XINAF - Az én világom

Innen már nem nagyon van kiút...
Vakon belevágtam egy szakba, amit nem akarok elvégezni, és mindenki azt mondja, el KELL végezzem. Kivéve Alistert, akinek szívélyes köszönetem ezért!
Anyiban igaz, hogyha abbahagyom, akkor mi van? Hova tovább? Mit kezdek magammal? Viszont az éremnek van másik oldala is... egyrészt, ez a tanár vagy megbuktat, vagy anyira nyomod a rohadt angolt, hogy simán leteszed az EMELT szintű érettségit. 11 vizsgatárgyam van, készüljek egy 12.-re is? Másrészt tudom, hogy nem kéne megbukjak, de ez a maximalista tanár annyi anyagot ad fel, amit képtelen vagyok feldolgozni. NEM AZÉRT, mert nem tanulok, hanem mert sok. Más tanár miért nem csinál ilyet?
Annyit tudok mondani: ha sikerül csoportot váltanom, akkor maradok. Ha nem sikerül, akkor adios! Engem senki nem égethet mások elött. És nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy kirugjanak, amiért nem teljesítettem a színvonalat.
Ilyen téren nem érdekel más véleménye. A tanárúr csinálja így tovább, ha ezt ő oktatásnak érzi. Tessék, szabad, csak így tovább! De nélkülem, ez egészen biztos. Értékesebb vagyok ennél!
Nem találom a helyem! Nem akarok egész életembe egy olyan munkát csinálni, ami nem érdekel, de engem nem érdekel semmi! Itt mindenki ellébecol két évet, és majd lesz valami. Én nem akarok két évet eltölteni. Én cselekvő akarok lenni. Nem akarok anyám és apám pénzén elleni két évet. Szar az egész!