Elméletileg kritikát kéne írnom, de ezt ismét elhalasztom egy kicsit. Ahoz én túl fáradt vagyok.
Néha már csak röhögni tudok az egészen. Valamiért egyesek azt hiszik, hogy majd én én hátamon vághatnak fát... na neeeeee!
Csak én vagyok ilyen rohadtmód maradi, vagy más is úgy gondolja, hogy egy barátságnál mindkét félnek ugyanannyit (megközelitően ugyanannyit) kell adnia, mint a másik? Ez persze nem potréka, hogy "két kilo megértést egy jó buliért, csak ma, csak önnek!", de adni és kapni gesztust is lehet, nem csak anyagi dolgokat.
Tudtátok, hogy a szerelemnek vannak biológiai okai? Mint minden érzésünket, ezt is az agy befolyásolja. Bizonyos illatok, ingerek, hormonok felelősek azért, hogy kibe szeret bele az ember.
Mostanság felkapott téma a belső szépség. Szépség és a szörnyeteg, Shrek, Hancook, mind olyan alkotások, ahol az ember értéke belül van, és csak ez számít. Sajnos nem csak ez számít. Rengeteg minden közrejátszik, a haj színétől kezdve az öltözködésen át a feromon kisugárzásig. Vannak akiknek ez a sok alkotóelem jó arányba áll össze, és vannak, akiknél nem.
Nagyon tudom sajnálni azokat az előadókat, akik egyből pedagógusnak is érzik magukat. Persze nem azok, és nem tudják kezelni, hogy a fiatal huszonéves generációnak már van véleménye, és nem feltétlen fogadja el amit a méltóságos tanárúr mond. Sőt, nemcsak véleménye van, de izlése és stílusa is, ami azt eredményezi, hogy ha egy tanár monoton hangon végigmorog kétszer másfél órát, akkor a hallgató elalszik. Mert figyelni fizikai képtelenség. És emellé, ha az oktató teszem azt személyes sértésként fogja fe, ha más véleményt hal, mint az övé, akkor kész a konfliktus.
Hamarosan elkezdődik a fizikai korrepetálás. Mármint a fizikai testemet kívánom erösíteni, ha már a lelki kicsit elgyengült.
Lehet, nagy hiba volt ezt a bejegyzést megírni, főleg 23:30-kor. Mert ilyenkor túl fáradt vagyok magamba tartani, ami nyomaszt.
2009. január 7-én, szerdán valami elszakadt bennem...