XINAF - Az én világom

Az életben szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy legyenek a környezetedben olyanok, akik szeretnek. Akiknek számít a véleményed, és akiknek hiányzol.
Szerintem ez az ideális bevezetés egy olyan bejegyzéshez, mint ez is. Ez a bejegyzés most csak is kizárólag Najiváról szól. (Itt ki kell emeljem, mert bizony igen sok a hülye ember, és a net még segíti is őket: Najiva egy hozzám nagyon közel álló személy, de semmiféle szerelmi történetre ne gondoljatok! Már csak azért sem, mert együtt jár egy másik nagyon közeli ismerősömmel. A maradék 99.999%-nak, akik kinőttek a "szerelmes a Kiszifúr" korszakból, jó olvasást kívánok!)
Najivát az olvasó a "Túlléptük a kétszázat" című bejegyzésem kommentjeiből ismerheti. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük a startnál a sztorit!
Ha emlékeztek, kb. egy éve elég szomorú, dühös, elkeseredett írások töltötték meg ezt a blogot. A MÜA és Xinaf nem igazán találták meg a közös hangot. A gyomrom görcsbe rándult minden reggel, amikor elindultam a suliba, és még egyet tekeredett, mikor beléptem.
Közvetlenül a kirugásom elött ismerkedtem meg a köszönésen túl Najivával, amikor a társaság kocsmába ment. Ott váltottunk pár szót. Késöbb a jelenlegi pasija, és két másik srác szivattak azzal, hogy ők összejöttek. Ez késöbb valósult meg. (De én már az oltogatásnál is azt mondtam, hogy összeillenek...:P)
Utána jött a nagy szünet, a kirugásom időszaka. Sokáig semmit sem csináltam, és kicsit mindenkitől távolabb kerültem, lévén nem igazán találkoztam senki ismerőssel. Sokáig aludtam, és ellustultam akkortájt. Egyszercsak ismerős hív telefonon, hogy "a Nikinél lesz házibuli, nem jösz?" Néztem magam elé bután, és elöszőr nemet mondtam, lévén Najiva kisasszonyt akkortájt gyakorlatilag egyáltalán nem ismertem, és ő se nagyon engem. Aztán végül mégis elmentem... és ez volt az első nagy csomópont.
Nagyon kellemes vendéglátásban részesültem, Najiva folyamatosan megkínált valamivel, aminek következtében alaposan telezabáltam magam... (ezt olyan szinten kell elképzelni, hogy ropitól kezdve, a szotyolán át, egészen a sajttal töltött pulykamellig minden...) És ekkor jött az azóta már legendává lett kókuszgolyó... Nos, teli hassal se lehetett ellenállni...
Azóta sok összejövetel volt, és sokszor addig húzódott, hogy nem tudtam volna hazamenni, vagy nagyon körülményesen, de Najiva engem mindig beleszámolt engem a vendégkeretbe. Akár ő, akár a párja (akit nem akarok mindig a haveromként emlegetni, legyen mostantól Matt Demon) mindig el tudott helyezni. Igen, ez azzal járt, hogy egy szerelmespár nem aludhatott kettesben... és éreztem, tudtam mindig, hogy őszintén gondolják, nem udvariaskodnak.
Azóta is sokszor találkozunk, és azóta is sokszor hoz nekem kókuszgolyót, én meg neki svájci csokit (még csak egyszer vittem, de lesz ez még több is:P). Harmónikus egy kapcsolat ez, mert mindketten remekül el tudunk hízni. :)
Összefoglalva: Hajnal Nikolet, alias Najiva kiérdemelte a blogomon az önálló bejegyzést, és "A kedves, kókuszgolyós lány" rangot!