Nincs fél órája, hogy hazaértem Kalapács József jubileumi nagykoncertjéről. 50 éves, és 30 éve énekel - mindkettő igen szép szám. Első indulatból fogom megírni, ezért még tisztán, de csiszolatlanul bennem vannak az érzések - elnézést érte, ha nem mindig fogalmazok újságíróhoz méltóan!

A koncert majdhogynem pontosan fél 7 fele kezdődött, és este 10-ig tartott! Emberek, EZ 3 ÉS FÉL ÓRA! Megkockáztatom, hogy ebből kb. 3 óra tényleges koncert!
Úgy volt felépítve a dolog, hogy végigkísérhettük Kalapács rock és heavy metál életművének részleteit, nagy vonalakban. A színházi rész teljesen kimaradt, de nem is hiányzott. A plakátokon rajta voltak a fellépők is:

A sorrend azonban nem ez volt. Valójában nem is egy, hanem hat koncertet kaptunk! Mindegyik fél órát játszott kb., kivéve a Pokolgépet, ami 3/4 órán át birtokolta nagyjából a deszkákat. Kalapács minden koncerten más ruhába jelent meg. Általában nem szeretem a sokszoros átöltözést, de ide illett, mivel ez valóban inkább 6 kisebb koncert volt, mint egy nagy! Ráadásul az Akusztika, a Hard és a Pokolgép pl. nem is hasonlít egymáshoz hangulatilag!
Meg kell emlékezni a technikusokról is, akik minden egyes koncert előtt beállították a hangszereket, berendezték újra a színpadot, és talán ha egyszer tartott 5-10 percbe ez a művelet... olyan gyorsak voltak, hogy fel sem fogtuk, hogy vége az egyik koncertnek, kezdődött a másik! Ezt megtanulhatnák a fesztiválok rendezői is!

Nézzük a beszámolót!

Első fellépő a Kalapács és Akusztika volt. Ez voltaképpen nem más, mint hogy különböző dalokat átkonvertálnak akusztikus verzióba. Felvezetésnek jó volt, mert egyébként nem hiszem, hogy sok ember beindult a dologtól, de nem voltak rosszak. 
Koncert legjobb pillanata: A gépinduló akusztikus verzióban! :) De ez is inkább a poén faktort erősítette, mint a   zúzást. :) És külön öröm volt, hogy ezt duettbe énekelték Rudán Joe-val! (A felvétel NEM ezen a koncerten készült, de visszaadja a feelinget.)

Másodjára a Hard nevezetű rock formáció állt a színpadra. Kevés számot ismerek tőlük, és a kedvencemet ki is hagyták, de zeneileg messze ők vitték a pálmát - a rockzenével még a legjobb heavy metál sem versenyezhet a szememben. 
Koncert legjobb pillanata: Az Égni kell, és egy teljesen új szám. Mindkettő nagyon tetszett!

A harmadik formáció a születésnaposról elnevezett Kalapács volt. Láthatóan összeszokott banda, és nagyon örülök annak, hogy van még ma is valódi Heavy Metált játszó zenekar! 
Koncert legjobb pillanata: Egyértelműen a Bűnöm a rock, ami nekem a legtombolósabb nótám a metál világában. Nálam ez a max, az ennél agresszívabb zenét nem szeretem. Ennél itt is nagyon beindultam, mint ha 10 évet fiatalodtam volna!

Negyedjére érkezett az első igazi klasszikus banda, a magyar metál zene trash-heavy királya, a legendás Omen, ami nagyon sokáig küzdött énekes gondokkal, mert Kalapácsot egyszerűen nem tudták pótolni. Most az énekesük Koroknak Árpád, akit sokan a Társulatból, mások a P. Box-ból ismernek. Az tuti, hogy a nagy öregek után ő a legjobb énekes ma a rock-metál világban. (A szintén Társulatos, ma a Pokolgépben énekló Tóth Attila messze gyengébb nála szerintem pl.) Most vendégként volt jelen, de nagyon szerényen viselkedett, engedte az ünnepeltet énekelni, Kori csak ritkán szállt be, de azt elég jó hanggal. 
Számomra ez volt a fénypont, remek számokat nyomtak el!
Koncert legjobb pillanata: És nem csak az Omen, hanem az egész este legjobb pillanata is lett számomra, a Kalapács-Koroknai által elduettezett Fagyott világ. 

Utolsó előttinek az Őspokolgép emlékére felállt alkalmi zenekar állt fel a deszkákra. A valódi Őspokolgépből már csak Paksi Endre volt jelen, és persze Kalapács. Endre elég bizonytalanul vágott bele a nyitó nótába (Gyilkológép), de aztán belejött, és végül egy nagyon durván eltalált duett-koncertet kaptunk! 
Koncert legjobb pillanata: A Maszk, amit szintén duettbe nyomtak el. Endrének egyébként nagyon jól állt a szám, látszik, hogy ő írta!

Végül megérkezett amire mindenki várt, Kukovecz Gábor kivételével a színpadon állt a régi Pokolgép! Olyan profin játszottak, mint ha fel sem oszlottak volna. Itt Józsi már láthatóan elfáradt, sokat beszéltették és énekeltették, vagy tapsoltatták a közönséget. Valószínűleg, ha nem ennyire fáradtak, ez a koncert nyeri nálam az estét, és nem az Omen. De amikor zenéltek, abban nem volt hiba! Huszonéves fiatalokat megszégyenítő energikussággal nyomták a metált! Rudán Jone itt ismét beszállt.!
Koncert legjobb pillanata: Nekem a legjobban az tetszett, hogy NEM hangzott el az Éjféli harang, se más sátánista gyanús szerzemény sem! De, ha ezt nem számítjuk, akkor nem tudok mit kiemelni, mert rohadt jó volt az egész! 

És végül az egyetlen, de annál nagyobbat ütő ráadás szám, a Jel következett, ami általában annyira nem indít be, de most félelmetesen megfogott! Egyszerre énekelt benne Kalapács Józsi, Rudán Joe, és Paksi Endre, a magyar metál három legjobb énekese! Méltó zárás volt!

Egyetlen dolog volt csak rossz ebben az estében, hogy a Kedvesem nem volt ott velem :( Nagyon remélem, hogy megéljük még, hogy egy legalább ennyire zseniális koncerten ott legyünk mindketten! Nagyon hiányoztál mellőlem, és sokszor eszembe jutott, hogy de jó lenne, ha együtt élhetnénk ezt át! 
Mert ezt át kellett élnem! Hamarosan betöltöm a 25. életévemet, és ezzel megéljük a 12. rocker évemet! Mert a 13. születésnapomra kaptam kereszt szüleimtől egy walkmant, amihez zenét kértem a bátyámtól. Akkor találtam rá a régi Ossianra és Pokolgépre. 

Fogalmam sincs, mi lesz a magyar rock és metál zenével, ha ezek az öreg zenészek eltűnnek... De még vannak, és én megkockáztatom, hogy ez volt életem legjobb koncertje!