Most őszintén, hogy jellemezzek egy évet, ami ennyire szélsőséges volt, mint 2016?
Januárban meghalt az apám, és életemben először megtapasztaltam, milyen ha nincs ott. Aki vesztett már el szerettet, az tudja: olyan érzés, mint ha nem lenne holnap. Mint ha többé nem lenne értelme senkinek.
De mellé ebben az évben egyházilag is megesküdtem, Isten előtt feleségül vettem egy csodálatos lányt. Életem eddigi legboldogabb és legszörnyűbb pillanatait is átéltem 2016-ban. Most akkor ez jó vagy rossz évvolt nekem?
2016 nagyon furcsa év volt.
Ami nekem személy szerint nagy pofon volt, hogy idén szembesültem először azzal, hogy a fanatizmus mit jelent a gyakorlatban.
Azt hiszem, ideje nyíltan fogalmaznom: a gondolat, miszerint a Fidesz-Kdnp a jó, keresztény, hazafi oldal, az egyszerűen nem igaz. A dualizmus szinte sosem jó, a világ nem fekete és fehér. Láttam értelmes, és jó embereket, akik bármilyen embertelenséget, korrupciót, hazugságot, stb. egy vállrándítással elintéznek, mert legalább nem a Gyurcsány.
2016 volt az év, mikor nyíltan kimondtam, hogy nem vagyok jobboldali.
2016 egy olyan év volt, ahol több embert is elvesztettem. Volt, aki meghalt, pl. az édesapám. A legtöbbeknek egyszerűen kínossá vált a személyem. Sokan egyszerűen nem tudtak túllépni azon, hogy nem felelek meg az általuk felépített ideológiai képbe. Mert egy olyan oldalt erősítek, ami az ő szemükben rossz, hibás. Igen, ez megint politika. Nem tudok elmenni mellette: nem, nem vagyok hazaáruló, csak mert nem vagyok egy nemzetinek és konzervatívnak mondott kormány híve. Sőt, úgy állok itt 2017-ben, hogy nagyobb hazafi vagyok, mint a legtöbb, ellenem káráló.
Mert nem csak bennem csalódtak sokan. Én is sokakban.
De van pár ember, aki azt hiszem, most már megmarad nekem. Hálát adok az én Istenemnek, amiért megélhettem 2017-et.
Rengeteg tervem van jövőre. Remélem időm is lesz, hogy ezekről beszámoljak.
Boldog új évet!
Utolsó kommentek