A maja naptár szerint 2012 decemeberében eljön a világvége.
Nem nagyon hiszek ezekben a dolgokban. Az adventisták is megjósolták már ugyanezt, csak más időpontokban. Ne is beszéljünk a 2000. évről, amikor óriási pánik lett.
Én mindenesetre nyugodtan alszom továbbra is. De őszinte leszek: ha kiderülne, hogy egy hetünk van még hátra, akkor is nyugodtan aludnék.
Mostanában gondolkodtam el ezen. Mi lenne, ha bejelentenék: eljön egy hét múlva a vég, már nem tehetünk semmit?
Csak feltételezhetem, hogyan reagálnék, de szerintem én nem kezdenék pánikolni, és nem lépnék be semmilyen hírtelen alakuló szektába (az ilyenek megjelenése törvényszerűen bekövetkezik).
Sanda gyanúm, hogy egyszerűen csak kipróbálnék pár dolgot, amire eddig nem volt lehetőségem. Ilyen helyzetben nem nagyon van a pénznek szerepe, így ülhetnék repülőn, megtanulhatnék normálisan autót vagy motort vezetni, stb.
Valószínüleg megkeresném a régen nem látott ismerősöket. Kibékülnék azokkal, akik most haragszanak rám, okkal vagy oktalan.
Szerintem megpróbálnám továbbra is jól érezni magam.
A kötelesség, az erkölcs, és a többi hasonló persze fontos. De muszáj tudjuk élvezni az életet, hiszen valóban akármikor végetérhet. Engem is akármikor leszúrhatnak a telefonomért, akármikor elkaphatok valami csúnya, halálos betegséget, összefoglalva: az életünk nem is olyan biztos pont, mint gondolnánk.