Nem az első eset. Nem is példátlan eset. De nagyon debil eset...
Ismerőst költöztettem ma, aminek eredményeképpen nem tudtam bemenni a suliba. Na, sebaj. Ilyenkor engem irigyelni szoktak, ne tegyétek. Hajnali fél ötkor keltünk, és délután kettőre értem haza!
Ez most nem lényeges, ami miatt "papírra" vetem egyáltalán, az egy Nyanya!
A Nyanya külön faj. Azt a begőzőlt agyu hülyét nevezzük így, aki megfelel az alábbi követelményeknek:
- Nőnemü.
- Nem éppen fiatal, mert elég öreg.
- Hülye, mint a föld!
- Minden esetben neki kell igaza legyen.
Költöztető cimboráimmal kint állunk a célpont ház elött az utcán, csöpögő esőben. Beszélgetünk, várjuk a furgont, hogy pakoljunk, szóval a szokásos. Nyanya a kutyájával együtt kilép a kapun. Ránk tekint, majd miközben húzza fel a kapucniját, a következő kérdést intézi felénk:
"Esik az eső?"
Nem tehetek róla, nevezzetek szemtelennek, neveletlennek, vagy aminek akartok, de akaratlanul is válaszoltam: "Nem."
No, ennyi kellet Nyanyának... fölényes, lesújtó pillantást vetett rám, majd igaza biztos tudatában ezt felelte:
"Szerintem meg igen!"
Nem akartam amúgy beszólni neki. Tényleg nem. Egyszerűen kitört belőlem az ostoba válasz az ostoba kérdésre. Sajnálom, ha megbántottam, tényleg sajnálom, de ezt hozza ki belőlem az ilyesfajta hülye viselkedés. Szóval azért képzeljük magunkat a sziutba... Ez pontosan az az embertipus, aki a vízben állva megkérdi, hogy nem lesz-e vizes...