Mit szerettem az idei cserkésztáborban?
- Jó a vezetői gárda. Többé-kevésbé működik az összhang, bár mint mindenhol, itt is voltak, vannak, és lesznek is súrlódások. Ez az eltérő értékrendekből fakad. Ameddig nem megy a hatékonyság rovására, addig nincs ezzel semmi baj. Engedelmetekkel, most megosztanék két képet azokról az emberekről, akikre a szülők rábízzák féltet csemetéiket:
A Puma őrs:
A Csodaszarvas őrs:
Tehát, mint látható, 5 nő és 5 férfi vezette a lányokat és a fiukat, (26-28 főt, ez a szám néha változott) egy héten keresztül. Úgy gondolom, minden vezető büszke lehet magára, mert nagyon keményen odatettük magunkat!
- Nagy élmény volt, hogy Kocsis Fülöp püspök is lent volt egy fél órácskát. Ez igen nagy megtiszteltetés!
- Nagyon nekem való volt a lelki nap! Szabó Roland atya olyan pap, akiből süt az Isten szeretete, amitől konkrétan képtelen elvonatkoztatni. És ez egy papnál nagyon fontos. Ide tartozik, hogy átéltem egy nagyon jó, de nagyon nehéz gyónást.
- Volt lehetőségem többekkel is jót beszélgetni.
- A tímári gyerekek csúcs jófejek! Persze a többi gyerek is az, de róluk eddig is tudtuk :)
- Még valami, amiről részletesebben is írnom kéne, de egyelőre nem írok, pedig ez volt nekem az egészben a legjobb! Pár beavatott tudja, miről van szó. Ha majd eljutunk odáig, egy hosszú, részletes bejegyzést fogok írni róla. Ez a titokzatos esemény volt az, ami átsegített a legnehezebb pillanatokon is!
Ami viszont nem tetszett:
- Sok-sok rosszullét. Én ugyan nem, de több vezető is kidőlt. Ilyenkor nagyon nehéz helytállni, hogy a gyerekek ne féljenek!
- Apróbb szervezési gondok, mint pl. nagyon hosszú út a strandig. Belefér.
- A körülmények... szóval, itt voltak gondok. A ház nem volt kitakarítva, a fürdővíz hőfokával voltak gondok, néhány srác a faluból beszólogattak a gyerekeinknek, ha mi nem voltunk ott... stb. Egyik sem eget rengető, de elég bosszantó dolog.
- Nézetkülönbségek, viták, konfliktusok más vezetőkkel. Emberek vagyunk, belefér.
- A templomi próba. Nekem ez volt a legfájóbb az egészben. Én magam is úgy gondolom, fontos dolog a cserkészavatás. Tényleg az. De az Isten mégiscsak fontosabb. Két és fél órán át próbáltuk el az avatást, néha olyan stílusú ötletelés közepette, mint ha egy halpiacon lennék, és nem az Úr házában. Nem az volt a gondom, hogy hangosabban beszéltünk, mint ahogy a templomba szokás, hanem a stílus zavart időnként.
Alapvetően sokkal több a jó, mint a rossz. Hiszen a "tetszett" részből sok kisebb-nagyobb dolgot kihagytam, a "nem tetszett" részből viszont semmit! A vidám gyerekek, az őszinte esti imádságok, a sikeres próbáztatások, az eredményes tanítások, a strandnap, a vidám nevetés, az összetartozás érzése, látni egy fiatal lánykán, hogy legyőzi nagyon is érthető és fájdalmas szomorúságát, vagy cserkésztestvérré fogadni valakit... ezek mind-mind jó dolgok. Csak a legfontosabbakat emeltem ki.
Összefoglalva: nagyon jól éreztem magam, de nem bántam meg, mikor vége lett. Ráadásul, végre megkaptam a választ az Istentől néhány kérdésemre. Hálás vagyok az Úrnak az egész közösségért, a táborért, és a válaszokért.is.
Utolsó kommentek