Utolsó kommentek

Szakítás

2007.11.11. 10:34 | Xinaf | komment

Címkék: hétköznapok élménybeszámoló szomorúság bocsánatkérés

Fantasztikus párkapcsolat volt.
Én vetettem neki véget. Talán kegyetlenül. Képtelen lettem volna rámosolyogni, miközben még a mosolyommal is hazudok. Nem kivánhattam volna magamnak jobbat nála, és nem is tettem soha. Semmiben nem hibás, egyszerűen így alakult. És állítom, hogy amikor megtalálja azt a fiut, aki képes annyira szeretni mint én a legelején, nos az a fiu lesz a legszerencsésebb ember a földön! Én csak tudom.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam tovább szerelemmel szeretni. Remélem hamar túlteszi magát rajtam, és megmaradok neki egy emléknek. Remélem nem kellemetlen emléknek. Mindig igyekeztem őszintének lenni hozzá. És ő mindig őszinte volt velem. Ez a néhy hónap együtt töltött idő olyan sokat adott az életemnek, amenyit nem lehet meghálálni.
Sajnálom hogy véget kellet vessek ennek a kapcsolatnak. Sajnálom, hogy már nem tudtam úgy szeretni, mint régen. De örülök, hogy képes voltam rá, és nem csináltam úgy, mintha minden rendben lenne, nem hagytam feleslegesen reménykedni. Egy határozott szakítás is fáj, de sokkal rosszabb, mikor játszanak az emberrel. Ilyen az élet.

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr56225067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2007.11.12. 13:23:27

Na mindjárt lecsücsülök... :(
Sic transit gloria mundi, ahogy Saarkeezien mester mondaná (mert ő foglalkozott a latinhoz hasonló fiatal nyelvekkel is). Ez most megrázott. Mármint a váratlansága. Amúgy maradéktalanul egyetértek az utolsó két mondattal. De akkor is... :(((
Eh, a fenébe...

Akara · http://http:\\akara-aliana.blogspot.com 2007.11.12. 20:09:33

Üdv!
Engem is váratlanul ért a hír, mikor felhívtál, de ezek szerint nem én maradtam le... Hát, sajnos ez van, tudom, hogy rossz érzés, de sajnos így kellett lennie...
Remélem, mindketten hamar megtaláljtok a magatok párját és a boldogságot!

Tschenke 2007.11.19. 08:37:35

Bocsi a késői reagálásért, de nem voltam az anyaországban...
Sajnálatomat nem ragoznám, és a leglényegesebbet te is elmondtad: őszinteség.
Azt hiszem tudod h meg tudlak érteni...
Üdv.
süti beállítások módosítása