"FÖLTÁMADT KRISZTUS HALOTTAIBÓL,
LEGYŐZTE HALÁLLAL A HALÁLT
ÉS A SÍRBAN LÉVŐKNEK ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT!"
A Húsvét Egyházunk legnagyobb ünnepe. Krisztus feltámadt, és a mi lelkünket megmentette a kárhozattól. A sátán elvesztette ezt az utolsó nagy csatát.
Minden keresztény, akár képzett, akár nem, akár alaposan végiggondolja teológiai szemmel, akár csak a szívével érzi az ekkor történteket, szóval minden keresztény örvendezik ilyenkor! Aki volt már feltámadási szertartáson, az tudja: úgy érezzük, ezt a boldogságot semmi el nem veheti tőlünk, hiszen Krisztus feltámadt!
Kedves nem vallásos olvasók, ezt ti sosem fogjátok megérteni, mit jelent nekünk a tudat, hogy ismét átérezhetjük ezt a földön túli boldogságot. Ezt csak megtapasztalni lehet! Ilyenkor nincs fájdalom, nincs fáradtság, csak öröm, boldogság, és Isten dicsőítése...
1993-ban, egy kis oroszországi település kolostorában is ugyanígy éreztek az emberek. Optyina lakói boldogan énekelték a feltámadási énekeket, nevetgéltek, tréfálkoztak... majd mikor megérkezett a hír, a fájdalom gonosz, fekete felhőként csapott le:
"MEGÖLTÉK A TESTVÉREINKET!"
Egy sátánista férfi az ünnep ideje alatt belopózott a kolostorba, ellopta az egyik zarándok köpenyét, és a saját maga által készített, 60 cm hosszúságú késsel megölt 3 szerzetest. Először a zarándokot gyanúsították a gyilkossággal, de őt végül felmentették. Később elkapták a valódi gyilkost, de nemsokkal rá el is engedték. Az akkori Oroszország nem igen akarta megvédeni a keresztényeket.
Az, hogy az elkövető sátánista volt, onnan derült ki, hogy a pengébe bele volt vésve egyik oldalán, hogy 666, a másik pedig a sátán szó. Ami igazán felháborító volt, az a gyilkos későbbi nyilatkozata. Ugyanis a kérdésre, hogy miért pont húsvétkor követte el a gyilkosságot, azt mondta, hogy egy keresztény közösségben, húsvétkor akkor sem emel rá senki sem kezet, ha elfogják.
Aki már átélte a Húsvét misztikumát, az el tudja képzelni, mi játszódhatott le az emberekben, hogy pont húsvétkor hal meg 3 jóságos ember. A gyász elnyomja az ünnepet, hiszen nehéz Jézus urunk feltámadását ünnepelni, amit csak a szívünkkel látunk, ha a szemünk a 3 meggyilkolt testvérünk tetemét látja, akitől annyi szépet kaptunk! De kik is voltak ők?
"MIÉRT ÖLTÉK MEG A FIACSKÁMAT?"
Vaszilij szerzetespap. A világban, Igor Ivanovics Roszljakov néven sikeres fiatalember volt, tehetséges újságíró, és a Szovjet vízilabda válogatott csapatkapitánya. Hogy miképpen talált rá a kereszténységre, nem tudni, de azt igen, hogy fényes jövő állt volna elötte, ha hajlandó lemondani vallásosságáról. Végül mindenét elhagyva kolostorba ment, ahol rövid idő után pappá szentelték. Remek előénekes és csodálatos gyóntató volt, aki nála gyónt, úgy érezte, Krisztus áll vele szembe.
Trofim szerzetes egy nagyon ritka példánya volt az embereknek, ugyanis tudott szívből örülni, és szívből szeretni. Nem csak az ismerőseit, családját, hanem bárkit. Minden ember felé őszinte, Krisztusi szeretettel fordult. Képes volt örök gyermekként élni, és a gyerekek ártatlanságával szemlélni az egész világot. "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a Mennyek országába!" Trofim olyan volt. Mindenki azt hitte róla, a legjobb barátja. Rengeteg büntetést kapott, mert a kiszabott feladatai helyett másokon segített. Nénik kertjét szántotta fel, felolvasott nekik, ápolta, vagy csak látogatta őket.
Ferapont szerzetesről lehet a legkevesebbet tudni. Egy szibériai falucskában született, ahol a legközelebbi templom is 100 km-nél is messzebb van. 5 évet szolgált az orosz különleges erőknél (sosem írták le sehol, de nem nagy kunszt rájönni: a specnazban). Hogy katonaként milyen tetteket vitt véghez, nem tudni, de azt igen, hogy örök bűnbánatban élte az életét.
Egy szép, csillagos éjszakán egy zarándok érkezett a már bezárt kolostor kapuhoz. Leborult előtte, és imádkozni kezdett. A szerzetesek úgy vélték, majd bekopog, ha végzett, és döbbenten tapasztalták, hogy másnap reggel még mindig ugyanabban a pózban folytatta az imát. Örökké csendes volt, és örökké bűnbánati imákat mondott. A halálakor derült ki, hogy alig páran ismerték őt a kolostorban.
"ELHUNYT SZOLGÁIDNAK LELKÉT, ÜDVÖZÍTŐNK NYUGTASD MEG!"
A szertartás végén Trofim szerzetes elindult, hogy harangozzon, így dicsőítve Krisztus feltámadását. Optyinában az a szokás, hogy a húsvéti időszakban bárki bármikor harangozhat, hiszen ok folyamatosan van rá. A harangok felé közeledve találkozott Ferapont szerzetessel, aki éppen onnan jött, mivel nem talált senkit. (Az optyinai harangokat legalább két ember tudja csak rendesen megszólaltatni.) Trofim odakiáltott Ferapontnak, és így együtt mentek oda a harangokhoz.
Először az egykori specnaz kommandóst érte el a sátánista, hátulról döfte szíven a harangozó szerzetest. Ferapont testvér egy hang nélkül esett össze. Trofim volt a második. A 60 centiméteres kés könnyedén hatolt a szívébe. Trofim utolsó leheltével is az embereket védelmezte, akiket olyan nagyon szeretett: végső erőtartalékait felhasználva, teljes súlyával rácsimpaszkodott a harang kötélzetére, és a halálba zuhanva félreverte, majd visszaadta lelkét a Teremtőnek.
A gyilkos erre nem számított, ő lehetőleg minél több szerzetessel akart csendben végezni. Azonban a félrevert harang felé fordította a figyelmet, így úgy döntött, kereket old.
Vaszilij atya éppen gyóntatni ment egy közeli templomba, mikor a dicsőítő harangszónak hirtelen vége szakadt, majd kis szünet után veszélyre figyelmeztető harangszó hangzott fel. Azonnal visszafordult, és fél úton találkozott a menekülő gyilkossal. Több szemtanú is látta, hogy váltanak pár szót, majd a szerzetespap tovább siet a harangok felé. Valószínűleg azt hitte, orvosért fut a zarándok. A sátánista ekkor megperdült, és a vesén szúrta Vaszilij atyát, majd a kést felrántva egészen a szívéig felmetszette a mit sem sejtő áldozatot.
A volt sportoló azonban bivaly erejű volt. Megfordult, és csak ezután esett össze. Még egy órát élt kb. ez alatt végig imádkozott.
"A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja!"
Ennél az idézetnél volt nyitva Vaszilij atya Bibliája. Érdekesség, hogy amikor még Igor néven megkérdezték, mi a legszebb dolog az életben, azt felelte, hogy Húsvétkor, harangzúgás közepette meghalni. Nos, ez valóra vált, ahogy a 3 újvértanúnál is.
Mára már megfestették az ikonjukat is:
Ha azt kérdezik tőlem, kik a példaképeim, őket is felsorolom. Az ő dicsőséges vértanúságuk hatalmas győzelem volt Krisztusnak, és hatalmas pofon a sátánnak. Mert bár a Húsvét fényét letörte a gyász és a keserűség, de utána a szerzetesség hatalmas erővel lendült előre, míg Optyina világi imaközössége megszűnt: mindenki beállt szerzetesnek.
Bár ők ortodox szerzetesek voltak, de ami 1993-ban történt, egy egész kereszténység ellen szóló támadás volt. Ezért minden keresztény olvasómat arra buzdítom, úgy gondoljon rájuk, mint akiket azért öltek meg, mert Krisztust szolgálták. Végső soron, akár minket is megölhetnének hasonló okokból, nem?
Kedves olvasók!
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a három optyinai újvértanú, Vaszilij, Trofim és Ferapont iránt, javaslom elolvasni Nina Pavlova: Vérvörös húsvét című könyvét, mely sokkal behatóbban foglalkozik a történettel, és a három vértanú előtörténetével és csodáival is.
Végezetül álljon itt egy kis videó összeállítás, amely az 1993. év Húsvéti szertartásának pár részletéből, és a korabeli híradó felvételeiből áll. Látható rajta a három vértanú, a kés, a harang, az ereklye gyűjtés, és három holttest is a ravatalon, letakarva, illetve részlet a temetési szertartásból.
Utolsó kommentek