E kedves kis Prosectura számmal indítanám a bejegyzésem.
Eljött október 23. És persze ez elött is voltak már események 22.-én. Az emberek kivonultak az utcára, és tüntettek. Tüntettek, de csak azért mert ez október 23.-án így szokás.
Tavaly még mindenki kormányváltó lázban égett. Mindeki tenni akart. Idén pedig mindenki tudta, hogy semmi de semmi értelme nincs tüntetni. És mégis mentek, mert ugye tavaly is volt.
És milyen jól is hangzik... "Nem hagyjuk abba, míg a Gyurcsány hatalmon van!" Szükségesek ezek a kijelentések, mivel így lehet igazolni, hogy amit teszünk az nem röhejjes, hanem hazafi.
Vagy vajon tényleg van olyan, aki felháborodott, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott, mint az ÖSSZES politikus? Vagy azon háborodtak fel az emberek, mert csúnyán beszélt? Akkor bassza meg, hazudtam! Lehet ellenem is tüntetni! Lemondani én se fogok. Ilyenkor nekem lehet szegezni a kérdést: én miért voltam kint tavaly a Kosuth-téren? (Csak a tüntetésen, a zavargásokba nem vettem részt.) Megmondom: buliból. Jó volt szidni a jelenlegi kormányt. Szerintem akkor a FIDESZT is szídtam volna. Az SZDSZ-t is szídtam volna. Tök mindegy volt.
De ez valójában nem az én dolgom. Aki akarja, játsza a szabadságharcost. Aki hisz benne, hogy egy picivel is jobb világ vár ránk, átlagmagyarokra a Gyurcsány után, az menjen küzdeni! Tegyetek amit akartok. Én a magam részéről nem veretem magam össze a REBISZ komandóval egy olyan célért, amit esélyem sincs elérni, de ha elérném se lenne jobb.
Mindenkinek állampolgári joga
hogy tüntessen. Nekem pedig állampolgári jogom, hogy nevetségesnek és feleslegesnek érezzem az egészet, és inkább olyan dolgokat csináljak, amik hasznosak.
Jó éjt kíván:
Szerző neve, mellékállású Xinaf, a zsidó média és a keresztény egyházak által többszörösen megtévesztett főállású kötekedő