Elég sok ismerősöm készül házasságra lépni, ráadásul keresztény, ráadásul katolikus házasságra.
Ennek egyrészt örülök, másrészt némi aggodalommal tölt el.
Van a házasságnak (most kifejezetten a katolikus, Isten színe előtt kimondott, Istentől megszentelt házasságra gondolok) pár olyan aspektusa, amiről "nem illik beszélni". Én nem vagyok régóta egyházi házasságban, de már ezalatt a rövid idő alatt is szembesülnöm kellett pár olyan dologgal, ami baromira távol áll az idealizált házas képtől.
Óriási szerencsém volt, mert a pap, aki felkészített, nagyon gyakorlatias szempontokat is elmondott. Szerencsés voltam azért is, mert görögkatolikus pap készített fel, akinek saját tapasztalata van a házasságról, és nem csak elméleti ismerete. Félreértés ne essék, római katolikus atya is tarthat remek jegyesoktatást, de a személyes tapasztalat akkor is nagy előny.
Vegyük alapszituációnak azt, hogy a jegyesek: normális nő, normális férfi, egymást szeretik, ismerik, becsülik és tisztelik. Évek óta együtt vannak, ismerik a másik rossz tulajdonságait is. El is fogadták. Átgondolták többször is, hogy akarnak-e házasodni. Tényleg életük végéig akarják társul a másikat.
Szóval egy ideális állapotot veszünk alapnak.
Ilyen esetben nyilván bíznak is egymásban. Van is okuk bízni a másikban. Sokat beszélgetnek. Alap értékeik megegyeznek. Szóval gyakorlatilag nincs semmi olyan kifogás, ami gondot okozhatna, igaz? Már túl vannak pár vitán, esetleg veszekedésen is. Indokolt-e az esküvő? Igen, főleg, hogy nem csak a rokonság vagy a közösség folyamatos "zaklatása" miatt akarnak egybe kelni (tudjátok, ez a "és mikor lesz már esküvő?", amilyen később a "mikor jön már a gyerek" a folytatása), hanem ők is ezt akarják.
No, amikor ott állnak az oltárnál, a pap előtt, kimondják az eskü szövegét, a pap közvetíti Isten áldását feléjük, megvolt a lagzi, a nászút, kezdődik a tényleges közös életük, egy új családdá lesznek...
... akkor jön a baromi nagy pofon.
A gonosz lélek. A sátán. A plagizátor. Az ördög.
Nincs nagyobb veszteség neki, mint egy Istentől megáldott család. Mindent meg is tesz hát, hogy ezt szétszakítsa. Azt hiszed, fel vagy rá készülve? Tévedsz.
Évek óta együtt vagy a kedveseddel. Jöttek más nők/férfiak, de te már elkötelezted magad mellette. Már csak az esküvő hiányzott. Nem volt különösebben nagy a kísértés, olyan legalábbis, hogy kételkedj, hogy tényleg őt akarod egy élete át nem.
Na, most majd lesz.
Jön majd ellentétes nemű, aki vonz, mint mágnes a vasat. Ki se tudod kerülni, mert a munkahelyednél/iskoládban/mindennapos útvonaladban jelentkezik.
És a legszörnyűbb, hogy te érzed úgy, hogy az a másik... és lelkiismeret furdalásod lesz, mert elindul a fantáziád.
Ráadásul a házastársad megváltozik. Egy csomó mindenben idegesítően viselkedik. Komolyan, mi a fenéért házasodtál össze vele?
És nem vagy boldog. Úgy érzed majd, hogy elcseszted. Mert a másik sem boldog.
Nem hiszed, kedves keresztény testvérem? Pedig így lesz.
Ez persze nem tartós állapot. Nem feltétlenül tartós. Le lehet küzdeni. Lehet beszélgetni erről és másról. Vissza lehet nyúlni az esküvő emlékéhez, a régi időkhöz, amiért elvetted/hozzá mentél.
De az ilyenektől sose fogsz szabadulni. Ami az együttjárásban könnyű volt, a jegyben járás alatt még inkább megerösödött kapcsolatotokban fel sem merült, az most elementális erővé fokozódik, és ennek az erőnek a célja, hogy titeket elszakítson.
Kedves keresztény testvérem: a házasság 70-80%-a egy baromi nagy szívás.
Ezt lehetne nyájasabban is kifejezni, de így van. Szerinted miért ér véget minden 3 házasságból 2 válással? Mert ők nem voltak elég jók, de persze majd ti? Nem. Van kivétel, de a legtöbb házasságra lévő hívő keresztény komolyan egy életre akar házasodni.
Gyakorlatilag a házasság nem más, mint folyamatos alkalmazkodás a másik hülyeségeihez, és egy nagy adag lemondás.Régi álmaidról kell majd lemondj, mert amit függetlenként megtehettél, azt házasként már nem teheted. Mert kötelességeid vannak a másik felé.
Ne értsd félre, nem lebeszélni akarlak a házasságról. Nem véletlen olyan óriási veszteség ez a gonosz léleknek. Azt mondtam, 70-80%-a szívás, de az a maradék 20-30% annyira jó, hogy megéri elviselni a rengeteg gondot és bajt. De csak, ha jól éled a házasságod.
Nagyon gondold át, tényleg akarod-e. Mert nincs visszatánc. Inkább add vissza a gyűrűt az esküvődön, az eskü előtt, mint hogy elkötelezd magad valami mellett, amit nem tudsz vállalni, mert senki sem mondta neked.
A házasságot a legjobban a Káosz Központ Föld és ég című dala írja le:
"A kezébe tenném egész életem
Szívembe markol a félelem:
Hogy elhagyom majd százszor, és megcsal ő is még,
Hogy hátat fordít párszor, és lesz hogy én mennék
Állhat közénk más is, és nevet másra még
Csak forgunk őrült táncba, mint föld és ég!"
Hallgassátok meg az egészet, mert a házasság pont olyan, mint ez a dal. És tudjátok mit? Én nagyon boldog vagyok a házasságomban. NAGYON. Sosem voltam boldogabb. De (ismét a remek jegyesoktatóm, Kruppa Levente atyát dicsérem), én pontosan tudtam, mire számítsak. Mert elmondta azt is, "amiről nem illik beszélni". És ezért hálás vagyok, mert ezért ilyen boldog az életem Mellette, aki hozzám jött feleségül!
A dal:
U.i.: Persze az is lehet, hogy a ti házasságotok teljesen zökkenőmentes lesz, de az nagyobb baj, mint amit én leírtam. Hiszen ez alapján a gonosz lélek nem érezte veszteségnek, hogy ti összeházasodtatok...
Utolsó kommentek