis genya... sikerült kihámoznom, hogy azt kérdezi: mikor fekszek le. Mondtam, hogy éjfélkor. Kérdezte, mikor kelek. Mondom, hétkor. Kérdezte, minden nap? Anno mindenki azt mondta, érdemes hazudni, angolból, és ráhagyni a tanárra, bármit is akar. Mondom igen. Kérdezi, nem korai ez hétvégén? Mondom, de igen, viszont dolgom van. És itt szoptam be. Kérdezte, mit csinálok olyan korán, és azt válaszoltam, ami elöszőr az eszembe jutott: a barátnőmhöz megyek ki köbányára. És inentől sexuált. Ilyen korán? Mondom, igen. Erre kérdezett valamit, ami why-jal kezdődött, gondolom a miértre volt kiváncsi. Valami olyasmit válaszoltam, hogy a bartnőm anyukája nem kedvel, és ezért. Inentől fogalmam sincs, mi jót mondhatott, de elég sok midnent kérdezett, amire nem tudtam mit felelni, a csoportom megszakadt a röhögéstől, és vörös voltam. Az egész helyzet elég megalázó volt. Aztán valamit megértettem, amiben benne volt az ablak szó. Természetfeletti képességeim segítségével kikövetkeztettem, hogy egy ablakon történő lányszöktetős szituációt vázolt fel jóindulatu tanárom az osztály angy derültségére. Ebben spec, mint késöbb kiderült, iagazm volt. Akkor már rákvörös voltam, sikerült kinyögnöm, hogy az ajtó elött találkozunk. Valamit rosszul mondhattam, mert nem értette... végül amygarul kellet elmagyaráznoma helyzetet, mivel ekkor már az eddig alvó emberek is rám figyeltek...
Nem vagyok hozzászokva, hogy valahol én vagyok a hülyegyerek. Hogy bármilyen közösségben én legyek az, aki nem ért semmit, és elég kis butuska... nehezen reagál, stb. Ezt eltűrtem gimibe, nade itt? Pedig mikor nem engedtek csoportot váltani, direkt mindent megpróbáltam, hogy sikerüljön nekem is valami. Hiszen két évig itt leszek, muszáj megráznom magam, gondoltam én. De nem szórakozok, tényleg gyenge vagyok, a többiekhez képest! Szókincsem kevés, kiejtésem rossz... És nem tudom elérni ezen a szinten az 51%-ot. Az a katonában még hármas volt. De itt korszakokkal nehezebbek a feladatok.
Na, most tényleg nem tudom, mi lesz velem...

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr70159158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.