Mióta nem volt ennyire jó hétvégém? Magam sem tudom... megkockáztatom, hogy hónapok óta biztos, de tán évek óta.

De hogy is kezdődött?
Még a hét elején, hétfőn említette Morvin elvtárs, hogy ő és Malkáv lemennek majd szombaton (tegnap) Szegedre, ahol Kocsis Fülöp püspök tart vecsernyét, majd előadást a keleti szerzetességről, és lesz ikon kiállítás is. Én is nézegettem előtte ezt a hírt, de gyorsan rálegyintettem. Szeged... messze is van, meg nem is ismerek onnan senkit.
De így, hogy nem lennék egyedül? Engem is meglepett a lelkesedés, ami elkapott, mikor rávágtam, "persze, hogy megyek"!
Nem igen aggódtunk azon, hol fogunk aludni. Vittünk polifomot és hálózsákot, ha valahol csöveznünk kell, de alapból abból indultunk ki: majd az Úr biztosít szállást azoknak, akik rá bízzák magukat. Eddig kétszer vágtam bele így utazásba, és mind a kétszer volt hol aludnom. (Az egyik esetben a csillagos ég alatt, de eső nem esett, hideg nem volt, szóval arra sem volt panaszom.)
Cserkészfoglalkozás után mentünk is a vonathoz. A leutazás vidáman telt, a szegedi turistáskodás még inkább, mivel Morvin azt mondta, menjünk le korán, így majdnem 3 óránk volt még lent nézelődni.
Ki is használtuk! Megnéztük kívül-belül a szegedi Dóm épületét, ami csodálatosan szép. Ha már arra jártunk, végigjártuk a Dóm teret, ahol megtekinthettük nemzetünk és Szeged város nagyjainak állított domborműveket. Nézelődtünk, és még kényelmesen meg is ebédeltünk.
Utána megkerestük a Szent Miklós tiszteletére szentelt Minorita templomot, az esemény helyszínét. Ott gyorsan megismerkedtünk Aranyosi-Vitéz Gellérttel, az egyházközség kántorával, és az est szervezőjével. Gellért igen profin vezette le a dolgot egyébként, szívélyes, mosolygós ember, aki gondoskodott arról, hogy mindenkinek jusson kinyomtatott vecsernyés füzet a szertartásra, hogy legyenek ülőhelyek az előadáson, hogy senki ne tévedjen el.
Maga a vecsernye szép volt, ahogy láttam, római katolikus testvéreink is egészen érdeklődtek, és többé-kevésbé be is kapcsolódtak a szertartásba.
A szertartás végén átvonultunk a plébániára, ahol láthatóan nem készültek ekkora érdeklődésre, de utólagosan behordtak még pár tucat széket, így csak páran nem tudtunk leülni, de csak fiatalok, így ez nem volt tragédia.
Maga az előadás érdekes volt, de tartalmáról nem számolnék be itt a blogon, ha valakit érdekel, majd személyesen megkérdezi.
Utána jött az ikonkiállítás, melynek megnyitó beszédén Fülöp püspök szólt bár szót az ikonokról.
Viszonylag gyorsan meg lehetett tekinteni a kiállított ikonokat, és szerencsére sikerült pár szót váltani püspökatyával is, aki széles mosollyal lépett oda hozzánk, és nagy szeretettel üdvözölt. Láthatóan örült neki, hogy lejöttünk Budapestről ilyen messzire. Rövid beszélgetés után bemutatott egy nagyon különleges embernek... egy olyan római katolikus papnak, akihez fiatalon ő maga is gyakran járt. Leültetett, hogy kicsit beszélgessünk vele.
Kardos Mihály atya olyan ember, aki mellett az ember csak hallgat. Nem azért, mert az atya nem hagyná szóhoz jutni! Hanem mert nem szívesen szakítaná meg a gondolat menetét a saját hülyeségeivel.
Az atya elmúlt már 60 éves. A lábát amputálni kellett, járókerettel jár. Szociális otthonban lakik, de minden szombaton elhozzák a plébániára, és misét tart, illetve gyóntat, szombat este, és vasárnap reggel.
Amikor annyi életerős fiatalt lát az ember búskomorságban, szomorkodva, akkor csak ül, és bámulja ezt az idős embert. Mert, megkockáztatom, nála boldogabb emberrel én még sosem találkoztam!
A külseje kicsit olyan, mint Pio atyáé. A száján mindig mosoly. Rengeteget nevet fel szívből. Képes rácsodálkozni egyetlen fűszál láttán: "Hát nem csodálatos az Isten?" Ránézek, és tudom, elhiszem, hogy ő őszintén megleli az Istent a világ legapróbb dolgaiban is. Ezért olyan boldog ember.
Mikor megkérdeztem, ő is szerzetes-e, azt mondta: "Nem, én egyházmegyei pap vagyok. De remélem, úgy élek, mint egy szerzetes... Szegénység, az mindig volt, hála Istennek! Engedelmesség, és tisztaság... nagy küzdelmek!"
Megértettem, miért akarta Fülöp püspök, hogy beszélgessünk Mihály atyával. Ember, aki ennyire szereti az Istent...
Sokat kell még tanulnom és tapasztalnom Istenről és Istenből, hogy képes legyek én is ennyire boldognak lenni. Ennyire felismerni, hogy akár egy tojás, amiből kikel a kiscsibe, milyen fantasztikus alkotása Istennek. Hogy a világunk rendszere mennyire összetett, és mennyire nincs benne hiba.
Azt mondta nekünk: "Merjetek kérni! Merjetek konkrétat kérni! Ismertem egy embert, aki így imádkozott: "Istenem, adj meg nekem egy körülbelül 150 centis, lehetőleg kék szemű lányt!" Megadta neki."
Már elbúcsúztunk az atyától, és szedtük fel a hátizsákjainkat, hogy alkalmas fekhelyet keressünk, mikor megállított az ajtóban Mihály atya: "És hol fogtok aludni?"
Azt feleltük: amit az Isten ad.
Erre pillanatok alatt intézkedett, és a már fent említett Aranyosi-Vitéz Gellérttel együtt kerítettek nekünk egy három ágyas szobát. Gellértnek még arra is volt gondja, hogy reggel értünk jöjjön, és kiengedjen a kapun (háromnegyed hatkor!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!), hogy kényelmesen elérhessük a reggeli vonatot. Az, hogy mindezt ingyen kaptuk, természetes volt.
Hát nem csodálatos tényleg az Úr? Biztosított számunkra szállást!

Lelkileg nagyon feltöltődve érkeztem haza, ahol amúgy is ünnep volt: nővérem, sógorom és a kislányuk (az unokahúgom) névnapját ünnepeltük. A köszöntés után még elmentem Malkávval és Morvinnal, és megnéztem az új Amerikai Pitét (A találkozó), ami jobb volt, mint vártam.

Nagy lelki élmény, majd utána egy lazább, világi szórakozás... elmondhatatlanul csodálatos volt, hogy megélhettem ezt!

Köszönet Morvinnak a társaságért, és az ötletért, hogy lemenjünk, Malkávnak a társaságért, Kocsis Fülöp püspök atyának a szép szertartásért, az előadásért, és a kedvességéért, Aranyosi-Vitéz Gellértnek kedvességéért, és a szállásért, és Kardos Mihály atyának az életöröméért!
Zárásképpen pedig álljon itt egy olyan felvétel, amin elhangzik az az áldás, amit Mihály atya énekelt nekünk, mikor áldást kértünk tőle (utána persze meg is áldott)!

ÁRONI ÁLDÁS

Áldjon meg téged az Úr!
Áldjon meg téged az Úr,
és őrizzen meg tégedet!

Világosítsa meg az Úr
az Ő orcáját terajtad,
és könyörüljön terajtad!

Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád!
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád,
és adjon békét tenéked!