Kedves olvasók, Xinaf bácsi egy ritka nagy barom!
Kezdődött minden elég régen, amikor egy szerencsétlen pillanatban elrepedt az egyik fogam. Akinek volt már fogfájása, az tudja: ez kemény dolog. Nagyon kemény. Szóval, a fogam elrepedt, és fájt. Viszont gyerekkorom óta betegesen rettegtem a fogorvostól, így nem mentem el.
Mentségemre szóljon, hogy amikor még általános iskolába jártam, a körzeti fogorvos nem igen ismerte az érzéstelenítést, és minden egyes alkalommal brutálisan ment neki a fogamnak.
Szóval hónapok teltek el úgy, hogy néha nem is igen aludtam egy éjszaka, mert hasogatott a fájdalom. Ez azonban most hétvégén teljesedett ki. Szombatról vasárnapra 1 órát sikerült hunynom, vasárnapról hétfőre négyet.
Hétfőn (tegnap) egy hölgy ismerősömmel találkoztam, de akkor már folyamatosan vizet kellett a számba tartanom. Amikor ez elfogyott, akkor pedig szó szerint sírva fakadtam a fájdalomtól. Soha nem éreztem még ekkora kínt. A lány igen rendes volt, vett nekem egy adag ásványvizet a saját pénzén, majd elvitt egy sürgőségi fogászatra. Ezután négy órát várt velem, amíg elláttak.
Mint kiderült, szerencsém volt, hogy gyökérkezeléssel megúsztam az egészet. Ha nincs szerencsém, a gyökérben lévő gyulladás olyan erős, hogy húzni kell. De mázlim volt.
Szóval most már sokkal jobb, csupán egy ökölnyi lyuk van a fogamba, de ezt majd egyszer csak betömik...
Legyen ez tanulság mindenkinek: tényleg el kell menni a fogorvoshoz, ha baj van.
U.I.: Bár megfenyegetett, hogy ha mégegyszer köszönetet mondok, megüt, mégis szeretném kifejezni a hálámat!
(A nevet nem írtam ki. Nem azért, mert titok, hanem mert nem tudom, örülne-e neki az én segítőm. Szóval ha óhajtod, bármikor leírom, ki is vagy:) )
Zárszó:
Xinaf bácsi egy ritka nagy barom!