XINAF - Az én világom

Sok mindent nem tudtam leírni tegnap, mert felhúztam magam a Társulaton. Van mit pótolni, vágjunk bele!
Tegnap találkoztam Papyval és Nyanyával. Egy ismerőst vártunk a nővéremmel és az öcsémmel. A várakozás az utcán, egy lakóház kapujában történt. Ekkor tünt fel Nyanya és Papy. A két kedves idős embertársunk mérhetetlenül felháborodott azon, hogy "A fiatalok elfoglalják a járdát, és kerülgetnünk kell!" Valóban gusztustalanul viselkedtünk, hiszen kicsivel hagytunk csak több helyet, mint az utca fele. Nekik joguk van egyenesen, kerülgetés nélkül közlekedni, és örömmel tölt el a tudat, hogy két vén fasz tisztességben megöregedett ember kiáll a jogaiért! Nehogy már fél lépést balra kelljen lépni!
Holnap elvileg lesz munkám, mert eljött a szerződés aláírásnak a napja. Erről majd, ha biztos lesz minden.
Le akartam még írni egy gondolatot, ami már rég bennem mocorog. Nem tudom, mennyi ideig maradnak meg az oldal blogjai. De ha elég sokáig, akkor egyszer majd elolvassa az én leendő, még meg sem született gyermekem is  "Az én világom"-at.
Én szeretnék családot. Szeretném, ha valaki majd emlékezne rám, miután elmegyek. Szerteném, ha apám vére másban is folyna.
Felválalom minden gondolatomat, amit ebbe a blogba valaha leírtam. Nem szégyenlek semmit, senkit sem moderáltam még, és egy bejegyzésemből sem töröltem egy sort sem, max utólag kiegészítettem. Tehát leendő gyermekem úgy fogja elolvasni az internetes naplóm, ahogy más is megteheti. 5-10 év múlva születi meg? Ez függ majdani barátnőmtől/feleségemtől is:)
Majd ha kamasz lesz, és jönnek a balhék... A kimaradások, a pia vagy a cigi, esetleg legnagyobb félelmem: a drog, és a többi olyan dolog, amit az ember "hülyekamasz" korában csinál lázadásból. Vajon lesz tekintélyem kordában tartani? Vajon nem hangzik-e majd közhelynek hogy tanuljon, fogjon vissza az arcából, és a többi? És vajon a képembe fogja vágni, hogy "Miért, te tanultál?" "Miért, te nem cigiztél ennyi idősen?" "Talán te nem piáltál?" És a többi.
Nem vagyok egy szent, de legaláb itt a blogomon mindig és feltétlenül őszintén írtam, amit éppen gondolok.
Ha majd megszületik a gyerek, aki az én genetikámat is hordozza, majd az évek során elolvassa ezt a sok bejegyzést... Remélem büszke lesz az apjára, akinek nem volt mindenben igaza, de legaláb válalta a véleményét, és nekiment akár a betonfalnak is, ha ezt követelte az igazságérzete.
Ahogy a Bojtorján énekli: "Én azt kívánom, hogy bármi lesz is, mindig ember légy, fiam!"