Íme a másik fontos esemény, amiről még be akartam számolni. Mivel a lelki élményem fontosabb volt, azzal kezdtem, de azért a gyakorlatit sem hagyom ki!
A motorozás átka, hogy kevésbé van védve az ember, mint pl. autóban. Ezentúl az autósok nem is kedvelik nagyon a motorosokat.
Este az országúton sokan használják a reflektort, ami ugyan vakít, de a legerösebb fokozat az autó lámpáján. Mi is használtuk (Newsee és én), és természetesen ha valaki szembejött, akkor átváltottunk tompítottra. Mert hasznos ha a felebarátunk lát is vezetés közben. No, szembejövő embertársaink 90%-a nem. Vakon vezetni egy motort mindenkinek kemény dió, ha az út kátyus és kanyarodik is közben, akkor különösen.

Tehát, ti idióta barmok!
Komolyan úgy érzem, meg akartok ölni, ha motoron utazom. Természetesen lehet hogy nem engem, hanem a sofört... de ez se jobb. Elvakítottok szívfájdalom nélkül, veszélyes utakon. Megelőztök, még akkor is ha a kocsitok rohadt maximumát át kell lépjétek ezért. Nem érdekel ha tönkrevágjátok az autótokat, de aggasztó hogy az ember vagy elenged titeket, vagy mind meghalunk, mert ti letoljátok a motorost lelkiismeret furdalás nélkül, a szembesávba meg jönnek.
Tele van a tököm veletek, primitív bunkók! Zavar mert a motor nem rohad le a dugóba, és arra élvezel ha most megmutathatod hogy tudsz előzni? Komolyan, mi vagy te, állat?
Annál jobb érzés, hogy az út folyamán bármikor is áltunk meg, belebotlottunk egy motoros társaságba. És bár idegenek voltak, mégis mindig köszöntek, és jó utat kívántak. Vigyáztak a gépre, fent lehetett hagyni a csomagokat... jó érzés. És most szembemegyek a közvéleménnyel: aze gyik társaság a Gój motorosok volt. Teljesen kultúrált emberek, akik ízig-vérig motorosok mind. Elég nevetséges kritika, hogy álmotoros cicamicák... Nem értek egyet minden nézetükkel, de azért utálni őket és rettegni tőlük nem kell!

A bejegyzés címe "kevésbé lelki", tehát azért valami lelkit tartalmaznia kell.
Jártam azoknál az embereknél, akikről ITT írtam.
Kertesházban laknak. A gyerekek még nem gyógyultak fel teljesen lelkileg, de esélyük van rá. A szülőket végre láttam felhőtlenül jókedvünnek (pár pillanatig). Bár hiányoznak, örülök hogy elmentek. Legaláb nem bántja őket senki.