Sziasztok, kedves olvasók! Emlékeztek még ERRE az írásomra? Egy rejtjeles örömmámor. Egy kódnyelven megírt örömüzenet. Úgy érzem, ez jellemezte a legjobban.
Sokan kiváncsiskodtatok, és néhányan tudtátok, miről is van szó. Nos, leírom, hogyan alakultak a dolgok.
Vesztettem. Ilyen egyszerű az egész.

"De még nem is vesztettem! Ha vesztek, arról max egy hasonló stílusú, kódolt írásból fogtok értesülni. És bár gyakorlatilag talán sosem nyerek, és őszintén bevalva, még mindent elveszthetek, eddig minden olyan pozitívan alakul, amit sose hittem volna."
(Idézet a fenti írásból)

Itt a kódolt írás, kedves olvasóim. Vesztettem. De megértettem egy fontos dalszöveget:

"Látom, mosolyogni kéne példán, lágyan szólni hozzád,
De nem tudok.
Látom, rosszul esik döngő léptem, én megpróbáltam másképp,
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass! Üldözz! Áltass! Átkozz! Válassz!
Én többet nem adok!
Csak a szívemet dobom eléd"
(Vikidál Gyula: Csak a szívemet teszem eléd)

Én képtelen vagyok megváltozni. És látom, rosszul esik döngő léptem...