XINAF - Az én világom

Még hagyok időt a kedves olvasóknak, hogy ötletek ezreit kommenteljék az előző bejegyzésemhez, mivel eddig csak egy tipp érkezett, amiről feltétlen fogok is írni.
Tegnap a templomból kilépve szembetalálkoztam egy nagyon csúnyán helyben hagyott autóval. A szép, krómozott festés megrepedezett és felpattogzott. Az ajtón és a motorháztetőn ragasztócsík, a kocsi körül karosszéria darabkák, és gyanus folyadékfoltok.
Kicsit közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vegyem a dolgokat. Távolról úgy tűnt, kés is okozhatta vagy kulcs, de közelről látszott, hogy ilyet csak csav vagy lúg csinál. Savat könyebb szerezni, így én ezt tartom valószínünek. Az autó lámpáján is lecsurgott egy adag, csúnyán ki is marta az üveget, vastag fehér kopásfolt mutatta a folyadék útját.
Azon gondolkodom, vajon célzatosan az autó gazdájának üzent ezzel valaki valamit, vagy hülyegyerekek találomra kiválasztottak egy autót, és lelocsolták?
Más autónak nem esett baja szerencsére, de a kocsi gazdája jó eséllyel idegösszeroppanást fog kapni, amikor meglátja a sokszázezer forintos kárt.
Mindenesetre ahoz mindenképpen kell egy lelkület, hogy vasárnap, fényes nappal ilyesmit csináljon az ember. A javítatás drága lesz.
Azon is bánkódtam, hogy nem jártam éppen akkor arra. Valamit biztos csináltam volna, mivel ha komoly arc kezd el tudatosan rongálni, akkor rendőrt hívok, ha pedig hülyegyerekek szórakoznak, akkor kiosztok néhány pedagógiai célzatú pofont, pusztán azért, hogy leszokjanak az ilyen csalafintaságokról.
Azt viszont nehezen hiszem, hogy SENKI nem járt éppen akkor éppen arra. Émelygek a gondolatra is, hogy az emberek milyen közönyösek tudnak lenni a másik felé...

Sétálok az utcán, és semmi érdekes nem történik. Békés kisváros ez, minden nyugodt. Jobbra két fiatalkorú éppen kirabol valakit, balra molotov koktélt hajítanak egy kocsira... szóval minden a szokásos. Kényelmesen kikerülöm a négytagu bandát, akik éppen egy diáklányt erőszakolnak meg, és mosolyogva nézem, ahogy a gyerekek késsel fogócskát játszanak. De valami kizökkent a nyugalmamból. Két autós szóváltásba került, majd az egyikük, egy két méter magasságú bikanyak kipattant, és éppen kirángatja a másikat a kocsi ablakán! Bemos neki ketőt, de dúrva! Bámészkodok még egy ideig, aztán csak továbbmegyek, hiszen van otthon dolgom. Rélápek közben egy utcán fekvő koldusra, de nem direkt, hiszen észre se vettem. És amikor a ház elé érek, felháborodttan veszem észre: valami paraszt megkarcolta az autómat! Rohadék! Rohadékok! Milyen világban élünk, miért nem csinált valaki valamit?
Rossz a társadalom értékrendszere...