6 hónaposan bár, de megszületett a gyermek, akiről az elmúlt bejegyzés is szól.
Ő, és az anyuka is jól van, amennyire ilyen körülmények között jól lehet lenni. Az orvosok 70%-ot adtak az életben maradásra, és ha eléri az 1000 grammot, akkor fellélegezhetünk...

Köszönöm mindenkinek, aki csak egy rövidke imát elmormogott értük! Mindenkinek, aki gondolt rájuk. Mindenkinek, aki az Úrhoz fordult értük!

Az imával még ne álljunk le! Amíg nem mehetnek biztonságban haza, addig semmiképpen! De az biztos, hogy az Úr csodát tett azzal, hogy a kicsi megfoganhatott, csodát tett azzal is, hogy él. És most, egy kis segítség kell csak hozzá, hogy élhessen is.

Mennyi lehetőség van egy ilyen kis csöppségben... lehet belőle akármi. Jó és rossz ember. Érdekes, vagy unalmas. Bűnöktől elkínzott lelkű, vagy szent!

Imádkozzunk hát ennek a kicsinek az életben maradásáért! Még nincs megkeresztelve, de egyszer majd Lucának fogják hívni a keresztségben. 

Nagyon kínos, hogy nem volt sokáig bátorságom megnyugtatni a leányzót, hogy az Úr vele, minden rendben lesz.
Féltem, hogy "Mi van, ha mégsem?". Imádkoztam értük, kértem másokat is erre, de nem voltak képes rá, hogy az Urat akárcsak megemlítsem. Mert féltem, hogy ha nagy baj történik, mit fogok mondani a párnak?

Egy idézet jut eszembe erről a Szentírásból:

"Mióta szenved a bajban?" - kérdezte apját. "Kicsi kora óta - válaszolta. - Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk." Jézus így felelt: "Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz." A fiú apja erre felkiáltott: "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: "Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!" Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle.A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt. Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" "Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" - felelte.
(Márk 9, 21-30)

Kiemelés tőlem. 
Mint ha magamat hallanám: Hiszek, segíts hitetlenségemen! 
Mikor Jézus megemlíti a hitet, az apa, mint aki tudja, mit akar hallani a legendás Jézus, rá is vágja: Hiszek! Csak utána jön rá, hogy itt nem lehet megjátszani magunkat, és akkor képes őszintén fordulni Jézushoz: Segíts hitetlenségemen!

Amikor rájöttem, hogy nem merek vigaszt nyújtani, én is így kiáltottam az Istenhez: Segíts az én hitetlenségemen! Tudtam, hogy gyenge vagyok egymagam, még ahhoz is, hogy annyit mondjak: az Isten segít!

De ma végre sikerült! Sikerült kinyögnöm a telefonba, miközben majdnem elsírtam magam az örömtől, hogy tudatosodott bennem: van remény. Képes voltam azt mondani, hogy nem véletlen tett csodát az Úr! Hiszen meg sem foganhatott volna a kislány...

Persze még semmi sem biztos. Még van ok izgulni, félni, imádkozni...de már látok reményt és fényt! 

Tanulság:
A hit nagyon nehéz dolog. Nem egy statikus valami, hanem egy dinamikus, fejlődő dolog. Nem olyan, mint a szerepjátékban a fejlődés, hogy "elértem a 4. szintet, és ez most a köv. szint XP értékéig így marad, utána szintet lépek". Nem, ezt folyamatosan ápolni és fejleszteni kell. A hit nagyon összetett. 
Viszont az Isten nem várja el, hogy megfeleljünk. Ő sokkal inkább a szívünk valódi szándékát nézi, nem az eredményeinket. A VALÓDI szándékot, nem azt, amit akár magunknak is mondunk... 
Ha Ő azokon irgalmazna, és azoknak kedvezne, akik "jól" hittek, nagy szarban lennék, és ami még rosszabb,  a kislány és a szülei is. De Isten nem azt nézte, hogy mennyire volt erős a hitem. 
Ez a gyermek él, még ha nincs is tökéletesen. Élete egy olyan kötélen függ, amit imádságból, böjtből és könnyekből fontak. Mert imából, böjtből és könnyből is sok volt.

"Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?"
(Mt 16, 24-26)

Mit is adhatna, tényleg? Semmit. De az Isten nem várja el, hogy kifizessük nagy jóságának árát. 

LAUS DEO!
Istennek hála!