XINAF - Az én világom

A sors furcsa fintora, hogy mikor az ember ráveszi magát hogy dolgozzon, és már 90%-ban ki is töltötte a szerződést, megpillantja az írást miszerint: "Büntetőjogi felelőségem teljes tudatában tanusítom, hogy a fent nevezet oktatási intézmény tanulója (hallgatója) vagyok." Hopsz, emlékeztek? Ki vagyok rugva a Magyar Üzletemberképző Akadémiáról. Úgy tűnik ehez kevés egy iskolalátogatási, de sebaj. Mindenesetre minimum legenda leszek a diáktszövetkezeteknél.
Jelenleg Személy és Vagyonőrnek, azaz biztonsági őrnek, kevésbé szépen portásnak tanulok. Aki ismer, rögtön sejtheti, hogy nem az életem célja, hogy 24/48 órában unatkozzak, esetleg hadakozzak a tolvajokkal.
Igazából én újságíró szeretnék lenni, sőt! Én leszek is újságíró, és még meg is fogok élni belőle. Eddig bármilyen jövőtervemet felhoztam, legaláb egy ember mindig közölte, hogy "és szerinted ebből meg lehet élni?" Nos, ezen már túljotottam. Mivel az általam kinézet bármely munka 100% hogy az éhhalálhoz vezet, legaláb olyan feladat közben halok éhen, amit szívesen csinálok.
A politikát magasról szarva le, én a Népszabadság újságíróképzésével szemezgetek. Aztán úgyis olyan helyen melózok, amivel egyetértek.
Apropó, ha már politika: mindenki emelje fel szépen a seggét, és menjen el népszavazni. Tök mindegy, hogy igennel vagy nemmel, csak menjen. Az érdektelenségből, és az "engem már nem érdekel" hozzáállás miatt állunk az állami nyomor sivatagában. Petőfi Sándor egyik figurája, Mr. Pató Pál már emlegetett ilyesmit egykoron:
"Ej, ráérünk arra még."
Fizetett politikai hírdfetésünket olvashatták.
Kezdem úgy érezni, hogy ez a világ nem nekem való. Kicsit kívülállónak is érzem magam emiatt, mármint viszonylag kevés olyan szaladgál a világban, mint én. (hívő katolikus, nemzeti érzelmű szociáldemokrata, rocker, musicalrajongó, stb). Persze minden ember különbözik egy kicsit a másiktól, csodálatosan működő rendszer ez a mi világunk. Csak kicsit zavaró, hogy más és más társaságokban kell kiéljem a más és más "hajlamaimat".