Utolsó kommentek

Férj vagyok!

2016.07.18. 20:47 | Xinaf | komment

Címkék: vallás párkapcsolat élménybeszámoló

Hogy meddig írok még blogot, jó kérdés. A Facebook úgy kiszorítja az online véleménynyílvánítás terét, hogy az ember egyszerűen nem szívesen ül neki hosszabban kifejteni valamit, de azért egy esemény mellett (bocsánat, KÉT esemény) nem tudok elmenni bejegyzés nélkül.

Hölgyeim és uraim: megnősültem!

Egy éve vagyok már polgárilag házas (vagyis, majdnem egy éve), de 2016 július 9.-én, szombaton, 13:00-ás kezdettel egyházilag is a házasok közé léptem.

Fantasztikus élmény volt!

Nem is tudnék mindent leírni, inkább csak benyomásokat fogok most közölni.
A legdominánsabb emlékem biztosan az a pillanat volt, amikor Kruppa Levente atya az eskü elmondása után megérintette az evangéliumra helyezett, epitrachelionnal lefedett kezünket, és felhangzott, hogy "amit Isten egybe kötött, ember el ne válassza".
Ez nekem nagyon magasztos pillanat volt. Átsöpört rajtam valami elképesztő érzés, azt hiszem, tényleg éreztem az Úr áldását, melyet az atya közvetített.
Hatalmas élmény volt látni a majdnem teli templomot, a sok ismerős (és ismeretlen) arcot, akik mind azért jöttek, hogy tanúi legyenek a házasságomnak. Volt ott ember, akit kb. fél éve ismerek, de olyan is, aki már 15 éve része az életemnek. És a családról nem is beszéltem!
Nagy élmény volt végigmenni így a templomon, elmondani az esküt. Hallgatni az egyház kijelölt szövegeit, melyekre egészen jól sikerült figyelnem. A koronázás, a körmenet az oltár körül, minden elképesztően magasztos volt. Annyira magasztos, amire egyszerűen nem is számítottam.
A prédikáció... sose hittem volna, hogy életem legjobb prédikációját a SAJÁT ESKÜVŐMÖN fogom meghallgatni, ami RÓLUNK szól, és többek között személyesen NEKEM! Na, ez sem semmi élmény.
Sosem szerettem az Ábel a rengetegben című művet, de a madaras példa mindig útmutatóm lesz a házasságomban. (Ábelt úgy küldi haza az anyjához az édesapja a hóviharban (mivel nincs lehetősége vele menjen, de ott sem maradhat a gyerek), hogy a kezébe ad egy madarat, hogy csak erre a kismadárra figyeljen, vigye el az anyjának, de semmiképpen baja ne essen. Ábel pont azért, mert nem figyel a zord időjárásra, hanem minden erejével a madárra ügyel, így nincs ideje és ereje megrémülni. Levente atya azt mondta, így tartsuk a kezünkben a másik életét, hogy bár az élet néha rengeteg vihart hoz, de mi mindketten csak arra figyeljünk, hogy a kezünkbe tartott másiknak baja ne essen.)
Fájdalmas és örömteli volt, hogy szeretet Édesapám testben nem lehetett már ott. Fájdalmas, mert ott volt a helye, neki is gratulálnia kellett volna, megszorítani a kezem, és azt mondania: büszke vagyok rád fiam, gratulálok!
De mellé örömteli, mert tudom, hogy ott volt, és azt is, hogy áldását adta a házasságomra.
Szóval elképesztő volt az egész, olyan, mint ha valaki más életét nézném egy moziban.
Mert gondoljuk bele!
A srác, aki olyan görcsösen vágyott kapcsolatra, miközben ő volt az osztályában a csúnya fiú, egy igazi szépséget vett feleségül, aki innentől társa lesz, ameddig csak él!
Szóval kicsit még mindig hihetetlen :)
Nagyon sokaknak jár a köszönet, kezdve anyósommal és apósommal, akik nekem adták egyetlen lányukat, a cserkészeken át, akik előkészítettek mindent a helyszínen, egészen Levente atyáig, aki felkészített a házasságra, és összeadott minket. Ileltve mindenkinek, aki eljött!

A nászút:
A hotelről annyit, hogy 14:30 körül érkeztünk meg, és 16:00 körül mehettünk fel a szobába. Mert nem volt kitakarítva. Nos, ez NEM PROFI.
Szóval elég kellemetlenül indult a dolog, de végül remek élmény lett belőle.
Huh, mennyi minden történt ott!
Sétáltunk, sétahajókáztunk, fürödtünk a Balatonba, étterembe mentünk, ettünk 40 centis átmérőjű palacsintát, több, mint 3000 ft-ot lövöldöztünk, gitárhősöztünk, autóvezettünk, flippereztünk, stb. el egy játékteremben, szuperfinom minifánkot falatoztunk, jégkását ittunk... és még sok minden mást.
Itt most kicsit gondban vagyok, mivel ez egy nászút volt ugye, mi pedig keresztény pár, ergo kellett itt legyen valami féle nászéjszaka is.... mi is van vele?
Hát az van vele, hogy részletesen nem számolnék be erről egy nyilvános blogon, annyit írok róla, hogy fantasztikus volt a nászút testi értelemben is.
A végén még itt Budapesten elmentünk egyfajta lezárásképpen az Állatkertbe, de akkor már tudtuk, ideje visszazökkenni a valóságba :)
Külön köszönet a Sógoromnak, aki oda és vissza is hozott minket kocsival, és így megkímélt a MÁV kényelmétől!

Zárás gyanánt:

A társadalom valami ilyesmi érzést akart rám tukmálni. Persze nem az ismerősök (nagyrészt), de sok helyről ömlött rám, hogy "most lett vége az életemnek:

20160709_091619.jpg
Én azonban nem így éreztem.
Győztes lettem. Elmondhatom, hogy most először érzem magam igazán egésznek.

kep.jpg

Tényleg királynak éreztem magam! 

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr698899196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása