2007. 05. 13.
Ezen a napom, pont egy évvel ezelött, egy fiatalembernek különös ötlete támadt. Sokat olvasta akkortájt Tomcat és Athina blogját, és valami ismeretlen okból kiindulva imponált neki, hogy ez a két ember kőkeményen megmondja, mit is gondol éppen valamiről. Történetünk hőse maga se tudta, miért is regisztrált a blog.hu-n. Talán szeretett volna megosztani másokkal néhány olyan dolgot, amit szóban sokkal nehezebb. Őszinte akart lenni, és az ismerősök vagy akárki tudomására hozni, amiről képtelen volt beszélni. Talán. Esteleg be akart szólni valakinek/valakiknek. Kritizálni másokat, és nagyképűnek lenni. Ez is lehetséges. De ne is szaporítsuk a szót. Megszületett a saját internetes naplója. Szerette volna jelezni, hogy ez kérem itt magánterület, és nem vitafórum! És itt nem lehet pl. észérvekkel meggyőzni. Nem azért, mert sznob, csak egyszerűen ez itt kizárólag az övé. Ezt az embert a neten Xinaf-ként ismerték. Így született meg, pontosan egy éve a "Xinaf - Az én világom".
Örülök, hogy eddig eljutottam. Ez a blog sokat jelent nekem, és álmomban sem hittem volna, hogy egy éven át fogom nyúzni. Sokkal méltóságosabb megünneplést terveztem, de marad a szokásos Xinaf stílus. Holnap is meló, nekem ez már nagyon késői időpont. De amit muszáj, azt muszáj. Arról nem is beszélve, hogy szarakodott a net. De legaláb megharcoltam azért, hogy írhassak...
"Az én világom" átélte ahogy politizáltam, ahogy megvalottam a hibáimat, ahogy vitáztam, ahogy szembe mentem a szélsőjobbnak, ahogy leírtam olyan dolgokat, amik nekem értékesek. Mindent látott, és remélem még engem is túlél.
Sokaknak tartozok köszönettel, szeretnék ezen is túlesni:
Köszönöm mindenkinek, aki akárcsak egyszer beleolvasott a blogba, azoknak akik egyetlen témát megtaláltak a google segítségével az oldalon, akik rendszeresen olvasnak, és akik kommentjeikkel segítettek, vagy felvetettek egy gondolatot. Külön köszönet Akarának, Alisternek, Eidannak, Keselyűnek, Morelight-nak és Newsee-nak, a sok kommentért.
Egy év eltelt, és pár dologban változtam. Igyekszem a hangulatjeleket minél kevesebbszer használni, összeszedettebben és rendszeresebben írni. De a legfontosabb nem változott: továbbra is ami a szívemen, az a blogomon. Nem érdekel kit haragítok magamra, nem érdekel ki hülyéz le, nem érdekel mit gondolnak rólam a tisztelt olvasók. Rocker vagyok, örökké lázadó, és olyan akinek saját véleménye van. És bátorsága leírni. Ahogy a leírásba is benne foglaltatik: "Ha nem tetszik amit írok, ne olvasd el! Így sokkal szebb lesz az életünk!"
(A bejegyzés címe Halász Judit: Boldog születésnapot című számából egy részlet, bár nem hiszem hogy a szerző abból akarna meggazdagodni, hogy jogtalan publikálókat perel be, szeretem kerülni a jogi mizériát...)
Utolsó kommentek