Nagyon sokféle kritikát írtam már, filmekről, könyvekről egyaránt. Nem egyszer volt vitám is filmekről, könyvekről, színházi darabokról, stb. Általánosságban elmondható, hogy a "mitől jó egy mű" kérdéskör legalábbis megosztó.
Erre a legjobb példák szerintem a látványfilmek. Aki ilyen filmet néz, az nagyrészt két csoport valamelyikébe beosztható:
1. Abszolút nincs igénye mély tartalomra. Azért ül le megnézni a filmet, hogy kikapcsoljon az agya, ne a mindennapokkal törődjön, lenyűgözze a látvány, stb.
2. Elvárná a mély tartalmat. A látvány csak egy váz. amit meg kell tölteni tartalommal.
Ez a két nagy csoport őszintén meg tud döbbenni a másik álláspontján, mert tőle távol áll. Nyilván ez két szélsőség, vannak árnyalatok.
Ugyanez a tendencia, a mély rétegekre és a csak kikapcsolódni vágyók közti "harc" megjelenik mindenhol, legyen az film, könyv vagy színpadi mű.
Most akkor közzé teszem az én álláspontomat:
Én kicsit mind a kettő vagyok.
Ez így ellentmondásnak tűnik, és mind a két csoportból ismerek olyan képviselőt, aki tiltakozna, ismerve egy-egy művel kapcsolatban a véleményemet.
Rólam tudni kell ilyen téren, hogy baromira tudatosan választok szórakozást, mivel még sosem volt ilyen kevés szabadidőm, így ami van, azt nagyon megbecsülöm. Pont ebből fakad, hogy van előre egy igényem, hogy mit is várok az adott terméktől.
Szóval nekem az a jó könyv/film/színpadi mű/stb. ami azt adja, amit várok tőle. Ami kielégíti az igényeimet. Nekem nem ugyanaz az elvárásom pl. egy Star Wars filmmel, egy Marvell/DC filmmel, vagy egy drámával.
Konkrét példa:
A Star Wars: Ébredő Erő esetén az volt az elvárásom, hogy magával ragadjon a Star Wars feeling. Ez összejött? Többé-kevésbé. A kritikámban lehúztam a filmet, de hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett.
Az Amerika Kapitány: Polgárháborúnál egyrészt látványos akciókra, laza humorra, és karkater drámákra vágytam. Tudtam, hogy a film két egymást szerető és tisztelő ember konfliktusáról, és a köré gyűlt két tábor (akiknek tagjai szintén szeretik egymást) harcáról fog szólni. Ráaádsul egy társadalmi kérdés miatt esnek egymásnak, ez még aktuális is a népszavazás után pár nappal. És mit kaptam? Ezt. Itt elvártam a laza szórakozást, a mély tartalmat, és mindkettőben felülmúlta a várakozásomat a film. (Nagy kár, hogy a film fele akkorát sem üt, ha az ember nem látta a Marvell filmes univerzumának nagy részét, így laikusnak nem igen ajánlanám, ez az év, ha nem az évtized egyik, ha nem a legelgondolkodtatóbb filmje!
Az Amerikai Pite - A találkozó remek példa arra, amikor egy jól ismert sorozat újabb darabját akarjuk megnézni. Mit vártam tőle? Rengeteg humort, nosztalgiát, és egyfajta nem túl mély, de működő tanulságot. Mit kaptam? Amit vártam.
De pl. vegyük a könyveket.
Rácz-Stefán Tibor eddig két könyvet írt, a Fogadj el!-t és a Túl Szép-et. Mit vártam? A Fogadj el! esetében nem volt elvárásom, csak amit a fülszöveg ígért. Az alapján egy drámai tinidrámát vártam. Mit kaptam? Amit vártam. A Túl Szép esetén már komoly elvárásokkal fogadtam, leginkább azt vártam, hogy olvastassa magát, és ez messze az elvárásaim felül teljesült.
Egészen mást vártam pl. H.P. Lovecraft Összes Műveitől, amit éppen most olvasok. Mivel Lovecraft horror író, így elsősorban borzongást vártam, azt az érzést, hogy kis porszem vagyok a gépezetben. Megkaptam? Igen, nagyrészt.
Itt gyakorlatilag mindegyik példa pozitív volt, így elmondhatom, hogy az itt felsorolt 3 film és 3 könyv esetén egyikre se mondom azt, hogy rossz, akkor sem, ha némelyikre érvekkel alátámasztva próbáltak meggyőzni.
Volt persze negatív tapasztalat is. Nagyon utáltam a Hobbitot, ami a rajongóknak nagyon tetszett. Gyűlöltem a Szépség és a szörnyeteg filmet, remélem az új feldolgozás jobb lesz. Olyan könyvet, amit olyan nagyon utálok, nem tudok mondani, mert mióta nincsenek kötelezőim, nem olvasok végig olyan könyvet, ami nem tetszik, de a moziból mégse megyek ki...
A Hobbitnál Gyűrűk ura szintű, komplex sztorit vártam. A Szépség és a szörnyetegnél Disney mesét filmen.
Ezek a filmek szerintem rosszak, és mivel nem felelt meg az elvárásomnak (és nem is adott semmit helyette), így nem érdekel, milyen remek elvben a sztori vagy a színészi játék. Nekem nem tetszett - nekem rossz.
Ami megmentheti a szememben az adott művet, ha nem azt adja amit várok, de ad helyette valamit. Ilyen volt az Éhezők viadala. Nekem az egy Battle Royale light-nak tűnt, és valójában egy hasonlóan drámai, de egészen más történet.
Fontos megjegyezni, hogy egy-egy részlet nagyon meg tud fogni. Pl. ilyen volt a Suicide Squad - Öngyilkos osztag, ami egy borzasztóan buta képregény film, de Joker és Harley Quinn (aki nem tudná, két emblematikus, teljesen őrült karakter a DC univerzumában, főleg Batman ellenfelei) úgy volt ábrázolva, ami nekem nagyon bejött. A filmre inkább haragudtam, mert szerintem ebből sokkal jobb is kihozható lett volna, de ez a két figura bejött.
Ez a kép tökéletesen ábrázolja, hogy egyik karakter sem komplett.
Szóval, lehet hogy felületes vagyok, de én így mérlegelek. Ha gondolkodni akarok, akkor azt várom el, ha csak robbanásokat akarok látni, akkor azt. Szóval nekem szerintem könnyű megfelelni: azt add, amit ígértél. Ez pedig nem nehéz.
Utolsó kommentek