Nem akármilyen nap volt!

Nem érzem késznek magam, hogy részleteibe menő beszámolót írjak a mai, görögkatolikus családi napról. De azért pár szót róla.

A csapatunk zseniálisan helytállt, gratulálok mindenkinek. Igen ám, mert a mi cserkészcsapatunk több feladatot is ellátott, egészségügyi biztosítástól a beléptetésen át, a kajakiosztásig. Nem kizárólagosan mi csináltuk ezeket (kivéve az egészségügyet), de derekasan kivettük a részünket.

Hatalmas élmény volt, amikor megszólítottak ismeretlen emberek, és a cserkészetről vagy a csapattól kérdeztek. Leírhatatlan milyen érzés, mikor a szintén a beléptetésben segédkező néni ilyet mond: "annyira örülök, hogy itt lehetek és segíthetek mellettetek!" Hogy lehetne szavakba önteni az érzést, mikor az emberek százszámra távoznak úgy, hogy hangoztatják, mennyire jól érezték magukat...

És persze a legnagyobb élmény a találkozás a püspökömmel, Kocsis Fülöppel. És utána a vecsernye.
Megint úgy éreztem, Isten mellettem áll, és a keze a vállamon van. "Itt vagyok veled, ne félj, én figyelek az életedre." Mit zavart az engem, hogy csepereg az eső? Hogy nem a legtökéletesebb a hangtechnika megoldása? Hogyan is zavarhatott volna bármi, amikor püspök atya kiáll keresztcsókoláshoz, és erőteljes hangján rákezd:
KELJEN FEL AZ ISTEN, ÉS SZÉLEDJENEK EL AZ Ő ELLENSÉGEI, ÉS FUSSANAK ORCÁJA ELŐL KIK ŐT GYŰLÖLIK!

És még pár élmény, aminek örültem:
- A bámészkodó turistával szóba elegyedni, és látni, mikor kiejtem a számon a "greek chatolic" kifejezést, hogy felcsillan a szeme, majd közli, hogy "I'am a orthodox!" - és semmi ellenségeskedés, hanem még örült is nekünk, hogy keleti lelkületűekkel találkozott.
- Találkozni Sz. Erzsébet, ikonfestő nénivel, aki bár római katolikus, ismeri és szereti Fülöp püspököt, és ezért kijött a vecsernyére. Külön öröm volt bemutatni őt a többieknek!
- A sok ember. Kb. 750 fő körül lehettünk, ami egy ilyen típusú, keresztény rendezvényen nem is rossz. Főleg, hogy a görögkatolikusok kevesen vannak.
- Az áldozat, amit bevállaltak az emberek, hogy a szombatjukat feláldozva jöjjenek segíteni egy görögkatolikus programon! Pedig volt köztünk református, buddhista, és római katolikus is, aki egy fontos programot hagyott ki értünk!

És visszatérve: Fülöp püspök jósága és szeretete szinte tapintható. Pedig biztos fáradt ő is...
És ezúton írnék le valamit... valamit, ami mélységesen felháborított.
Nemrégiben a Parlament elismerésben részesítette a görögkatolikus egyházat. Sok mindenért járt az érdem, többek között azért a tevékenységért is, amit a cigánysággal és a cigányságért tesz. Püspökeim elhatározták, hogy külön figyelmet fordítanak a cigányságnak. Nálunk két településen (Hodász és Kántorjánosi) is van teljesen cigány nyelvű Szentliturgia. Roma szakkolégiumot alapított az egyházunk, és még rengeteg mindent.
Miért fontos ez.
Tegnap felmentem görögkatolikus egyházunk hivatalos honlapjára, és egy érdekes cikk fogadott. A címe: "Görögkatolikus egyház a vádlottak padján?" A cikket Fülöp püspök írta. A leadjében ez áll (a konkrét cikknek nem része, egy előharangozó):
"Álmomban sem gondoltam volna, hogy beperelnek azért, mert segíteni szeretnék. Azt tettem, amit elődeim, s amiért ők is, én is eddig csak elismerést kaptunk."
És igen. Én se hittem. De megtörtént. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány (CFCF) beperelte a magyarországi görögkatolikus egyházat. A vád, hogy egy direkt cigányoknak fenntartott (bezárt) iskolát vett át, és indított el újra.
Nonszensznek hangzik? Hihetetlen? Az. Nézzünk csak, mit ír erről a teljesen objektív Népszabadság:
"Miközben Nyíregyházán gazdaságosságra hivatkozva átszervezés címszó alatt sorra zárják be az általános iskolákat, egyet mégis újranyitnak. A cigány származású gyerekeknek. A Magyar Görögkatolikus Egyház ugyanis átveszi azt a 2007-ben bezárt iskolát, amelyet a város épp azért szüntetett meg, mert az szegregált, sértette a roma gyerekek esélyegyenlőséghez, oktatáshoz való jogát."
A hír 2011-es, a cikk maga itt elolvasható.
De ha valaki frissebbre vágyik, aktuálisabbra, annak ajánlom ezt a május 5.-én írt cikket, olvassa el bátran!

Szóval, egyrészről nagy öröm, és boldogság, hiszen lelkileg óriási, egyébként jó élmények értek. Másrészt pedig nagy a szomorúság bennem.
Kevesen tesznek annyit a cigányságért ma, Magyarországon, mint a görögkatolikus egyház. Talán senki. És a bölcs liberálisok, akik cigánytelepet még tv-ből sem láttak, nemhogy bementek volna közéjük, beperli azért, mert átvett és elindított egy olyan iskolát, ami egy Esélyt adna a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek.

Legmélyebb tiszteletem püspök atyának, aki ilyen dolgok mellett is képes egy szertartással az Istenhez emelni a lelkemet... vagy hogy egyáltalán képes mosolyogni.