Gyerekek, kedves olvasók, tisztelt mindenki! Nagyon régen nem volt olyan szép és jó napom, mint a tegnapi!
Egyik ismerősöm (Déva) levelezik távolkeleti emberekkel. Nos, az egyik levelezőpartnere, egy thai lány pár ismerősével itt van Magyarországon, szakmai gyakorlat céljából! Mivel tegnap az osztályom a Terror házát tekintette meg kultúrális program gyanánt, de biztos volt, hogy páran kihagyják, elhívta őket, és hárman el is jöttek, két lány és egy srác!
Nem egyszerü egy ennyire idegen kultúrkörből érkező embereknek elmagyarázni a kommunista és a nyílas diktatúrát... de végül összehoztuk. Déva adta az alapismereteket és a fordítást, Stiegliz és én pedig az érdekességeket.
Minden nagyon érdekelte őket, és mindent meg is értettek. Mint kiderült, Thaiföldön nem igazán ismerik a háborúnak azt a formáját, amit mi, európaiak. Náluk egy háborúban 100 fő már hadsereg.
Utána elvittük őket kajálni, majd egy kis kultúrális programot kreáltunk. Megmutatuk nekik a Hősök terét pl. (tetszett nekik!) Eddigre már nagyon megkedveltem őket, és megkértem Dévát, hogy készítsen róluk fotót, mert kitenném a blogba. Cherry (az egyik lány, ahogy nézem a "főnök" köztük, kimondatlanul) erre tündéri arcjátékkal közölte: "Most nem vagyok gyönyörű!" No, ez volt az, amitől meg akartam halni a röhögéstől! Tényleg csúcs aranyos volt. Tőle nem tünt libánsnak.
Utána még megmutattuk a Vajdahunyad várát és a Városliget egy részét. Nagyon romantikusnak ítélték, Cherry azt mondta, el akar ide jönni késöbb a koreai pasijával, ha nem szerez magának itt pasit!:)
Ismernek pár magyar szót ("köszönöm", "magyar ember szép és csinos"), vidámak, kedvesek, érdeklődőek, szerények. Mindenről véleményük van. Még egy ismertebb ázsiai táckorreográfiát is láthattunk a Hősökön, ami kisértetiesen emlékeztetett a magyar néptáncokra.
Mint kiderült, azért ide jöttek, mert választhattak Magyarország és Kanada közül. És ahogy ők fogalmaztak: "Kicsi országban nagy szív van!":)
Nagyon jól beszélnek angolul, szerencsére Déva is, mivel én sajnos nem sokat tudtam velük pár szón kívül kezdeni. Cherry szerint túl szerény vagyok, és tudja hogy én tudok angolul... nos ebben az egyben nem értettem vele eggyet.
Végezetül itt a három Thaiföldi vendég, akik bearanyozták a tegnapomat:
Niky (balra), Cherry (középen), és Carry (jobbra), a három külföldi vendég. Egyelőre igen jó véleménnyel vannak a magyarokról és Magyarországról. Remélem ez így is marad.
Bízom benne, nem utoljára találkoztunk!
Külön köszönet Dévának és Stiegliznek, akik nélkül nem így sikerült volna a nap, ahogy!
(U.I.: A képen egy szívet formáznak, ez egy kedves gesztus ázsiában, és igen megtisztelő, hogy ennyi ismeretséggel kiérdemeltem!)
Utolsó kommentek