Utolsó kommentek

Egy hibát egyszer szabad elkövetni

2008.02.14. 00:08 | Xinaf | Szólj hozzá!

Címkék: filozófia párkapcsolat élménybeszámoló szomorúság

Kb. 4 hónappal az Angyallal való szakításom után kisérletet tettem, és megszólítottam msn-en.
A végeredmény egy elég fájdalmas vita lett, amiből megtudtam milyen tetű módon szakítottam vele, hogy gusztustalanul csináltam, és miattam nem lehettünk barátok.
Valószínüleg ez a kérdés még végig lesz rágva párszor, mivel én nem érzem továbbra sem úgy, hogy tiszteségtelen lettem volna. Sőt, bizonyos szempontból tiszteségtelenebb a blogomba írni erről, mint amit anno ott és akkor tettem. Igazából csak azért írom ide le a történetet, mert ha eszembe jut, még mindig tele vagyok agreszióval, és szeretném ezt nem akkor és ott, vele beszélgetve kiadni:
Legnagyobb hibámnak azt tartom, ha visszagondolok a kapcsolatra, hogy túl sokáig húztam. Már elöbb végett kellet volna vessek neki. De ehez se elég erös, se elég bátor nem voltam. Aztán Morelight barátom születésnapja után, nulla alvással túl fáradt voltam ahhoz hogy úgy tegyek, mintha minden rendben volna. Észrevette rajtam hogy gond van, és rákérdezett. Pokoli nehéz volt, de akkor kibukott belőlem minden ami a szívemet nyomta már napok óta (nem emlékszem a pontos időtartamra). Nagyon sajnálom, ha ebből neki az jött le, hogy végig őt hibáztattam. Ami igaz belőle: mondtam olyan dolgokat, amik szerintem az ő hibái voltak. Végül az Örs vezér terénél kibukott belőlem, hogy szeretném ha vége lenne.
Nem egy nagy történet, bár nem éreztem jogosnak a kritikát, miszerint "eldobtam, mint egy használt rongyot". Mégcsak ki sem használntam, mégha akartam volna se, mivel se a pénzét, se az ártatlanságát nem vettem el. Mindene megmaradt, a büszkeségét sem tiportam lábbal, legalábbis remélem.
Ezek után való igaz: nem kerestem a társaságát. Letiltottam az msn-ről, és nem hívtam. Én őszintén úgy gondoltam, hogy nem feszegetjük a friss sebeket. Ő máshogy gondolta.  Szerinte lehettünk volna ezek után barátok.Talán neki volt igaza, és keresnem kellet volna a társaságát, így kénytelen-kelletlen elismerem: ebben lehet hogy bunkó voltam. Csak itt el szoktak feledkezni arról, hogy a másik félnek is van nézőpontja, és ha ezt is meghallgatjuk, nem biztos hogy tényleg olyan tetves szemétláda vagyok:
- Ő sem keresett engem, a számomat tudta. Neki volt fontos hogy beszéljük meg mégegyszer, nem nekem. Én lezártnak tekintettem. Tehát nem értem miért nekem kellet volna futkossak utána? Na, ez a hozzáállásom talán valóban bunkó volt, de én ilyen vagyok, aki ismer az tudja.
- Könyörgöm!!! Minden nőnemü lény értse meg végre: a srácoknál nincs olyan, hogy nem sikerült a párkapcsolat, legyünk inkáb barátok!!! Ezt tessék végre örökre elfelejteni! A férfiak nem akarnak barátok lenni valakivel akivel végett ért egy kapcsolat. Vagy szeretnének túl lenni a dolgon, vagy szeretnék visszaszerezni.
- Ehez tartozik még, hogy mi a különbség a haver és a barát között. A haverokkal az ember elmegy kocsmázni, vagy összeül dumálni, esetleg együtt jár edzésre, tehát jól elvannak. A barátság viszont más. Mi ketten barátok már csak a titkok megtartása miatt sem lehettünk volna, mivel részletesen beszámolt olyan dolgokról másoknak, amiknél kihangsúlyoztam hogy "senkinek egy szót se". A haversághoz minimum közös hobbik vagy legalábbis érdeklődési körök kellenek (ez nem árt a barátsághoz sem). Bennünk szinte semmi közös nem volt.
Egyelőre ennyi bőven elég abból, miért tartózkodtam a szakítás utáni kapcsolattartástól. Nagyon rosszul esett, hogy rossz emlékként lettem elkönyvelve nála. De leköptem volna magam, ha még sokáig folytatom. Azok után, ha az ember végre kinyögi, hogy szeretne befejezni egy párkapcsolatot, látja sírni azt a nőt aki több mint 4 hónapig az élete szerves és fontos része volt, ritkán kisérel meg egy jót dumcsizni vele, úgy 1-2 hétig-hónapig. Én se vagyok érzéketlen, a szakítás nekem legaláb annyira szar volt. Ezek után azt kaptam az arcomba, hogy szemét voltam, és hazug, és álszent, és kihasználtam, és nem is szerettem igazán, és amúgy is hogy mondhattál neki ilyet, és ilyet, és ilyet, stb... (ezek voltak a "de senkinek egy szót se" részek) Szerintem nem csoda, ha már csak azért SEM tartom magam hibásnak. Félreértés ne essék, őt se. Nem volt hibás, vége van már rég. Én már csak ilyen vagyok, és ilyen voltam akkor is amikor együtt jártunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr12338491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.