XINAF - Az én világom

A keresztény ember élete akkor nehéz, ha ő maga valóban minél inkább Krisztusi akar lenni. Ehhez elengedhetetlen, hogy elgondolkodjunk, mi mindent megtett értünk az Isten, és hogy mennyit vállalt Jézus azért, hogy bocsánatot nyerjenek a bűneink. Három idézettel, és ezekhez tartozó képekkel emlékszem most meg az Üdvözítő csodálatos áldozatáról, amit érted is tett, kedves olvasó!

URAM, JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA, KÖNYÖRÜLJ RAJTAM, BŰNÖSÖN!

Izajás próféta jövendölése:
"Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg."

Részlet a Proszkomídiából:
"Mint a juh leöletésre vitetik.
És megnémul, mint az ártatlan bárány nyírója előtt, és nem nyitja meg száját.
A szorongatásból és ítéletből kiragadtatik.
Az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni.
Mert kivágatik az élők földéből.
Feláldoztatik az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit, a világ éle­te és üdvösségéért."


Jézus 7 mondata a kereszten:
1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). - 2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). - 3. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27) - 4. „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46; Mk 16,34) - 5. „Szomjazom” (Jn 19,28). - 6. „Beteljesedett” (Jn 19,30). - 7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46) -

"... Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik.
Maradjatok itt, és virrasszatok velem!" (Mt 26,38)

Egyszer azt kérdeztem egy paptól, akit nagyon nagyra tartok:
"Atya, ha valaki, aki kereszténynek vallja magát, közben neonáci nézeteket vall, és nyíltan gyűlöl egyes népcsoportokat, azzal mi van?"
A válasz tömör volt:
"Az nem keresztény."
Úgy gondolom, a kereszténység arról is szól, hogy a saját kényelmünkről lemondunk, a másik boldogulásáért. Hogy magunkat háttérbe helyezzük, hogy másokat felemeljünk.

"Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Mt 23:8-12).

A kereszténynek nem lehet más mozgatórugója, mint Isten akarata, a szeretet. Aki a szeretet ellen dönt, az az adott pillanatban nem viselkedik keresztényhez méltóan! Ettől még lehet keresztény, de akkor és ott nem keresztényként viselkedik. Ez alól nem ment fel az sem, ha pap az illető, sőt!

Kaotikusan fogalmaztam talán, kedves olvasó? Bevallom, igen. De ezt most főleg magamnak, részben egy nagyon kedves és nekem fontos embernek írom ezt a bejegyzést. Krisztus urunk az életét adta a mi üdvösségünkért, mi pedig néha durván visszaélünk vele. Mindannyian.

De ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mennyire keresztény? "Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezz?" Senki.

„Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtót ajkaimra… Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet”
 

A világban sok gond van. Én csak egy kis szeletére térnék ki: a modern könnyű zenére.

Számomra döbbenetes, hogy milyen gusztustalan szutykokat hallgatnak emberek. És most nem arról beszélek, hogy ez vagy az a zene nekem nem tetszik, hanem hogy az adott zene SZUTYOK!!!!!!!!!!!!

Vegyünk pár példát, a szutykosság teljessége nélkül:

Mindenki ismeri azt az emberiség ellenes bűncselekményt Fluor Tomitól, hogy MIZU. A számban konkrétan nincs zenei tudás, az előadónak nincs hangja, és énekelni sem tud, a szövege gyomorforgató, a témája alpári. Ennek ellenére 11 millió feletti a nézettsége. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy szülők egészen kisgyerekkel hallgatatják ezt a mocskot. Ilyenkor hívnám fel a figyelmüket ugyanennek az előadónak egy másik slágergyanús szerzeményére, melynek címe: GECIGRÁNÁT.

Aztán, azt hinnéd, nincs lejjebb, és talán igazad van. De a szintet ostromolja Arany Jancsika (Johny Gold), aki ellentétben Fluorral, egy izmosabb, férfiasabb jelenség, de így is érdekes... MINDEN JÓ VELEM című számától konkrétan lefagytam. De ezt még felfoghatjuk úgy, hogy csak poénnak szánta.

Aztán ugye a valóságshow hősök. Van ugye Alekosz, aki nem csak, hogy idióta névvel van megverve, de még bunkó is, és testre kb. egy hernyóra hasonlít. (Nem néztem ilyesmit, bulvársajtót olvasok.)
Na, egy ilyen embernek célszerű dalt írni. Mit dalt? Himnuszt! Hallgassátok az ALEKOSZ HIMNUSZ-t!

Amikor már azt hinnéd, vége van, hát nagyon tévedsz. Az elején írtam Fluor Tomit, de van neki egy hetero élettársa, aki S.P., született Éder Krisztián. Külsőre, mint egy buzi. Hangra, mint egy buzi. Talán ezért nem énekel ő sem, végül is tényleg nem tud. De A NEVE SP.

És még mindig nem a legalja. Mert ami engem még a Mizunál is jobban megütött, kinyírt, padlóra küldött, és megrugdosott VV Zsófitól a RÁGÓGUMI. Persze itt sem énekel senki, de ráadásul itt a csaj is rohadt csúnya, és az egész egy borzasztó Kesha paródia.

Érdekesség, hogy az Alekosz Himnusz az egyetlen a listán, amiben van ének és hangszer is. Elkeserítő, hogy ezeknek mind 100.000 felet tvan a nézettségük.

És hogy valami érteles zene is szerepet kaphasson ebben a bejegyzésben: kedves itten szerpelő "előadó művészek", külön kiemelve a három igazán szart, azaz SP-t, Fluort, és Zsófit. Amit ti csináltok, az megmozgatott bennem is egy érzést. Ugyanazt érzem, amit Nagy Feró megénekelt:

"Nem kell
Hányszor mondjam nem kell
Akkor sem kell semmi
Semmi nem kell, nem kell
Tőled nem kell, nem kell
Mégha nem kell sem kell semmi
Semmi nem kell
Nem nem, nem, nem kell!

Nem kell, hát hányszor mondjam, nem kell
Akkor sem kell semmi
Semmi nem kell nem kell
Tőled nem kell, nem kell
Mégha nem kell sem kell semmi,
Semmi nem kell,
Nem kell, nem, nem, nem kell!

Na, de várj!
Mert ért már téged sok-sok csalódás,
Azért várj!
Mert érni fog még sok - sok csalódás,
Egy pofon nekem, egy pofon neked!
Egy pofon nekik, hát még egyet nekik!

Nem kell, hát hányszor mondjam nem kell
Akkor sem kell semmi
Semmi nem kell, nem kell
Tőled nem kell, nem kell
Mégha nem kell sem kell semmi
Semmi nem kell
Nem kell, nem kell, nem kell, nem kell,
NEM!

Na, de várj!
Mert ért már téged sok-sok csalódás,
Azért várj!
Mert érni fog még sok - sok csalódás,
Egy pofon nekem, egy pofon neked!
Egy pofon nekik, hát még egyet nekik.

Nem kell

Hát hányszor mondjam nem kell
Akkor sem kell semmi
Semmi nem kell, nem kell
Tőled nem kell, nem kell
Mégha nem kell sem kell nem kell
Nem kell nem kell, nem kell, nem kell, nem kell,
Nem kell, hát hányszor mondjam nem kell!!!"

Megnyugtató, kellemesen meleg, bizsergető érzés tudni, hogy nehéz munkámmal előteremtett adóm egy részét arra fordítja az állam, hogy finanszírozza a nemváltoztató műtétek bizonyos %-át!

Szóval, a nap híre, hogy Dávid, aki Szilvinek született, kapott végre péniszt. Félreértés ne essék, én nem tiltanám meg, hogy egy transzszexuális nemet váltson, ez az ő dolga. De hogy ennek bármennyi százalékát fizesse a TB? Ne már! Amikor rengeteg betegséget nem, vagy éppen hogy fedez? És ilyen luxusra mégis telik?

A transzszexualitásról azt írja a bulvár honlap: "Már az anyaméhben eldől
A transzszexualitás az anyaméhben eldől, nem nevelési, genetikai identitászavar
– magyarázza Csides Kata szexuálpszichológus. – A transzszexuális kis korában tudja, hogy testileg és lelkileg különböző nemű. Megpróbál a társadalmi normáknak megfelelően viselkedni, de tudja: ez nem ő. Ezért közülük sokan súlyos depresszióban szenvednek."

Én meg azt mondom: míg homo és biszexualitás mindig is volt, mindig is létezett, addig ilyen problémák évszázadokig, de talán évezredekig nem kerültek elő! És fogadjuk el, hogy ez már az anyaméhbe eldől?
Persze, kényelmes dolog lenne így vélekedni, csak tudnám, hogy akkor a Gender-t miért reklámozzuk annyira nagyon? Hiszen ha ez az anyaméhbe eldől?

De szerencsére erre is megkapjuk a választ Szilvia Dávid lányától, és magától a szerencsés nemváltottól:
"– Először azt hittem, anyukám leszbikus, mert csak barátnői voltak. Tizenegy éves voltam, amikor mindent elmondott – emlékszik vissza anyja kálváriájára Dávid 14 éves lánya. Dávid szerint sokan élnek elcserélt testben ma Magyarországon, akiknek azt javasolja, bátran vállalják fel másságukat, ne szégyelljék azt."

Egyszer írtam a A fiuk nem sírnak című filmről. Elfogadom és tolerálom a transzszexualitást. De egyrészt ezt ne kezeljük természetesnek, és mindennaposnak (mint a Bors újságírói, akik könnyes szemmel remegnek, vajon tud-e majd g*cit spiccelni ennek az értelmes akárkinek a pénisze...), mert nem az!
Másrészt, ne kezeljük fontos hírnek. Ne legyen szenzáció. Ne legyen címlapon. És főleg, ne legyen követendő példa! Ugyanis, elárulok egy szörnyű titkot:

NEM, BASSZUS, EZ NEM NORMÁLIS!

Bezzeg a leukémia kezelése a mai napig megoldhatatlan gond, erre telik az államkasszából.

Nem kell részleteznem. "A cserkészet nekünk az életünk!"

Valamiért napok óta nem engedett tovább a blog.hu a bejelentkezésnél, így sokáig nem volt lehetőségem bejegyzést írni.

2010. 12. 31.-én, Szilveszterkor írtam egy bejegyzést, ami tömören összefoglalta az évet. Most én csinálnék egy kis múltba tekintést, azaz, felemlegetném amit ezen írásban írtam az Augusztusról, aminek ma van az utolsó napja:

AUGUSZTUS
- Rengeteg rossz dolog történt. A Nagy Szerelem halad a szakadék felé, komoly konfliktus egy jóbaráttal, teljes lelki csőd.

- Ami jó: voltam egy zarándoklaton, ami gyökeresen megváltoztatja az életem.

- Tudatosan rátérek az ortodoxiára, és otthagyom a Rózsák terét, legalábbis a szertartásokat.

Ez három pont, amit én ezúton is értékelnék, azaz: hogy hatottak Xinaf jelenére azok a dolgok, amik egy éve történtek?

- Életem nagy szerelmének gyakorlatilag itt vége volt, bár ezt akkor még sem ő, sem én nem akartuk elfogadni. Ennek a rossz oldala az, hogy nincs párom. A jó az, hogy hitben olyan mély szintet értem el, ami párkapcsolatban elérhetetlen lett volna (legalábbis részemről). A jó barátommal történt konfliktus megoldódott, 100%-osan.

- Zarándoklat: idén szintén voltam, nem titkoltan pont a tavalyi miatt. Ott kértem egy dolgot a Szűzanyától, amit teljesített is. Idén már csak hálát adni mentem le. Majd megyek jövőre is.

- Természetesen lelkületileg tértem át, és különös belegondolni, hogy már egy éve tudatosan keleti vagyok. Azóta annyi minden változott, hogy hihetetlen.

Úgy látom, amit az Úr elvesz, azt valahogy más formában meg is adja. A boldogsághoz vezető utak közül egy lezárult előttem véglegesen, egy pedig szélesre nyílt, és ellenállhatatlan erővel hív. Én pedig egyelőre késleltetem, mert még nem léphetek rá.
Ez a legnehezebb. Várni, és tenni, ami nem a te utad. De egy áldozat csak értékesebbé teszi az Istennek.

Mindenkinek privát magánügye, miben hisz. Na de van egy határ, amit nem ildomos átlépni... ez nem más, mint amikor valaki pénzért, az emberek hiszékenységére apellálva, misztikus csodatévővé teszi magát...
Különösen szeretem, mikor azt mondják a telefonos gyógyítóba betelefonálók, hogy "az Egyház kihasználja az embereket". Erre már mutattam be példát, mikor a fickó a TV-n keresztül elvégez egy gerincműtétet.
De ez semmi, emberek, ez semmi! A mai nap kezembe akadt egy bulvár lap, aminek van egy betelefonálós rovata, ahol is különböző jósok, misztikusok, távgyógyítók, boszorkányok, vajákosok, és egyéb rohadt csalók segítenek telefonon át! Az embernek a pofája szakad le...
Most elétek tárom, mi mindenben segített az embereknek a Bors magazin meghívásának eleget tévő Siby-bosy, aki a Sybilla kártyát is kidolgozta, felsőbb sugallatra! Bizony ám!

OTTHON Vera afelől érdeklődött, elveszíti-e a lakását.
– Nem látok pénzügyi nehézséget, de rontást találtam. Azt tanácsolom, egy fehér gyertyával menjen végig minden szobán, miután energiáimmal az önön lévő rontást levettem.

ENERGIAVÁMPÍR Szilvi általános jóslást kért, de többet kapott.
– Titkos munkahelyi kapcsolatot látok, egy sötét hajú, kék szemű férfi képében, ugyanakkor energiavámpírokat is észlelek. Ha munkába megy, tíz napon át reggelente tegyen fokhagymát a zsebébe, az segít. Ha este kidobja a gumót, érezni fogja, hogy meleg!

VESZTESÉG Egy idős hölgy elhunyt unokája felől érdeklődött.
– A fiúnak lett volna még feladata, de a felettesével elhúzódó veszekedése hajszolta öngyilkosságba. Már bánja, de üzeni: az ő tette volt, ne ön vezekeljen. Ez könnyebb lesz, ha leveszema rontást, és gyémántburkolatú védelemmel látom el.

ÁLL A BOLT
Arankának mostanában nem megy a korábban sikeres üzlet.
– A betérők negatív energiáitól kell megtisztítani a boltot, szórjon sót az helyiség sarkaiba

Az eredeti cikk megtalálható ITT, a kiemelések tőlem származnak.

Haladjunk sorrendben:

Otthon: Persze, telefonon át leveszed a rontást... persze... akkor mi a redvás francnak kell a fehér gyertya?

Energiavámpír: Az tuti, hogy ha valaki foghagymával a zsebébe mászkál, MINDENKI békét fog neki hagyni. Ha ebben a 40 fok hőségben a zsebében tartja, akkor pedig tényleg tutira felmelegszik. Basszus, én is jós lettem!

Veszteség: Gyémántburkolatú védelem... mert amúgy van arany, ezüst, ón és nikkel bevonatú védelem is. Réz nincs, mert azt ellopták a lelkiszínesfém gyűjtők. A szokásos, telefononátleveszemarontástezsimaügy részt már megszoktuk.

Áll a bolt: Tegye nyilvánosan, minél feltűnőbben, és garantálom a forgalmat, legalábbis a bámészkodókat...

No, én is adtam most remek értékű tanácsokat. De ez még nem lehet elég! Hiszen ott van a valódi sztár, a férfias, és csöppet sem szánalmas "Odin boszorkány főpap".



Nos, millió példa van még... van baba horoszkóp is.
Nekem egy képzett asztrológus azt jósolta, hogy a csillagok alapján, én csak úgy lehettek sikeres, ha megtanulok megalkudni és megalázkodni.

Szóval, sorolhatnék még példát, de szerintem ennyi már kifejezi, amit mondani szerettem volna.
Igen, az Egyház használja ki az embereket. Ezek után el kell ismernünk, nem? Éljen az okkultizmus...
Iróniát és cinizmust félretéve: ez szánalmas. Kérem az Isten türelmét, és végtelen szeretetét, hogy bocsásson meg ezeknek a nyomorultaknak!

Úgy vélem, akinek értelmes hite van, nem csak belénevelt, az sokszor elgondolkodott azon, hogy igaz-e bármi (vagy bizonyos részek) az Egyház tanításából, vagy a Bibliából? Úgy értem, hogy akinek tényleg fontos a hit, az bizony kételkedett már.
Csúnyábban fogalmazok: nem találkoztam még olyan, mélyen vallásos emberrel, akit legalább egyszer nem kísértett meg a kétely. A kétely Isten egészéről, vagy bizonyos döntéseiről.

Jól emlékszem a saját keresztutamra. Én életem folyamán sokszor bizonytalan voltam. A nagy egyházzenész, Sillye Jenő műve tökéletesen leírja, amit akkor éreztem, amikor azt hittem, az egész Egyházat, az egész kereszténységet ott hagyom...

Tudd meg Jézus, valami szépet

akartam volna tenni érted,

tündökölni, ahogy kívánod,

meghódítani a világot.

Így kezdődött el az én keresztény pályám, 13 éves, friss megtérőként. Mint minden lelkes ifjú, hittel és lélekkel eltelve valami nagyot, és csodálatosat akartam alkotni. De aztán teltek az évek... 

Tudd meg Jézus, csalódtam benned

Hidd el semmi értelme ennek:

megingott a talaj alattad,

életedet a romlásnak adtad

Akkor még nem tudtam, és nem is tudhattam, hogy mennyire zavart, amiről már annyit írtam... a keleti lelkiség hiánya. Én tudat alatt csak annyit tudtam, hogy sokszor még a papoknak sem Jézus a legfontosabb. Hogy sokszor az adott személy saját kényelme fontosabb volt, mint a liturgia, vagy egy rászoruló, némán segítségért sikoltó hang... hogy sokan inkább hozzám fordulnak, mint az Egyházhoz. Hogy sokakat az Egyházból ez nem hogy nem zavar, de egyenesen örül neki, mert legalább nem kell neki foglalkoznia vele. Vagy simán észre se vette.

Én lelkesedtem és lobogtam,

de most itt látlak elhagyottan

itt látlak válladon kereszttel 

Én más úton mennék: eressz el!

Aki azt hiszi, olyan könnyű dolog hátat fordítani Krisztus Egyházának, az még sosem volt igazán a tagja. Bár egyre kevésbé éreztem jól magam, mégis ott tartott valami... magam sem tudtam mi az. Hordoztam a saját keserűségemet és csalódottságomat, mint egy mázsás követ, de már fizikálisan képtelen voltam vasárnap nem elmenni templomba.

Miért nem szólsz? Csak nézel énrám

keresztedet vonszolva némán,

te óriási, szótlan árnyék,

örülnél, ha én is így járnék?

Miért nem szólsz?Csak nézel egyre!

Mennék én veled föl a hegyre,

csak ne a Gyehennába élve,

csak ne a Koponyák hegyére!

  Imádkoztam sokat, kértem az Istent, hogy mutassa meg, mi a terve velem? Sokáig úgy éreztem, nincs válasz. Tudtam, hogy valahol messze, az akkori határaimon túl, van egy püspök, Kocsis Fülöp, akiről szinte semmit sem tudtam, csak azt, hogy egyszer nagy hatást tett rám. Mondhatjuk, hogy megetette a lelkem valamire, amire ki volt éhezve. Ezt a tiszta, lelki táplálékot kerestem hát tovább, és lassacskán úgy éreztem, hogy csak képzeltem az egészet, ilyen nincs is. Hogy a liturgia csak egy nyűg, amit le kell tudni, az sem baj, ha kihagyunk részeket. Ez nem lenne akkora baj, de úgy vettem észre, hogy minden pap úgy bánik az emberekkel, ahogy a liturgiával. Lehet olyan, aki mélyből fakadó szeretettel, és olyan is, aki csak túl akar lenni az egyes személyeken, ahogy az egyes szertartásokon is...

Csak tudnék elfordulni tőled

Elfelejteni, hogy megöltek!

Csak ne látnám folyton a véred+

Ne látnálak, ne szeretnélek!

Akárhogy is szenvedtem, képtelen voltam hátat fordítani. Millió kétség gyötört, és a végén már inkább mentem sörözni, mint templomba... elkeserített, hogy ez mennyire nem zavarja az embereket. De valahol belül folyamatosan az Isten közelségére vágytam... arra a közelségre, amit csak a templomba tud átéli az ember. Sok-sok harc után rájöttem, hogy önként vállalt rabságom édesebb annál, mint hogy elforduljak az Úrtól, legyek akármennyire elkeseredett. Nagyon boldogtalan időszak volt.

Tudom mit mondasz, véres árnyék:

egy kereszt mindenkire vár még,

mindenki találkozik egyszer

a megfeszített Szeretettel!

És akkor történt a változás. Találkoztam Kiss Lászlóval, aki pont olyan pap volt, amilyet a lelkem tudtomon kívül keresett. Megmutatta azt a dolgot, amit sokan ortodoxnak, keletinek, meg sok egyéb néven is megneveztek már... pedig az csak a külsőségek része. A mentalitás, hogy komolyan veszem saját szertartásom, nem keleti, hanem alapvető hozzáállás kéne legyen. Hogy az emberek, akik hozzánk jönnek, nem megoldandó problémák, hanem segítségre szoruló lények, Istentől valóak mind! Hogy nincs elveszett ember, csak olyan, akit nem szerettek eléggé, vagy elég jól! És miután végigvittem a kétségbeesés keresztjét, végre megtaláltam az utam, ami után a lelkem vágyódott.

 

Nem lehet téged kikerülni,

nem lehet tőled menekülni,

tenélküled mindenki árva

megyek Uram, a Golgotára

És az Úr rám eresztette kegyelmét: rengeteg laikussal és pappal találkoztam azóta, akik ugyanezt az utat járják. Hogy nem csak Fülöp püspök és Kiss László áldozópap gondolja így, hanem sokan mások is... leírhatatlan érzés volt. Önkéntes szolgaságba vetettem magam, és végre ezáltal szabad lettem!
Mert nem azon múlik, hogy valaki jó pap-e, hogy sokszor és mélyen hajol-e meg. Nem azon, hogy van-e szakálla. Nem azon, hogy hányszor vet keresztet. Sorolhatnám még.
De azon már igen, hogy senkit el nem küld, aki segítségre szorul. Hogy tiszteli és szereti a másik embert. Hogy nem legelső, legjobb, legtiszteltebb akar lenni. Hogy csendben, és felesleges dicsőség hajkurászás nélkül, hasznosan és gondosan szolgálni akarja az Istent és a rábízottakat.

Ez az én keresztutam története. Sokszor nem a legjobb döntéseket hoztam, és teret engedtem rossz gondolatoknak is. Bűnt és hibát is elkövettem. De Isten megbocsátott, és jutalmazta a kitartásom.

SZERETLEK TÉGED, URAM!

Zarándokolni voltam. Ahogy tavaly is, ismét a Nagybúcsú időpontját választottam, hogy legyalogoljam a Nyíregyháza-Máriapócs közötti, kb. 30 km-es távolságot. Most azonban egyedül vágtam neki, idén nem akadt kísérőm. Ennek volt előnye és hátránya is, ez se nem rossz, se nem jó, hanem tény.

Nem írom le a részleteket, azt azonban le kell szögeznem, hogy az ember egy évnyi kitartó hittanórára járással sem tud meg annyit Istenről, mint egy tisztességesen végigcsinált zarándoklattal!

És, így volt alkalmam végiggondolni azt, amiről már vagy egy hete akartam írni, de valamiért nem jött össze... nem engedett be a blog.hu, nagyon későre járt, fáradt voltam, stb. De most...

VEZÉRGONDOLAT:

Az életemben a szerelem az Isten
És ami a testnek a szeretkezés, az a léleknek a liturgia!

Mielőtt furcsán néznének a kedves olvasók, kifejtem rögvest, mit értek ezalatt:
Az első mondatról annyit, hogy majdnem egy éve nem tudott beférkőzni a szívembe a szerelem. Volt egy hölgy, aki iránt óriási máglyával lobogtam, de az élet úgy hozta, hogy nem lettünk egymásé. Azóta nem óhajtok magamnak senkit úgy igazán. Egy ideig azt hittem, igen. Próbálkoztam is néha, de sose volt az IGAZI.
(Már látom magam elött a jószándékú (tényleg, őszintén jószándékú) olvasókat, ahogy mondják/írják: "Még fiatal vagy". Meg hogy "egy év nem a világ." Nem erről van szó. Nem fejtem ki részletesen, miről van szó. Maradjunk annyiban, hogy tavaly sem véletlen mentem le Máriapócsra... )
Napjainkban pedig azt tapasztalom, hogy a szívem akkor kezd el bizseregni, ha az Istenre gondolok. (Most mindenkit kérek, semmi rossz poént ne társítson ehhez a kijelentésemhez!) Ez nem szerelem, legalábbis nyilván nem ugyanazt érzem az Úr iránt, mint amit a férfiember egy lány iránt érez, de a szerelemhez hasonlít a legjobban. Hogy is fogalmazza a zenés darab? (Jogi rész jön: A "Rómeó és Júlia című musical, "Szívből szeretni" című dalából, részlet.)

"Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!

Szívből szeretni annyi,
Érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni,
Áldást találni!"

Mindenki tudja, hogy ezt a szerelemről írtál, pedig én is ugyanezt írtam az Istenről való elmélkedésemben nemrég, ITT.

A mondatom második fele: Na, igen, ezt most csak keresztény testvéreim érthetik meg teljes valójában. Nem azért, mert aki nem ezt vallja, az butább lenne, hanem azért, mert ezt át kell élni.
Ahogy ezt már leírtam, nekem ez a boldogság, a lelkem ilyenkor ér el az Istenhez. Ahogy a szerelmes nő és a szerelmes férfi a testükkel együtt a lelkükkel is egyé lesznek, ugyebár. De, ezt is lehet így, meg úgy végezni...

És most lehet engem utálni, szidni, vallási fanatikusnak, vagy ortodox köcsögnek mondani, ami csak tetszik, de akkor is leírom: ahogy a szeretkezésből, a liturgiából is ki lehet hagyni elemeket... de az olyan is lesz. Hogy érvényes-e a liturgia, ha pár dolgot kihagyunk? Igen. Érvényes a szent áldozás? Igen.
No, ha a szexből kihagyjuk az előjátékot, attól még születhet gyerek? Igen. El tud élvezni a férfi? Igen. Tökéletes szeretkezés lesz belőle, ahol a két test és lélek egyaránt egyesül? Nem! "Érvényes lesz, de kevésbé hatékony", ahogy a (valóban) ortodox tanítás mondja. És ezt a példát tovább lehet boncolgatni.
Pl.:
- Lehet érzelmek nélkül szexelni, ugyanúgy lehet érzelmek nélkül Istentiszteletet végezni. ("Már megint misézni kell? Essünk túl rajta, lemisézek...")
- Ahogy meg lehet erőszakolni egy nőt, ugyanúgy meg lehet erőszakolni az Istentiszteletet is. ("Bölcsességszentpálapostoleveleinekolvasásafigyelmezzünkatyámfiai")
- Lehet durván, csak úgy baszni egyet, ugyanúgy lehet durván bánni az Istentisztelettel. ("Itt ez a félig megevett májkrémes kenyér az oltáron, mert mi lesz, ha megéhezem mise közben?")
- Lehet unottan, éppenhogy csak megszokásból dugni egyet, ugyanúgy lehet rutinból végezni Istentiszteletet is. (A keleti rítusnál ilyen a "mondott", vagy "csendes", de sokak által csak "sustyorgós"-nak mondott "liturgia". A keleti rítus nem ismeri ilyesmit, elvileg csak énekes liturgia létezik. Elvileg.)
- El lehet teljesen hanyagolni a párod. Ahogy az Istentiszteletet is. ("Nincs kedvem vecsernyét végezni, ma kihagyjuk.)
- Meg lehet csalni a párod. Az Istent is. (Keresztény létedre agykontroll tanfolyam, ősmagyar sámánizmus, okkult tanok, wicca, stb...)
- Egyéb. Sajnos akad még jópár példa...

És persze lehet mindenedet, testedet és lelkedet teljesen lecsupaszítva, ajándékként átadni teljes önmagadat is a párodnak. Ahogy el lehet végezni normálisan, szépen, méltósággal és lélekkel is az Istentiszteletet.

Azért ragaszkodtam az "Istentisztelet" kifejezéshez, mert gyanítom, ez más felekezeteknél is általános jelenség.. hiszen nem csak a görög katolikus egyházban, hanem a római katolikusban, reformátusban, evangélikusban, ortodoxban, baptistában, unitáriusban, stb. is vannak olyanok, akik teljes szívvel és lélekkel imádják a szertartás keretében az Istent, és olyanok is, akik csak túl akarnak lenni rajta.

Ismét leírom: nem a zarándoklat miatt érzem ezt így... már rég le akartam írni ezt az egészet, csak most tudtam magamban ennyire jól rendszerezni, és most nem jött közbe semmi.

És tudjátok, mi a legszebb? Ezt a hosszú elmélkedést össze lehet foglalni egyetlen mondattal. Egy mondattal, amit Atanáz atya püspöki jelmondatává választott:

"SZERETLEK TÉGED, URAM!"

Kedves olvasók!

Megértem, ha nektek nem különösebben izgalmasak a vallási jellegű írásaim. Azonban nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy engem mostanság főleg a hitem motivál.

Az egykor ezer (!!!!!!!!!!!!!) olvasót is meghaladó blogom beállt kb. 20-30 fő körülre, és ezzel nincs is semmi baj. Gyakorlatilag elírogatok én saját örömömre is. Persze rengeteg minden eszembe jutott, amiről írhatnék. Politikai elemzések, régi bejegyzések felemlegetése, egykori szerelmekről megemlékezés...

Ez utóbbi még nincs is teljesen elvetve, de még nem döntöttem el, akarom-e.

Szóval, összefoglalva, kedves olvasó, Xinaf bácsi életében megváltozott a motiváció.
Egykor barátnőt akartam elsősorban, akitől később majd gyerekeim születnek, és családot alapítok. Ma már ezt nem akarom. Akartam úgymond "VALAKI" lenni. Már ezt sem akarom. Az se zavar, ha az utókornak halovány fogalma sem lesz arról, ki is volt Veszelszki Bálint. Hogy mit akarok ma? Mit akarok most?
Teljesíteni az Isten akaratát. Amit nekem kijelölt, azt az utat járni végig, és minél kevesebbszer letérni róla.
 

"Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből."

Az Úr kegyelméből pedig én is láthattam nemrégiben a sátán egy nagy vereségét, és Jézus Krisztus győzelmét. Láttam, lélekkel, de láttam, mit tesz a Gonosszal, ha valaki teljes szívéből, lelkéből és elméjéből Krisztushoz akar tartozni. Láttam, mit tesz a Gonosszal egy Szentségben való részesülés.

Sose ringatnám magam abba a hitbe, hogy erősebb lennék, mint a sátán. Én, mint porszemnyi halandó, esélytelen lennék, ha szembe akarnék szállni vele. De Isten megkeresztelt gyermekeként, a Szentlélek pecsétjével a lelkemben már nincs felettem közvetlen hatalma. Gonosz és erős kísértéseknek persze kitehet, aminél vagy elbukom (és akkor örvendhet), vagy megállom (és akkor örvendhet Krisztus).

Miért is kell a Böjt? Egy olyan korszak szülöttei vagyunk, akik túl sok lehetőséget kaptak arra, hogy a testet kényeztesse a lélek rovására. Ennek a "kompenzálására" tartja az Egyház a böjtöket, hogy a test sanyargatásán keresztül Istenhez fordítsa az embert, és segítsen neki a lelkét ápolni. Ilyenkor lemondunk valami nekünk fontosról (a hagyomány szerint a húsételekről, de gyakorlatilag bármi lehet böjt, ami nagy áldozat tőlünk), és az Istennek ajánljuk. És az időt, amit arra a valami fordítanánk, lehetőleg imádsággal töltjük.

A Bűnbánat egy olyan kifejezés, amit nem szeretünk hallani. Szerintem ez teljesen érthető. De aki megtapasztalta már, milyen is ez valójában, az tudja, hogy ez a boldogság kulcsa. "Nincs ember, ki ne vétkeznék." -mondta Jézus. Tehát bűneink vannak. De ha képesek vagyunk tényleg, erősen megbánni, teljes szívünkből, akkor az Úr megbocsát nekünk. És mennyire más ez, mint amikor valaki sajnáltatja magát, vagy depizik! És mennyire könnyű átbillenni a ló túlsó oldalára... de aki figyelmes, annak a boldog életéhez vezet a bűnbánat.

És persze az Alázat. Amit sokan tévesen "alázkodni"-ként értelmeznek. Pedig erről szó sincsen. Pusztán azt jelenti: magam háttérbe szorítani, még akkor is, ha igazam van. Nem küzdeni az igazamért, nem harcolni az álláspontom mellett. Előre engedni a másikat, a másik véleményét. Magamra vállalni a kezdeményező fél szerepét egy bocsánatkérés esetén. Sose elcsüggedve, újra és újra próbálkozni, hogy megszüntessük a haragot.
Tehát az alázatosság valami olyasmit jelent, hogy a hamis büszkeségünket, gőgünket háttérbe szorítani, ezekről az érzésekről lemondani.

A keresztény ember fegyverei ezek kellenének legyenek: Böjt - Bűnbánat - Alázat. Persze ezek csak akkor, és csakis akkor érnek valamit is, ha a mozgatórugójuk a szeretet. Különben egyik sem lesz őszinte, csak silány bohóckodás.  

"HA A BŰNÖKET FIGYELEMBE VESZED URAM,
URAM, KI ÁLLHAT MEG ELŐTTED?
DE NÁLAD VAGYON A KEGYELEM!"

Mint azt mindenki tudja, én cserkészvezető vagyok. Minden évben kétszer gyerekeket táboroztatok. A szülők el merik engedni velem és a társaimmal a szemük fényét, nagy bizalmat kaptunk.

A Norvégiában történt merényletről mindenki hallott, ezt nem kívánom mélyebben elemezni, csak címszavakban:

Történt egy robbantás, majd Anders Behring Breivik rendőr egyenruhában megérkezett a Norvég Munkáspárt gyerektáborába, ahol mintegy 600 gyerek nyaralt. Maga köré gyűjtötte a tábor lakóit, majd lövöldözni kezdett. 93 halálos áldozat lett a végeredmény, és rengeteg sérült.

"A kihallgatáson azt állította, hogy célja nem "a lehető legtöbb ember megölése" volt, hanem az, hogy "erős jelzést" adjon, és megvédje hazáját és Európát az iszlámtól és a marxizmustól."

Persze olvastam már a mosdatást, hogy emberünk nem szélsőjobbos volt, hanem egyenesen zsidóbarát és szabadkőműves. Ennek ellenére az iszlám és a marxizmus ellen lépett fel, és sok Európai radiális párt vagy mozgalom bekerült egy körlevélben, melyben egy könyvajánlót küldött el.
Azt mondjuk maximálisan megértem, hogy a hazánk jobboldala minden erővel be akarja bizonyítani, hogy ennek az embernek köze sincsen a szélsőjobbhoz...

Azért ilyen későn írok csak, mert idő kellett, mire felfogtam, hogy ez a beteg állat lemészárolt 87 gyereket. GYEREKEKET! (Összesen 93 áldozata volt.)

Nincs olyan ideológiai, vagy vallási hitélet, ami indokolná gyerekek megölését! Nincs! z egy gyáva féreg volt.

  "Szeretni a bűnöst, noha bűnét utálom!" Nem óhajtanám én sem az indokolatlan szenvedését még ennek a patkánynak sem. De fontos, nagyon fontos, hogy ne csak őt, hanem mindenkit, akinek ebben a tragédiában része volt, elzárjuk a társadalomtól, olyan körülmények közé, ahova nem akarják majd követni.
Márpedig aki ezt a fiatalembert fanatizálta, az talán még a gyilkosnál is bűnösebb.
Ha belegondolok, hogy mit éreznék, mikor az én gyerekeimmel végezne valaki, ideológiai okokból... mindet névről ismerem, mind potenciális szentek, akik előtt még ott az élet... Nem tudom, mi okozhat egy emberben ekkora lelki torzulást... vagyis hát nyilván a gyűlölet. Amit belé nevelnek. Valahol a lelkem mélyén szánom ezt az őrültet is. De az iránta érzett sajnálatom eltörpül az mellett, amit a rettegő gyerekek, vagy a zokogó szülők képe iránt érzek. Minden szülő aggódik, mikor a gyerek táborba megy. Milyen érzés lehet tudni, hogy nem tér vissza többé?

A gyilkos az áldozatai között sétál.

Legmélyebb gyászomat fejezem ki minden szenvedő alanynak, aki meghalt, megsérült, vagy rokona volt azoknak, akik a szigeten tartózkodtak. "Hogy a jó Isten helyezze el lelküket, ahol minden szentek és igazak megnyugosznak!"

Megjöttem a táborból. Nem írom le, milyen volt. vagyis, jó volt, de nem részletezem :) Ha érdekel, majd megkérdezed.

Igazából kevés az összefüggő gondolatom, de sok érzés kavarog bennem. Most ezt a kis csokrot tárom elétek:

"Kislány, ki erre jársz egy jóbaráttal,
ki majd letép, te liliomvirág,
ne nézz reánk szemedben durva váddal,
de mondj értünk egy Áve Máriát"
- François Villon: Akasztófavirágok balladája, Faludy átköltés -

"- Meg vagyok hatva, Perselus - mondta őszintén Dumbledore. - Hát mégis eljutott odáig, hogy fontos magának a fiú?
- A fiú!? - mennydörögte Piton. - Expecto Patronum!
A pálca hegyéből kirobbant az ezüst őzsuta. Puhán a padlóra szökkent, egyszer körbenyargalt a szobán, aztán kiröppent az ablakon. Dumbledore elnézte, ahogy tovaszáll, majd mikor kihunyt az ezüstös derengés, újra Piton felé fordította arcát. A szeme csordultig volt könnyel.
- Ennyi év után is?
- Örökké - felelte Piton."
- J. K. Rowling: Harry Potter, és a halál ereklyéi -

"Mivel szegény vagyok, álmom van csupán, Álmaim lábad elé terítem Finoman lépj, álmaimon gázolsz."
- William Butler Yeats. -

"Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét és  nem követ engem, nem méltó hozzám."
- Jézus Krisztus: Máté evangéliuma -

Na, ezek a gondolatok keringenek bennem. Ha a miért érdekel, kérdezd meg személyesen.

A szokásos. Igen, egy hétig ne keressetek. Megyek cserkésztáborba! :)

Írhatnék ide sok mindent, de ebben maradjunk. Éppen elég sokat írtam a múltkori bejegyzésemben. Mostanság főleg vallási témák jönnek elő belőlem. Ez sokakat untat, engem pedig életben tart.

Szóval, majd jövök :)

Szerencsés vagyok, mert én ismerem azt az életállapotot, amikor nincs semmi gondod. Amikor nem vagy éhes, pedig 12 órája egy falatot sem ettél. Mikor nem vagy fáradt, pedig órák óta állsz. Mikor nem aggódsz semmiért, pedig a világ tele van gonddal...
Sajnos sokan úgy hiszik, ezt csak alaposan bekábszerezve lehet megismerni. Csak komoly drog vagy ital hatása válthatja ki ezt a boldog gondtalanságot.
Nos, kedves olvasók, elárulom, mi repít el engem a földi bajoktól egy jobb világba:

Az Isteni Szent Liturgia

Igen, az Istentiszteletről beszélek. Hogy pontosan mire is gondolok, azt nálamnál ezerszer jobban megfogalmazta optyinai Szent Vaszilij újvértanú:

"Az Istentisztelet alatt az embernek mind az öt érzékszervét hatások érik. A látást - az ikonok, kegytárgyak, papi öltözékek, vagyis a templom teljes berendezése. A hallást - a kórus éneklése. A szaglást - a tömjénfüst, a jó illatok. Az érintés a keresztvetés által kapcsolódik a sorba, az ízlelés pedig a Krisztus Szent Titkaiból való részesülés által."

Mit jelentenek az én életemben Vaszilij atya szavai?

10 éve vagyok hithű keresztény, felekezetemet tekintve görög katolikus. Életemből 10 évet éltem le úgy, hogy rendszeresen, minden vasárnap elmentem a templomba (vagy legalábbis majdnem minden vasárnap). De szinte soha, csak 1-1 alkalommal éreztem igazi Istenélményt.
Leírhatatlan érzés ez, amikor érzed, hogy Isten jelen van, méghozzá éppen melletted. Ott van veled.
Az első 9 év alatt talán 2 alkalommal éreztem meg ezt a földöntúli boldogságot.
Aztán egyszercsak valami megváltozott...
Megismertem egy embert, név szerint Kiss László áldozópapot, aki ma már Atanáz, miskolci exarchának és püspöknek a titkára.

László atya megmutatta nekem, milyen kéne legyen az Isteni Szent Liturgia. Majdnem egy teljes évig jártam az ő szertartására, és minden alkalommal átéltem azt, amiről fentebb írtam.

Ezt persze csak az érzi, aki volt már normálisan elvégzett, teljes liturgián. A liturgiát szentek írták, elvenni is csak szent vehet el belőle.
Rosszul vagyok, amikor sietnek a szertartással... nem értem ugyanis, mi lehet fontosabb dolog abban a pillanatban, mint hogy az Istenre koncentráljunk. Megdöbbennek, amikor hétköznap kihagyják a tömjénezést a templomba, bár talán még örülök is neki, ha a tömjén büdös... amikor kihagynak fontos elemeket...

Egyik legfájdalmasabb mondat volt nekem a közelmúltban: "Elvégeztük a misét, tisztességesen, panachídával együtt háromnegyed óra..." - Testvérek, ez bohóckodás... hogy lehet az Istenre szánt időből rövidíteni? 

Emlékeztek, kedves olvasók, azt írtam még fentebb: 2 Istenélményem volt azelőtt, hogy elkezdtem volna keleti liturgián részt venni (igen, még mindig a katolikus egyház berkein belül, bizony ám!). Nos, az egyik ebből Fülöp püspök atya szentelés előtti liturgiája volt,  tehát nem valamiféle elsietett, dinamikus görög-mise, hanem egy Isteni Szent Liturgia. Mert nem azon múlik, hogy a szertartást végző papot Kiss Lászlónak, Kocsis Fülöpnek, Orosz Atanáznak, vagy Baán Istvánnak, stb. hívják, hanem hogy szívvel és lélekkel, teljes egészéből az Istenhez fordulva végezze a szertartást, magát hátra szorítva, Istent előtérbe hozva.

Gyenge emberként nekem kell az öt érzékszerv... a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlelés.

De ha a látvány az, hogy a pap siet, és minél gyorsabban hajol meg, hogy túlessen rajta, az nem emel fel Istenhez!
Ha a hallás az, hogy minél inkább gyorsan elénekeljük az énekek egy részét, de egy részét meg kihagyjuk, az nem emel fel Istenhez!
Ha a szaglás a saját izzadságunk szaga, mert a tömjént kihagyjuk, vagy égetett gumi szaga, mert a tömjén gyenge minőségű, olcsó akármi, az nem emel fel Istenhez!
Ha a tapintás csak a rend kedvéért, a megszokás miatt jön elő, hogy párszor keresztet vetegetünk, az nem emel fel Istenhez!
Ha a szent vér fűszerezett fehér borból lett átlényegítve, az speciel még fel is emelhet Istenhez, hiszen a szentség az szentség... de felfoghatatlan, miért nem normális vörös bort használnak erre a célra? Ezen kívül a fűszer érzése lerángat a földre az égből, ami kegyetlen érzés! Szóval engem, ha a bor fűszerezett, nem emel fel Istenhez!

Szerencsés vagyok, mert átélhettem, mit jelent lélekben imádni az Istent, és egyeüslni Krisztussal. Én akkor vagyok tényleg, és teljesen boldog, ha részt vehetek egy normális Isteni Szent Liturgián, ahol Isten a legfontosabb, és nem az, hogy el ne késsünk, mert kezdődik a meccs!

Emberek... én nem vagyok diplomás. Én nem vagyok értelmiségi sem. Én csak egy fiatal férfi vagyok, aki próbál egyik napról a másikra tengődni.
Országunk vezetésével szemben sincsenek már valódi, komoly igényeim. De azért az jó lenne, ha legalább számolni tudnánk...

Nézzük csak...

Igen - 55  - 15,8%
Nem - 292 - 84,2%

Eddig oké, szavazott tehát (látjuk is kiírva), 100%
Nade... van egy kis hiba... ha szavazott mindenki, akkor hogy lehet, hogy 38 "nem szavazott" is van köztük?

... is ezer érzés elindítható.

Volt egy film, ami a "Sucker Punch - Álomháború" címet viselte a magyar mozikban. A filmet én úgy jellemeztem: a kihagyott lehetőségek filmje. Annyi mindent kihozhattak volna belőle... de nem tették.

Ez most nem kritika lesz, hanem megmutatom nektek, kedves olvasók, a film legértékelhetőbb, legjobb 5 és fél percét.

Ez pedig nem más, mint a nyitó jelenet. Érdekessége, hogy egy büdös szó sem hangzik el az egész alatt, mégis rengeteg mindent megmutat...

Figyelmeztetés: csak azok nézzék meg, akik pszichésen teljesen épek, mert ez a pár perc, és az alatta játszott aláfestő zene kb. úgy hat az ember tudatára, mint egy jól sikerült atombomba.

Nem ágyazom be a blogomba a videót, mert valamiért hihetetlen szarul teszi fel, de a link itt van:

0:30-TÓL NÉZD, ONNAN INDUL A TÖRTÉNET!

Ha van, akkor kérek véleményt!

Le nem tudnám írni, mennyire szerettem volna többször is blogolni. Sajnos azonban rámzuhant a felnőtt kor, és megtapasztaltam , milyen érzés hullafáradtan belezuhanni esténként az ágyba...

Szóval, most kaptok egy kis ömlesztetett abból, mi foglalkoztatta Xinaf bácsit mostanság, illetve mivel foglalkozott Xinaf bácsi.

- Lelkiatyámat, Kiss László atyát elhelyezik. Nem büntetés, Orosz Atanáz, Miskolci exarcha és püspök kérte maga mellé titkárnak. Ez nagy megtiszteltetés, de nekem nagyon fog hiányozni :( És nem csak nekem. Mi lesz a budapesti, keleti lelkületű katolikusokkal?

- Felháborító, amit a rendőrök összenyávognak. Igen, mélységesen felháborít a korkedvezményes nyugdíj, amit az egyenruhás testületek tagjai kapnak! Miért jogosultak ők ilyen kedvezményes nyugdíjra, amire édesapám, aki élete nagy részét veszélyes fegyverekkel töltötte, nem jogosult? Amire a vízóra cserélő bátyám, aki télen-nyáron térdig a vízben mászik? Az talán nem teszi tönkre az egészséget? és még sorolhatnám. Lóf@szt érdemeltek ti, nem korkedvezményes nyugdíjt!
Azzal viszont nem értek egyet, hogy visszamenőlegesen is behívják a már nyugdíjba vonult rendőröket. Ez megint nagyon csúnya, gusztustalan ötlet... nem szeretem a visszaható szabályokat.

- Életem legnegatívabb koncertélményeim egyike: ott voltam a Kesha-n... nem az én zeném. A nyilatkozatai alapján a csaj aranyos.

- A múltam egyik árnyéka nem akar kitakarodni a szívemből...

- Végül visszatérés a legelső gondolathoz: és most mi lesz velem, keleti, ortodox katolikussal? Hova járjak templomba? Kinél gyónjak? A lelkemben történt pozitív változást hogy őrizhetem meg?

No, ezekről nem blogoltam részleteiben. Remélem összeszedem végre magam, és kicsit rendszeresebb blogger leszek ismét! Sziasztok!

Annyi komoly és lelki témát érintettem mostanság... kicsit nevessünk! A kedvenc fóbiáim listája következik!

Dentofóbia, Dontofóbia, Odontofóbia — a fogorvostól és a fogászattól való félelem.
Gefirofóbia — hidaktól való félelem
Heliofóbia — a napsugártól való félelem.
Hexakosioihexekontahexafóbia — a 666-os számtól való félelem.
Kozmikofóbia - a csillagos ég látványa miatt felmerülő gondolatoktól és érzésektől (magány, végtelenség, üresség) való rettegés
Kuloulrofóbia — bohócoktól való félelem (nem csak gonosz bohócoktól való)
Nomofóbia — félelem hordozható telefonnal való elérhetőség hiányától.
Oktofóbia - félelem a nyolcas számtól
Paraszkavedekatriafóbia, Paraszkevidekatriafóbia, Friggatriszkaidekafóbia — félelem a 13-ikától amikor az péntek
Peladofóbia - félelem a kopasz emberektől
Tetrafóbia — a 4-es számtól való félelem
Triskaidekafóbia, Terdekafóbia — a 13-as számtól való félelem

Az abszolút kedvencem ez:

Anatidaephobia (magyarra átírt szó, léte nem valószínű) — attól való félelem, hogy valahonnan és valahogyan egy kacsa megfigyelése alatt állsz. Ez egy Gary Larson cartoonjából származik, ami a The Far Side Gallery, 4ban jelent meg.

A teljes lista megtekinthető a következő linken:

WIKIPEDIA

Szóval, nem véletlen mondják: a fóbia a modern ember betegsége...