Szerintem komoly baj az, amikor a tanár hosszan szidalmazza az iskolai rendszert. Nagyobb a baj, ha a tanulók elött. Még nagyobb a baj, ha ezzel elvonja az időt az anyag elől. És a legnagyobb baj, ha közvetve vagy közvetlen a kollégáit is ócsárolja.
Általánosba, de még gimibe is nagyon élveztem ezt a dolgot. Hát igen, nem én vagyok a hülye, más is utálja ezt a szart. Legalábbis valami ilyesmi játszódott le a kis agyamban.
Ma már, 21 éves fejjel azt mondom: én tanulni jöttem ide, és nem lógatni a pöcsömet!
Tudni kell, hogy én modulrendszerbe tanulok. Ez azt jelenti, hogy nem kimondottan tanárgyak szerint, hanem tantárgy csomagok szerint vesszük át az anyagokat. Egy csomagot, ami kb. 4-5-6, stb tantárgyat foglal magába, nevezzük modulnak. A vizsgák is eszerint mennek, tehát egy vizsga X számú tantárgyar foglal magába.
Mivel sok modul van (ha jól tudom, kb. 15) akkor sok a tantárgy is. (Ha átlagosan 5 tantárgy/modul, akkor megközelítőleg 75 tantárgyról beszélünk!) Nem nehéz kiszámolni, hogy két év nagyon kevés ilyen sok tananyagra. Éppen ezért a modulrendszer eltér a hagyományos oktatástól: egy tantárgyra 4-32 tanórányi idő jut. Ez tantárgyanként változó. Természetesen senki nem várja el, hogy ennyi idő alatt a tárgy mélységébe lássunk, ez igazából átfogó ismereteket biztosít, hiszen egy újságírónak nem kell perfectnek lennie szociálpszichológiából, irodalomból, történelemből, stb! De mindet ismernie kell, hogy utána tudjon nézni, ha valamire szüksége lenne.
Nos, egyes tanáraim nem igazán képesek egy hangyányit is újítani, vagy egy picit is alkalmazkodni. Mert a másik rendszerben nekik a tantárgyukra volt 64 órájuk mondjuk. Igaz, hogy most vannak más tantárgyak is, de ők nem tudják mit kell abból tanítani, azt nekik nem mondták meg. Szerintem meg nem néztek valójában utána. Mert a titkárnő megkérdezése még nem utánanézés!
Szóval a tanárúr nem kevesebb, mint 55 percig szidta a modulrendszert, mert neki kevés az órája, és nem tudja megtanítani az adott tárgyat. Volt vele aznap végülis 6 óránk, ebből egy ráment arra, hogy kevés az ideje.
EZ ÍGY EBBEN A FORMÁBAN NEM NEVETSÉGES EGY KICSIT?
De igen... sajnos. Kérdem pl. én, miért kell a XX. századi irodalomban egy-egy alkotóval több órán át foglalkozni, ha tudjuk hogy kevés az időnk? Ha egy alkotóra jut 60 perc, akkor kb. dupla annyit vehettünk volna, mint így. Hiszen ezeket mér érettségire is tanultuk! Nyílván nem most kell mindent elmondani!
Vettük Adyt, Kosztolányit, Karinthyt, Krúdyt, Móriczot... ilyeneket hagytunk ki, mint József Attila, Radnóti, Pilinszky. És ez még csak a magyar vonal. Szerintem, ha nem szindnánk átlag 35-40 percig a jelenlegi rendszert, ők is belefértek volna.
Még egyszer leírom: a modulrendszer átfogó ismeretet ad. Nem kell MINDENT megtanítani. Hiszen nincs mindenre szükségünk, még akkor sem, ha minden tanár a maga tárgyát tartja a legfontosabnak!
Persze így tényleg kevés az óraszám. Ha valaki átlag 40 percet a semmiről beszél, minden egyes alkalommal. Ezt 64 óra mellet beleférhetet, de 30 mellet nem.