Utolsó kommentek

Összetörtem, mint a ropi

2010.02.24. 20:07 | Xinaf | komment

Címkék: botrány hétköznapok élménybeszámoló szomorúság harag

Ha emlékeztek, régebben reagáltam egy ateista írásra, amelyben ez a mondat is elhangzott:

"Pedig vallásosnak lenni könnyű. Elhinni, hogy ha jól vagyunk, jó vár ránk, hogy van cél és értelem - és hogy ezekre szükség is van - ez valóban az egyszerűbb út."

Ma ismét bizonyosságot nyertem afelől, hogy ez mekkora ostobaság.
A nagybőjt egyik szertartásában szerepel a következő ige:

"Uram, tégy számra őrizetet,
És körülölelő ajtót, ajkaimra"

Ma igazi megpróbáltatásként rajta volt ajkaimon az őrzet, és a körülölelő ajtó. Ugyanis szakdolgozat konzultáció volt. Úgy véltem, jó lesz elsőnek menni, és túllenni rajta. Tévedtem.
Az első 40 percet egészen jól viseltem.  Pedig elég... kemény kritikát kaptam. Legalábbis nem tudom, a kedves olvasók hogyan viselnék, ha fél méterről az arcába üvöltenék, hogy: "A témaválasztás jó, csak a kivitelezése szar!", vagy hogy "Nem értesz semmihez, mégis írsz!", meg hasonló kedveseket. Aztán jött a felismerés: a 40 perc alatt a bevezetőm 10. soráig SEM jutottunk el. Én 6 oldalt hoztam be a konzultációra.
Innentől elment az időérzékem. Kb. totális megsemmisülés.
Később osztálytársam mondta, hogy egy ér kidagadt a nyakamban, és többször is arra eszméltem, hogy az üvöltésre üvöltéssel reagálok, amikor valami abszolút baromságot akarnak a számba adni.
Összefoglalva: legalább megvolt a legrosszabb napom a suliban...


"Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetekre hajlani
Hogy ne mentegessem bűneimet"

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr601787705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása