Aki ismer, az jól tudja, hajlamos vagyok dalszövegeket magamra vonatkoztatni. Mivel blogolni van kedvem, de nincs különösebb témám, így most is ezt fogom tenni. Kiemelem a lényeget:
"De ha van még, kit nem szédít a pénz,
Aki érdekből nem feküdt le még,
Akit nem vernek át a fellengzős dumák,
Ha most rámnéz, barátot lát!"
(Sztárcsinálók musical)
Mert úgy hiszem, nem különösebben vonz a pénz, mert sem fizikálisan, sem elméleti szinten nem feküdtem le soha érdekből, és mert óvatosan kezelek mindent, ami túl szépen csillog.
"A szerelemnek múlnia kell,
És ha múlik akkor fájnia kell!"
(Zorán: A szerelemnek múlnia kell)
Egy húzós szerelmen vagyok túl. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az élet nem állhat meg!
"Eljött az óra, eljött a perc.
Ezerszer győzött le az az élet,
Mégis felkelsz"
"Így hét év telt, más mondhatná:
Kár volt!
Tanud az sosem volt, hisz senki sem állt melléd,
Csak vádolt!"
(Jekyll és Hyde musical)
És újra felkelek... és ráadásul már van, aki mellém áll. Már nem kell féljek.
Ez a három nem rock, és nem heavy metál. Nem Oi, és nem punk. Ennek ellenére sem érzem magam kevésbé rockernek.
Szerintem nagyon fontos, hogy az ember feltérképezze, hol is van a helye a világban, és rendet tegyen magában. Ezért tudom elviselni, ha elutasítanak, ha szégyelnek, vagy ha haragszanak rám. Mert bennem rend van, végre. Hála az Úrnak!
Utolsó kommentek